Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Javaslat bánykerületi leányintézet érdekében (Falvay Antal)

255* ban egy teljesen felszerelt, jó tanerőkkel ellátott, önálló felsőbb leánynevelő intézetet egyelőre nem képes fentartani, igénytelen nézetem szerint csak úgy volna megvalósítható, ha a tervezett intézet olyan egyházban létesíttetnék, melynek már jól szervezett polgári vagy felsőbb leányiskolája van, még pedig oly formán, hogy a növendékek a ker. intézetben kapják ugyan a teljes ellátást, az idegen nyelvekben, zenében, tánczban stb. való oktatást, és az észszerű, erkölcsi, vallásos, és végeredményeiben a háziasságot megkedveltető nevelést, de a többi ismeretek és ügyességek elsajátítása czéljából az illető egyháznak — magától érthető : kellő felügyelet mellett — nyilvános iskolájába bejárnának, úgy hogy a kerületnek ekképen a szükséges és az ilyen iskoláknál főtényezőt képező tanerőket külön fizetnie nem kellene. Ha ezen nézet általánosan helyeseltetnék, akkor a ker. intézet — szerintem — csak Budapesten volna felállítandó. Budapesti egyházunknak van immár egy teljes egészet képező, 4 elemi és 4 polg. osztályból álló leányiskolája is, melynek működéséről Főt. Dr. Szeberényi Gusztáv Püspök Ur, személyes meggyőződést szerezve, a tavalyi egyházkerületi közgyűlésnek hivatalosan jelenté, hogy „akár szervezetüket, akár az azokban következetesen keresztül vitt szaktanítást és módszert tekintve, oly annyira kedvező a tanítási siker és eredmény, hogy méltán dicsekedhetik ezen — valódi mintaintézetté fejlődött — iskoláival a fönntartó, az azokat előállított fővárosi egyházunk." Eltekintve ezen kedvező, párját ritkító elismeréstől, melylyel a budapesti iskolák ily magas helyről kitüntettettek, Budapestet továbbá még azon oknál fogva is tartom legczélszerűbbnek az intézet elhelyezésére, mert a bánya kerületnek középpontján fekve, akár éjszakról, akár délről legkönnyeben megközelíthető, különösen most a zona-tarif behozatala után, — és mert fővárosunk iparával, kereskedelmével, intézeteivel, műkincseivel és időszaki nemzetgazdasági vagy egy^éb kulturális kiállításaival a leánynövendékek szellemi látkörét annyira tágítja, hogy — ha valami által, bizonyosan ezáltal is, és ha valahol, bizonyára csakis legjobban itt, az ország szivében — emelkedhetnek a műveltségnek a kor szelleme által megkövetelt magaslatára. Ezeknek ellenvetésére némelyek tán azt fogják felhozni, hogy a naponkénti nyilvános iskolába járás — történjék ez bár a leggondosabb felügyelet mellett is — nem egyeztethető össze, és nem felelhet meg egy felsőbb leánynevelő intézetnek intentióival, és az az illető növendékekre nézve felette terhes, sőt káros is lehet. Megengedem, lehetnek esetek, midőn egyes szülők gyermeköket, mint egy üvegházi külföldi plántát a legtúlcsigázottabb féltékenységgel őrzik és őriztetni akarják. De minden észszerű ok, csak a nyilvános iskoláztatás előnye mellett szól, és a józan nevelésnek éppen arra is kell törekednie, hogy korunk ama balvéleménye és veszélyes irányzata, mely a gyermekek túlságos kényeztetésében és testi elpuhitásában nyilvánul, mindinkább kiirtassék. Hiszen a társadalomnak nemcsak művelt ésszel felruházott, hanem ép testű és edzett nőkre is van szüksége ; mert ahol a törzs gyenge, ott a hajtás sem lehet életre való ; a vérszegények, ideg- és tüdőbajosok ijesztő nagyszáma pedig csaknem kizárólag a kényeztető nevelésnek szánandó áldozatai. Azután kezeskedhetünk-e arról, váljon a kényelemhez szoktatott gyermek sorsa nem változtatik-e később olyanná, a midőn majd tűrnie, talán nélkülöznie is kell ? És miután könnyű a kényelmet megszokni, de nehéz azt nélkülözni, óvakodjunk, nehogy a túlságos kényelemben való nevelés szeretteinkre nézve egykor a szenvedések kútfejévé, átokká változzék. Ha tehát a leendő intézetünkben ily módon is leánynövendékeink testi épségének ápolásáról gondoskodunk, ügy hiszem, csakis hazafias szolgálatot teljesítünk. Mindezek után áttérve a létesítendő intézet anyagi körülményeinek tekintetbe vételére ennek a fővárosi viszonyokhoz alkalmazott és szakavatott egyénekkel behatóan megbeszélt költségvetése a következő volna: Számadásom ajaplául 20 növendéket veszek, kiknek mindegyike tíz havi tartás-díj fejébeti 300 frt, a nyilvános iskola évi tandíja fejében 20 frt, tankönyvekre, Írószerekre, esetleges belépti díjakra etc. 30 frt, összesen tehát mindenben legföljebb 350 frtot fizetne. (Ezen összeg talán még 300 frtra is volna csökkenthető, ha megkeresés folytán a budapesti egyház ezekre nézve a tandíjat elengedné és a kerület valamivel nagyobb összeggel hozzájárulna a költségek fedezéséhez.) A 20 növendék teljes ellátására, kiképeztetésére, mulatságaira kívántatnék : Évi lakbér fejében 3000 frt. Fűtés, világítás, mosás, tisztogatásra 350 frt. Uszoda, betegápolás etc. 200 frt. 1 igazgató tiszteletdíja (kinek nem kell az intézetben laknia s igy ellátása sincs) 200 frt. 1 mamagyar nevelőnő, egyszersmind magyar vezető felügyelőnő (a bennlakás és ellátáson kívül) 400 frt. 1 német nevelőnő, egyszersmind zongora-tanítónő (bennlakás és ellátáson kívül) 300 frt. Szintúgy egy franczia nevelőnő 300 frt. 1 szakácsnő és gazdaszszony 240 frt. 2 kiszolgáló cseléd 200 frt. 6 nagy és 20 növendék ellátása 3500 frt. Tankönyvek és írószerek 200 frt. Tandíj a budapesti egyháznak 400 frt. Különfélékre, mulatságokra etc. 310 frt, összesen 9600 frt. Ennek ellenében a fedezet 20 növendék részéről à 350 frt = 7000 frt. Kerületi subventió = 2600 frt, 9600 frt. Ezen évről-évre remélhetőleg csökkenő kerületi subvention kívül kellene a kerületnek egyszer mindenkorra az intézet bebútorozásához és felszereléséhez még 3000 frtot áldoznia, mely

7 összeget talán adakozás utján is lehetne előállítani. Az intézet házi rendtartása, a fölvételi szabá-