Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egy kis sérelmi ügy (Czékus László)

256* lyok és többi kidolgozása, majd ha az eszme testté nőtt légyen, könnyű lesz; egyelőre csak a kezdet nehézségeinek legyőzéséhez kellene általános akarat és kitartás. Vajha kerületünk vezérférfiait mind e tekintetben is lelkesítené a meggyőződés tüze; akkor hamar élne és virulna a bányakerületnek budapesti felsőbb leánynevelő intézete. Adja Isten: úgy legyen! Budapesten, 1889. július hó 24-én. Falvay Antal. Igy kii sérelmi igy, (Ajánlva nagy tiszt. Guggenberger és Holles lelkész urak figyelmébe.) Papi konferencziákon, esperességi gyűlésekben nem egy lelkésztársamat hallottam én már panaszolkodni a felett, hogy az állam tülkövetelő velünk lelkészekkel szemben; hogy míg az ő fizetett hivatalos közegei majd minden egyes ügyletnél — sokszor busásan is kiveszik a maguk osztályrészét, addig mi lelkészek kötelezve vagyunk nemcsak a katonai, hanem a hagyatéki ügyeknél is szegénynek úgy, mint gazdagnak „hivatalból díjmentesen" kiállítani az okmányokat; mi által nemcsak teendőink halmozódnak, hanem egyszersmind az amúgy is csekély stólánkban is megrövidíttetünk. Az egyházi lapok hasábjain is többen fölszólaltak már eme visszásság ellen lelkészi karunk koriphaeusai közül, a kik a teljesített szolgálatért a lelkésznek az államtól méltányos rekompenzácziót követeltek. Hát én megvallom — nekem is volt már elég oly esetem, a mely megérdemelte volna azt, hogy a nyilvánosságra hozattassék. Én is adtam már ki „családi értesítőt" ugyanazon esetben kétszer egymás után „díjtalanul", csak azért, mert az első valamelyik hivatalnál véletlenül „ eltévedt. " Állítottam már ki egypárszor szolgabírói felhívásra hagyatéki ügyekben nem épen szegény „kiskorúak" részére keresztleveleket „hivatalból díjmentesen", mely állítólagos „kiskorúak" jóval felülhaladták a 30. évet. Hát én az ilyeneket végeztem és végezem ma is szó nélkül — türelmesen. Értem már én ezeknél különbet is. Nevezetesen tavaly — a mint Szántóra kerültem, alig pár hétre kaptam a kassai pénzügyigazgatóság szigorú rendeletét, a melyben „elmarasztal" engemet — mint az egyház lelkészét — 6 frtban, a gondnokot, illetőleg egyházunkat 24, summa summarum 30 frtban „makacsság" czimen s jelenti egyúttal, hogy úgy a lelkészi, mint az egyházi adót s egyenértéki illetékeket is mind fölemelték „büntetésből!" S az egésznek a hübnere az, hogy lelkész nem levén, a gondnokunk, egy különben derék, talpig becsületes csizmadiamester a kapott „bevallási ívet" a ládafiában felejtette; a hivatalos „megintés"-re pedig Pató Pállal így felelt, hogy „majd rá érünk arra még!" De hát sajnos, hogy azok a hivatalos hatóságok nem igen értik a tréfát, és nekem járnom-kelnem kellett Pontiustól Pilátusig; irtani, kértem és rimánkodtam mindenfelé, a míg vállainkról levették a terhet; s bizony csak alig lehetett azokat a komolv kötelességtudó hivatalos urakat alázatos instancziánkkal megengesztelni! De bocsánat e kis kitérésért! „Nunc venio ad fortissimum!" Puky járásbeli főszolgabiró úr f. é. május 16-iki kelettel a következő felhívást intézte hozzám : „A megyei alispán úrnak f. é. 5085. sz. rendeletéből kifolyólag az iránt van szerencsém fölkérni, hogy a megyei levéltár rendezése czéljából, a felügyelete alatti egyházra vonatkozó 1853., 1864 — 1866., 1868 — 1876. és 1879. évi születési, — 1827., 1841 — 1851., 1853., 1856 — 1866., 1868 — 1876. és 1879. évi nősülési, — végre az 1827., 1841 — 1851., 1853., 1856 — 1860., 1864—1866., 1868 — 1876. és 1879. évi halálozási anyakönyvi másolatokat e hivatalhoz lehetőleg mielébb megküldeni szíveskedjék." Midőn én e világos rendeletet figyelmesen átolvasám, a derék latin költővel Virgiliussal ekkép sóhajték föl: „0! terque quaterque beati!" Tisztelendő lelkésztársaim! a kik egy-két illetéktelen bizonyítvány „díjmentes" kiadása fölött is panaszolkodtok ! — hát én mit mondjak, a kitől nem csak egy-két évi, de 14 évi születési, 34 évi esketési és 31 évi halotti, vagyis összesen v9 évi anyakönyvi másolatot követelnek, és pedig „mielőbb, hivatalból, díjmentesen!" S hozzá a legnagyobb munkaidő közepén! A szorgos mezei munka, a szőlőmívelés most mind napi renden; s egy lelkésznek — ha még családapa is — bizony nagyon kell utána néznie, hogy magát és családját tisztességesen fentarthassa ! De itt vannak a népiskolai vizsgák is, a melyeken — mint dekánusnak — meg kell jelennem, s az ott látottak és tapasztaltakról lelkiismeretesen referálnom a fölebbvalóknak. S következik az egyházi, esperességi és kerületi gyíilés — a melyre mindenikre készülni kell. A számadást, statisztikai adatokat, népösszeirást s az ég a megmondhatója — mi mindenfélét kell most sürgősen elkészíteni! S mennyi „non putarem"-féle esetek adhatják még ezeken kivül elé magukat e még mostanában is nem eléggé consolidált viszonyú egyházunkban! No de — gondolám — ily óriási munkát nem is követelhetnek díj nélkül. Annyival inkább, mivel nem is a lelkészi hivatal az oka azok el vesztének. Hiszen az anyakönyvi másolatokat évről évre beki vánják s így lehetetlen, hogy 1827-től 1879-ig „a lelkészek gondatlanságából" épen 79 évfolyam hiányoznék, a melynek már maga a rovatozott íve is 3 krjával épen 2 frt 37 krjába kerülne szegény egyházunknak ! Időközben praecedens esetről is értesültem. — Miskolczon ugyanis „a levéltáros hanyagsága miatt" egykor 32 évfolyam veszett el a levéltárból. S a