Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nevelés és oktatás

Hetedik évfolyam. • é • 33. szám Pozsony, 1889. évi Angusztns 17-én. E VANGELIKU S EGYHÁZ ÉS Előfizetési ár : Egész evre ö frt— ki. félévre . . . a , — „ negyedévre 1 , 50 „ Egy szam ara: 12 kr. o. e. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. <e3*ü83<Sä Szerkesztő- S kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Feieiös szerkesztő s kiadó : THSZT^ÉN Ö Z :K: F E FL E IST C Z. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélyegdii : külön 30 kr. Tartalom : Nevelés és oktatás. (—a —s.) — Bányakerületi leánynevelő intézetünk. (Hurtay György.) — Könyvismertetés. (Gaál Mihály) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — A nevelés czéljából kivánatosnak mondja a resolutió, hogy a fennálló törvényeket (Vorschriften) necsak a külső fegyelem szempontjából alkalmazzák, hanem egyéni jellemképzésre való tekintettel. — Mint minden törvényt, az iskolait is lehet többféleképen alkalmazni : megtorlásképen, mely egyúttal visszaijesztés legyen a törvény áthágásának ismétlésétől ; megelőzésképen, mely az adott eszközök felhasználásával az áthágást lehetőleg megakadályozni törekszik ; javitásképen, mely nem annyira az elkövetett tettet, mint a tettest veszi szemügyre, s benne oly érzületet kiván fejleszteni, mely a törvény áthágásától maga óvjon. Nem lehet tagadni, hogy e három mód nem zárja ki egymást, s csakis azt jelöli, mire helyezi az igazságszolgáltató működésnél a fősúlyt. Ha csak az a czélja, hogy előadását- rendetlenség ne zavarja, hogy a munkásság a kitűzött időben megszabott rendben folyjon, akkor a visszariasztó szigor elegendő, — s magam tudok eseteket, hogy az ifjú növendékek lélegzeni alig mertek tanáruktól, a büntető igazság szigorú képviselőjétől való félelmökben. Mekkora lehet ily növendékben a lélek mozgékonysága, legjobban tűnik szembe, ha az ember összehasonlítja e nyűgöző félelmet a testet kinzó feszes ruhával. Megelőzése a kihágásoknak igen gyakran nem lehetséges, a mi, főleg tekintettel a nyilvános intézetekre, nagy magyarázatra nem szőrül. Úgy az oktatás, mint a nevelés szempontjából nem marad tehát egyéb hátra, mint a fegyelemnek javítási czélzattal való kezelése. Szándékosan tágabb értelmű szót, fegyelmet, használtam, a törvény (Vorschrift) helyett, mert nemcsak büntetésről kell itt megemlékezni, s ennek is nemcsak a törvény megszabta módjairól. Mindaz, mit a neveléstan a fegyelmezés és rendtartás alatt egybefoglal, a legszelídebb intéstől a legsúlyosabb büntetésig, a legcsendesebb helyesléstől a legértékesebb jutalomig, mindez hasonlítható azon számos eszközhöz, mellyel egy jól felszerelt műhelyben találkozunk, melynek gazdája azután a szükséghez képest hol az egyiket, hol a másikat előveszi, s ügyességéhez képest dolgozik vele. — Mindezen fegyelmezési eszköz használatánál azonban fődolog, hogy a nevelőnek érzülete, mondjuk ki, szeretete növendékei iránt ezek előtt ne legyen titok, vagy legalább is kétséges. Ez ugyan, különösen kezdetben igen nehéz ; az ifjak legtöbbjében bizonyos oppositio él tanárai iránt, mely talán az alárendeltség érzetéből származik, de melyre például magam tanulói koromból világosan emlékszem ; a legrosszabbak mint a legbátrabbak, igen sokszor a legnépszerűbbek, s ilyen körülmények közt a jóindulatnak nem elég ügyes és nem elég erélyes feltüntetése ellentétes eredményt hoz. Utasítást minden esetre adni lehetetlen ; végre is a szeretet szeretetet szül : ha a tanár minden növendékének haladása iránt érdeklődik, helyzetét, anyagi, szellemi és erkölcsi szükségleteit ismeri s lehetőleg tekintetbe veszi, — s általában, a mint a hanyagságot és rendetlenséget megfékezi, úgy nem titkolja el örömét a jó magaviselet és szorgalom szép gyümölcseinek láttára; akkor nem maradhat el a növendékek bizalma és ragaszkodása sem. A hol pedig ilyen a viszony a nevelő és növendék közt, ott a tanárnak nem nehéz a resolutió kívánalmait a jellemképzés dolgában teljesíteni; minden szó, minden intézkedés úgy lehet tartva, hogy a mint általában az iskola czélját előmozdítja, úgy különösen azon tanulónak, kit illet, erkölcsi fogyatkozásait csökkentse, erényeit növelje, őt mindinkább a szó nemes értelmében emberi képezze. Mig a resolutió e második pontja tartalmilag ujat alig foglal magában, s csakis egy neveléstanilag kétségtelen igazságot hangsúlyoz nagy nyomatékkal; addig a harmadik pont belevág egy vitás kérdésbe, midőn kívánja, hogy a szaktanár-rendszer felett lehetőleg előnyben részesüljön az osztály tanár rendszer. Szaktanár és osztálytanár nem zárja ki egymást; itt a süly a rendszer szón fekszik. S e szerint a kivá-