Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Bányakerületi leánynevelő intézet

262* • nalomnak az az értelme, hogy a tárgyak osztályonként lehetőleg egy kézben legyenek, s ne legyen egy osztály tanítványainak annyi tanára, a hány tárgy van. Ez elv nem új. A porosz cultusminister pár év előtt ugyanezen elv szerint a tanárjelöltektől két főtárgy mellett két melléktárgyat is kíván, melyből vizsgát tegyenek és képesítést nyerjenek, s ezen előzményre hivatkozva a P. Lloyd hasábjain dr. Heinrich is hasonló rendszabály behozatalát kívánatosnak mondotta nálunk is, bár nem tagadható, hogy az említett miniszteri rendeletnek más indító okai is voltak. Mi e kívánalmat is jogosultnak és helyesnek tartjuk. Jogosúltnak mindenekelőtt az oktatás szempontjából. A tanulónak minden tanár egyéniségét meg kell előbb ismerni és szokni ; éppen ágy a tanárnak is kötelessége minden növendéke felől teljes és kimerítő tájékozást szereznie. Mily bajos ez, hol heti 2 — 3 óra teljesen kimeríti a találkozás idejét; s mily felületes lehet csak a tájékozottság, ha pusztán e tapasztalatokra szorítkozik. Viszont mennyire meg van könnyítve a tanuló ezen dolga, a tanárnak ezen kötelessége, lia a tanulónak lehető kevés tanárral, a tanárnak lehető kevés osztálylyal van dolga. Igen gyakran megesik — bár ez teljesen sohasem kerülhető el, — hogy az előadók teljesen ellentétes nézeteket nyilvánítanak, mely körülmény az akadémikust talán önálló kutatásra sarkalja, a középiskolai tanulót leggyakrabban csak zavarja. Minden szaktanár a maga tárgyára helyezvén a fősúlyt, igen gyakran szenved az oktatás összhangja, s igen gyakran nem tud eligazodni a tanuló ; nem is szólván a feladatok arányos elosztásának nehézségéről, mert ez elvégre is csak nehézség, s kölcsönös megbeszélés alapján korlátozható. Evvel szemben az osztálytanár rendszer, összpontosító rendszer, a mellett, hogy e hiányokat kikerüli, az oktatás színvonalát annyiban emelheti, hogy kezességet nyújt annak egysége felől. Több tárgyat előadván, a tanár egybevetheti az előadottakat, vonatkoztatja egyik tényt és ismeretet a másikra, s a nevelés szempontjából való abstrahálás is mennyivel gazdagabb, mennyivel alaposabb lehet, hol az anyagannyival bővebb. Szintúgy magától értetődik, hogy jobban megismerkedhetvén tanulóival, egyénenként jobban alkalmazkodhatik azokhoz úgy az oktatásnál, mint a fegyelem kezelésénél, s általán alkalmat nyer, hogy maga közt és tanítványai közt a nevelési czélnak megfelelő, fennt vázolt viszonyt létesítse. íme, a katholikus gyűlés sürgeti a nevelést, mert tudja, hogy a kié az ifjúság, azé a jövő. A gyűlés csak követeli, hogy az állam megengedje és pártfogolja felekezeti középiskolák felállítását, mi birunk olyanokkal, melyeknek egyébként nem lenne értelme, ha nem tartanák feladatuknak protestáns szellemben nevelni. Ennek azonban feltétele, hogy a nevelés eszközeit és a neveléstan vívmányait általában értékesítsék, általában neveljenek, s e végből nem látszott feleslegesnek a figyelmet a szomszéd-állam katholikusainak ez irányú, s általunk helyeseknek talált kívánalmaira irányozni. —a —s. Bányakerületi leánynevelő intézetünk. A bányakerületi leánynevelő intézet ügye, hova tovább bonyolódik, komikus mezt ölt magára, s mind ennek oka — Arad. Ugy vagyunk vele, mint ama bizonyos városkának nőegylete az elnökválasztással. Alakuló gyűlést tartott a nőegylet, elnököt kellett választani, titkos szavazás utján. Fölbontják a szavazó czédulákat, mindeniken más név, minden jelenlévő egy szavazatot kapott : hölgyeink mindenike magára szavazott. Igy tesznek jelenleg az esperességek is : Zólyom szívesen látná az intézetet Beszterczebányán ; Nógrád Losoncz mellett nyilatkozott ; Budapest és Pest — Budapestre szavaz; Békés ugy látszik Csaba mellett van, s ha ez tovább is így megy, akkor minden czédulán más név lesz, csak Arad nem lesz egyetlen egyen sem, minden esperesség magára szavaz, csak Aradra nem szavaz senki. Utóvégre akár Csaba, akár Beszterczebánya,)^akár Budapest, akár Losoncz mellett sok szép érvet lehet felhozni, csak Arad mellett semmit. Ellene azonban annál többet. Keresve sem lehetne találni alkalmatlanabb helyet kerületi intézetünk számára, mint Arad. Kerületi leány nevelőnek tervezik, s helyét a kerületen kívül keresik; protestánsnak is kell lennie, azért kívánják tisztán katholikus városban felállítani ; protestáns szülék leányai számára van rá szükség, — ezért biztosít minket a bizottság és az aradi testvér levele, hogy intézetünk idegen, bejáró növendékekkel telnék meg. Tisztelet becsület Aradnak, de a ker. bizottság nagyot hibázott, midőn mellette nyilatkozott. Kár volt BékésCsaba fényes ajánlatát elszalasztani ! Békés-Csaba mellett sok szép érvet hozott fel szegedi testvérünk Thomay, s jó magam is Csaba mellett nyilatkoznék, ha Szarvas nem volna. Szarvas mellett erősen harczol jeles főgymnaziuma. Bányakerület alsó vidékének összes protestáns családai itt neveltetik fiaikat, de a felvidékről is számosan felkeresik. Mily könnyebbség volna az a szüléknek, ha fiaikkal együtt, egyúttal leányaikat is felvezethetnék az iskolába, mily öröm a testvéreknek, ha elhagyva a szülői házat, még sem szakadnának el egymástól. Ha az apa meglátogatná a fiát, a leányát is szivéhez szoríthatná; ha egyiknek írna levelet, a másik is olvashatná; ha az egyiknek küldene „hazait", a másiknak is része lenne abban. Főgymnázium és Felső leánynevelő intézet, mily lelki örömmel, büszkeséggel szemlélhetnők idővel e két testvérintézet haladását, kart karba öltve. Az egyik szüle leánya kedvéért a fiát, a másik a fia kedvéért a lányát is Szarvasra adná. Akár Szarvason, akár Csabán állíttatik fel az intézet, biztosítva vagyunk arról az egyről, hogy protestáns is lesz, kerületi is lesz, de Aradon nem lenne sem kerületi, sem protestáns — csak névleg. Hnrtay György, ev. pap. t