Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Javaslat bánykerületi leányintézet érdekében (Falvay Antal)
254* s melyeket, a mennyiben általános neveléstani érdeknek, ezúttal pár szóval ismertetni szándékozom. Április 30-án tartotta az iskolaügyi osztály (Schulsection) első ülését, melyben Abel P. tanár, utalva arra, hogy a kié az ifjúság, azé a jövő, 4 pontból álló resolutiót ajánlott elfogadásra. Ez egész resolutio a középiskolákra vonatkozik. Az első pont előadja a gyűlés kivánalmait, melyeket az a nevelés iránt a család, a második az állam, a harmadik a tudomány, a negyedik a vallás szempontjából juthat kifejezésre. Legfontosabbak az első pont alatt közlött kívánalmak, melyek igy hangzanak : „A család érdekében kívánjuk : 1) hogy ifjúságunkat ne csak oktassák, hanem neveljék is; 2) hogy a nevelés czéljából a fennálló szabályzatokat ne csak a külső fegyelem szempontjából kezeljék, hanem tekintettel az erkölcsi jellemképzésre is; 3) hogy egységes nevelés czéljából előnyben kell részesíteni az osztálytanár rendszert a szaktanár rendszer felett. E kívánalmak elseje a másik kettőnek alapja. Oly természetesnek látszik, hogy elvi bizonyítására felesleges szót vesztegetni. Ki tagadná, hogy az iskolák czélja általában nemcsak az ember elméjét bizonyos dolgokban felvilágosítani (mint a legnagyobb nevelők akarják, lehető mindenben), hanem a növendéket is úgy képezni, hogy belőle derék, tisztességes ember, mi hozzáadjuk keresztyén váljék? S itten még hozzá középiskolákról van szó, melyek önmagokban befejezett czéllal nem birnak, melyek éppen ismeretközlés dolgában a növendéket csak előkészítik, hogy az a tudományok és szakismeretek titkaiba igazán és önállóan behatolhasson. Ez előkészítés követelményei, elismerjük, első sorban olyanok, melyeket az oktatás teljesíthet; de vájjon a kötelességérzet, kitartás, rendszeretet nélkül boldogul-e valaki a szaktanulmányoknál, s vájjon ezeket a puszta oktatás keltheti és ápolhatja-e a növendék lelkében? S hogy ezen önmagától értetődő dolgot a gyűlés jónak látta hangsúlyozni, bizonyosan abban leli magyarázatát, hogy e tekintetben a középiskolák Ausztriában is sok kívánni valót hagynak hátra, mert nevelni és oktatni együtt nehezebb, mint csak oktatni; értve ez utóbbi alatt kényelmesen előadni és elmondatni a tananyagot, a feleleteket osztályozni, a tudatlanokat stereotip módon megdorgálni, a jeleseket megdicsérni. Valóban a tanítási mód helyessége mellett a nevelés követelményeinek értékesítése mutatja legjobb próbakövét a nevelőnek; ekkor a nevelő, ki az ismeretközlésnél pusztán kifejtő, alkotóvá lesz, ki a meglévő erkölcsi anyagot formába önti, bővíti, tisztítja. Az egyén ezen művészi ereje mellett azonban, általános elveket is ajánl a gyűlés figyelembe, melyek a nevelést elmozdítanák. Ezek képezik a második és harmadik pontot. —a —s. Javaslat egy létesítendő tanyakerületi polgári leánynevelő intézetre vonatkozólag. Bányakerületünk 188 7-ki közgyűlése — áthatva leányaink nevelése fontosságától — elhatározta, hogy egy benn lak ássál egybekötött kerületi polgári leánynevelő intézetet felállít, és kinevezett egy küldöttséget mind azon teendők megállapítására, melyek ilyen intézetnek létesítésére megkívántatnak. Eleinte az terveztetett, hogy a kerület a csabai nőképző társulatnak intézetét venné át ; de miután időközben ezen intézet a csabai városi hatóságnak felajánltatott és ez — a m. kir. közokt. ministeriumtól segélyeztetve — az ajánlatot elfogadta, a kerülettel megkezdett tárgyalás természetesen megszűnt. Erre aztán m. t. püspökünk, Főtiszt. Dr. Szeberénvi Gusztáv ur felhívta az aradi ev. egyház elöljáróit, kik már azelőtt egy izben megkínálták a kerületi intézet felállítását, ujabb javaslattételre ; minek következtében az aradiak egy emlékiratot terjesztettek fel, melyet a Püspök úr f. é. márczius 15-ki keltezésével ugy az egyes esperességekkel, mint a kiküldött bizottság tagjaival azon felhívással közlött, hogy e felette fontos tárgygyal tüzetesebben foglalkozzanak. — Alulirott is ezen bizottságnak tagja lévén, de az aradi javaslatot már költséges voltánál fogva sem tartva igen czélszerűnek, bátorkodtam erre vonatkozó nézetemet a főt. püspök urnák előadni ; mire megbízattam, hogy ezt nyilvánosságra, hozzam. Ezen bizalomnak megfelelve, kérném a Nagytiszt. szerkesztő urat, szíveskedjék becses lapjában a következőknek helyt adni : A felállítandó kerületi intézetnek feladata — szerintem — nem lehet egyéb, mint hogy a vidéken lakó lelkészeink, tanítóink, földbirtokosaink s egyáltalán míveltebb osztályaink leányainak alkalmat, nyújtson, hogy azok aránylag kevés költségen nemcsak a kor miveltségi színvonalán álló és életviszonyaiknak megfelelő, kitűnő hazafias szellemű oktatásban, hanem tekintve a prot. nő és anya magasztos hivatását, főképen oly szív- és kedélynemesítő, gondos, vallásos nevelésben részesülhessenek, mely által egykoron a társadalom értelmes és egyházunknak lelkes tagjaivá válva, annak idejében nem csak derék honfiakat és honleányokat, hanem egyszersmind egyházunk számára is benső vallásosságban és józan hitbuzgóságban felnőtt híveket nevelhessenek. Ezen czél különösen mireánk nézve, annál fontosabb és szentebb legyen, minél inkább látjuk és tapasztaljuk, hogy míg a mai anyagias irányú kor sivár mezején a vallásosság és hitbuzgóság virága feleink részéről évről-évre kevesebb gondozásban részesül, azt elleneink hatalmasbjai mindinkább fokozódó erővel és áldozattal ápolják és gyámolítják. Ez azonban — tekintve egyházkerületünknek aránylag csekély segélyforrásait, melyeknek hiányá-