Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mozogjunk-e? (Schwalm Gy.)
246* hivatásának lényegét, — versenyre keltek a mi egyházunkkal, mely elejétől fogva azt hangoztatta Krisztussal : „az én országom nem e világból való." ; Ámde hogy kelhetne versenyre e két világhatalom egyházunkkal, ha ennek érdeke az előbbi kettőnek érdekével nem érintkeznék egy bizonyos pontban, azaz, ha nem volna meg egyházunkban is a centrifugai, Krisztustól mint életének központjától eltérő törekvés : két versenytársa mellett a lelkiek rováI sára, mulandó világi dolgokban inponáló, döntő , szerepet játszani ? — Hogy ezen centrifugai, Krisztus ellenes áramlat egyházunk vezérférfiát is magával ragadja, annak világos bizonyítéka azon körülmény, hogy a pesti egyháznak nagys. főfelügyelője „Mozogjunk" czimű czikkében egyházunknak lételét egyenesen ezen végzetteljes versenynek szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelétől teszi függővé. „ Azon p erczben," úgymond „mikor a katholiczismus túlszárnyalja iskoláinkat, azon perczben megkondult felettünk a lélek harang." A nagyságos főfelügyelő úr ezt belső szent meggyőződés ünnepélyes hangján mondja. Ha ez áll, úgy azoxi perczben kondúlt meg felettünk a lélekharang, a melyben iskoláinknak autonómiáját hazánk oltárára letettük, clZ ciZ államnak s a katholiczismusnak kiszolgáltattuk. De hát az iskola-e az a fundámentum melyre egyházunknak alapja vettetett, avagy Krisztus ? Tan, tudomány-e a kereszténység, vagy élet ? Krisztus tana csak másodrendű ; a min egész létünk megfordul, az^ Krisztus maga, az ő személye, s ez nem lehet iskolához kötve. Kriszt us tana nélkül is Krisztus maradna. Jövendőbeli létünk érdekében nincsen tehát okunk világi dolgokban az álammal versenyre kelni, legkevésbé pedig azon egyházzal, mely után, mert e világból való, majdnem az egész világ bolondul. Nagyon is eltévesztettnek tartom egyházegyetemünket ezen, semmi positiv nyereséggel sem kecsegtető versenytérre terelni. Hiába való minden e czélból hozandó áldozat, költekedés és fáradozás. Az, mi a katholiczismus mint egyház, mi sohasem lehetünk, hacsak evangelikus-krisztusi jellegünket fel nem áldozzuk ; s csak félig az lenni, az hozzánk nemcsak, hogy nem méltó, de sőt káros és veszedelmes is. Hiszen nagyon is természetes, hogy az álnokság s a mi e világból való, e világ fiainak inkább van ínyére s szászorta több követőre talál, sőt az ember természete után Ítélve, kell is hogy találjon, mint az, mi Istenből, Krisztusból való. Nagyon is jól tudjuk, hogv a római kath. vallás és egyház a meg nem tért, természetes embernek a vallása és egyháza. Soha sem kelhet versenyre az, mi Jézus Krisztus-é, azzal, mi lényegében az antikrisztusinak jellegét hordja magán. Pedig hát tettük a múltban s még nagyobb mérvben készülünk azt tenni a jövőben. Mert_hogy mi eddig majdnem kizárólag az „egyház" körül smgölődtünk-forgolódtunk, azt ellenünktől tanultuk el, az onnan túlról ragadt ránk. Oda át a túlsó táborban van ennek értelme ; mert ott az „egyház" nem illusió, nem üres fogalom, hanem hatalmas, imponáló realitás, melyért akarnak s tudnak is lelkesülni, rajongani, áldozni úgy fent, mint alant, úgy a felső tizezer, mint az alsó népnek milliói. De nálunk?! — Különben nincs abban csodálni való,/ hogy a rengeteg mennyiségű tömjénfüst, mely ezf országot ködbe borítja, elbódított bennünket. Pápista 1 légk örben élünk, mozgunk ; pápista levegőt szívunk még ott is, hol semleges területen állunk s az országos törvények értelmében ennek helyének nem volna szabad lennie. De hát ez így van s ezen tiz zsinat sem fog változtatni ; mert az isteni gondviselés bölcsen úgy rendezte, hogy a mi egyházunk ezen korláton és sorompón belől „tusakodjék a pályafutásban." „Czélban futunk" mi is, elleneink is; ámde azt el ne felejtsük soha : „azok ugyan azért, hogy a veszendő koronát elvegyék ; mi pedig azért, hogy rothadatlant." „Fussunk azért ügy, mint nem bizonytalanra ; harczoljunk ügy, mint nem hiába vágván a levegő eget;" pedig hát bizonytalanra futunk s hiába vágjuk a levegőeget, ha egy krisztusellenes világhatalommal viaskodva oly fegyverekkel törekszünk azt legyőzni, melyek e világból valók s legbensőbb valójukban keresztényellenesek. Egyházunkból imponáló, tekintélyes s a világi ügyekbe is beavatkozó egyházat alkotni akarni — lásd „felsőházi üres padok" s „lutheránus élhetet- I lenségünk" Zsilinszky M. „Válasz" czimű czikkében — úgy, hogy az mégis Krisztus valódi egyháza ' maradjon, ellenmondás s teljes lehetetlen. Ez ugyan nem az út a világot legyőzni s Jézus Krisztusban megújítani ; hanem igenis a legbiztosabb út e világ által legyőzetni. A helyett hogy új életre ébresztenők egyházunkat Krisztusban, magunk ássuk meg sir ját : e világból való krisztusellenes egyházat akarván , allEotni róm. kath. mustra szerint. Ha már minden áron imponáló, hatalmas s nagy befolyású egyház akarunk lenni ; ha világi dolgokban, országos ügyekben is kívánunk mint egyház döntőleg határozni, ellenére az Ur szavának : „Ember kicsoda tett engemet köztetek biróvá vagy osztóvá?" ám akkor számoljunk le Krisztussal s a mennyországgal ; akkor ne törjük a fejünket hiába a felett, hogy miképen lakhatnék jól a kecske is s a káposzta is megmaradjon? ne verjük magunkat hiába költségbe és adósságba egy nagyon is problematikus eszme kivetelének czéljából, hanem elvetve munkáinkkal, koldúsbotunkkal együtt a szabadságot is, legyünk e világnak bársonyban és bíborban öltözködő s minden nap viganlakó gazdag emberek. Ott_van a világnak legfényesebb, leghatalmasabb s leggazdagabb egyháza, melynek csalhatatlan feje, kezével már is a világmonarchia koronája után nyúl. Kapui, melyek e földön inneni paradicsomba nyilnak — tárva vannak. Szívesörömest fogadják majd a töredelmes bűnbánót, hisz már oly régen s oly nehezen várnak bennünket oda át. Lesz ott minden, mire egy ambitiósus egyháznak foga fájhat : egy világhatalom / melynek császárja a pápa ; ministerei a Tábornokok ; ' nemessége a püspökök; hadserege a, barátok ; millió számra menő alattvalói pedig e világnak fiai, kik „eszesbek a világosságnak fiainál az ő nemök szerint."^
