Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Müllner Mátyás (Poszvék Sándor)

240* Pedig ez idő hamar következett be. — 1842. április havában nyert meghívást a soproni lyceum kebelében megürült tanári állomásra, a „syntaxis"-osztály vezetésére s az 1843/4-ik tanév elején el is foglalta új hivatalát. — A soproni convent Müllnerben emberére talált. A lyceum válságos állapotban s sokat vesztett volt régi jó hírnevéből. Mindenütt új szellem, új élet ébredt. Erezték ennek szükségét Sopronban is, csak erőre volt szükség, ki az annyiszor sürgetett reformokat biztos kézzel életbe is léptesse. Müllner hivatalfoglalásával egyidejűleg életbe lépett a zay-ugróczi tanrendszer s ezzel a századok óta kizárólag használt latin tannyelv helyét a magyar foglalta el. Nagy örömére minden igaz hazafinak, de mily nehézséggel, mennyi gonddal, mennyi új munkával járt ezen üdvös reform megvalósítása ! Magyar nyelvű tankönyv nem volt, tehát irott füzetekkel kellett a hiányt pótolni. Igen, csak hogy óriási feladat volt, hogy a tanár, ki csakis latin nyelven hallgatta, olvasta s adta elő eddig a tananyagot, egyszerre oly nyelvet használjon, mely mindeddig nem igen szolgált sem az iskolai előadás, sem az irodalmi ismeretközlés közegéül. S ha csak egy szakcsoport szük körében merült volna fel a nehézség, melytyel a tanárnak megkellett birkóznia! De az akkor uralkodott osztályrendszer kifolyása volt, hogy a tanár, ki osztályában az összes tantárgyakat adta elő, minden egyes tudomány terén kénytelen volt előre gondoskodni a nyelvi alakokról, a műszavakról, melyeknek keretébe a tananyagot foglalta. Ha e mellett nem feledkezünk meg arról, hogy Müllner heti tanóráinak száma 30-ra rúgott, hogy a régi szokásnak megfelelőleg úgynevezett „privátá"-t is kellett tartania, sőt a felsőbb osztálybeli tanulók kérésére még az angol nyelvoktatást is elvállalta, úgy tisztelettel kell meghajolnunk azon férfiú előtt, ki feladatát a lehető legmostohább viszonyok közt a lehető legjobb sikerrel oldotta meg. Bizonyságot tesz erről, hogy gondosan elkészített füzeteit nemcsak Sopronban, de más testvérintézetekben is használták. 0 volt egyike az elsőknek, kik magyar nyelvű tankönyvvel ajándékozták meg a középiskolát. Latin szókötés s verstana, mely 1845-ben jelent meg, egészen a legújabb időig volt használatban. Egyéb tankönyvei kéziratainak kinyomtatásában a kiadási költség fedezésének kérdése szolgált akadályul, utóbb a tanrendszerben s tanári működésében bekövetkezett változás is. A munkásság, melyet a tanári pályán kifejtett, közelismeréssel találkozott. Ha „előlépés"-ről a hazai protest. tanügy terén szó lehet, úgy Müllner rohamosan emelkedett. O volt a tanári karnak legfiatalabb, de legmunkásabb, legképzettebb, legtiszteltebb tagja is. Külső kifejezést is nyert ez számtalanszor. Alig működött volt néhány évig a syntaxisban, midőn az intézetet fenntartó soproni convent bizalma a legfelsőbb osztályokba szólította. E minőségben ismételten kormányozta az egész főtanodát, mint annak igazgatója. Előadta a physikát a theol. tantárgyak mellett. Sőt alig volt gymnasiumi vagy theol. tantárgy, melyet elő nem adott volna. Változtak a viszonyok 1853-ban, midőn a lyceum a dunántúli egyházkerület tulajdonába ment át, s a Thunféle „Organisationsentwurf'' szerint szerveztetvén a gymnasium, a szakrendszer lépett életbe. Ez forduló pontot képez az intézet történetében. Müllnerre nézve is annyiban, mennyiben erejét szűkebb téren összpontosítván, intensivebb munkásságot fejthetett ki. A gymnasiumban a görög, utóbb a latin nyelv, a theologiában pedig az újszövetségi írásmagyarázat, az egyháztörténet, s néhány évig a rendszeres theologia előadására szorítkozott. így lett ő szaktanár modern értelemben. Visszatért „első szerelme" tárgyához, azon térre, melyen Müllner tanári működésének kitörölhetlen nyomai lesznek. A theol. tudományosság színvonalán állva s mély ismereteket vallásos hittel, Isten országáért való szent lelkesedéssel párosítva, döntő befolyást gyakorolt hallgatói szivére-lelkére. A dunántúli egyházkerület derék papjai, kevés kivétellel, az ő tanítványai. 0 egyike azon keveseknek, kik a hazai egyháztörténeti kútf'orrásokra fordítják figyelmöket. Ebbeli kutatásának eredménye : a soproni lyceum s a soproni gyülekezet története, mely monographia a lyceum háromszázados jubileuma alkalmával 1857-ben jelent meg, még pedig magyar és német nyelven. Az iskolát fenntartó egyházkerület is teljes elismeréssel adózott Müllner sikeres munkásságának s ennek számtalanszor kifejezést is adott. Az 50-es évek vége felé a theol. intézet igazgatójává választá. 1861-ben a gymnasium és theologia újra egyesíttetvén, őt állítá a közös intézet élére. 1869-ben Müllner lemond igazgatói hivataláról, de már 1876-ban a közbizalom újra feléje fordul, s ez idő óta ismét ő vezeti a főtanoda ügyeit. 1887-ben előrehaladt korára hivatkozva azon kéréssel járul a lyceum felügyeletével megbízott iskolai bizottsághoz : fogadja el igazgatói s tanári hivataláról való lemondását. A tanügyi bizottság kérésére még egy évig maradt hivatalban, a folyó tanév végén vonulván nyugalomba. 47 évig működött mint tanár, majdnem 30 évig mint igazgató. A tanári s igazgatói teendők mellett, mint a 25,000 kötetre rugó lyceumi könyvtár s a tanári nyugdíjintézeti és alapítványi pénztárnak kezelője is, elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki. Sietve közlöm e száraz adatokat, hogy Müllner jelentőségének ecsetelésére egy kis tért szakítsak. Mit veszít intézetünk Müllner nyugalomba vonulása folytán ? azt a fennt közölt adatok, a külső élet folyamának keretét képező mozzanatok is, eléggé igazolják. Jelentősége, tekintve a multat, abban áll, hogy a lyceumnak öt év tized óta tapasztalt fokozatos fejlődése az ő nevéhez, az ő működéséhez fűződik. Tekintve pedig a jövőt abban, hogy mint félszázados hazai protest. közoktatásügyünk élő története, ő képviseli a természetszerű fejlődés elvét, azt a nemes értelemben vett conservativ elemet, mely a múltra utalva a jövőnek, a jobb jövőnek egyengeti útját. A rohamos haladás, a radicalismus a közoktatás terén könnyen teremt válságos helyzetet. Az egyöntetűség lélekölő egyformasággá, az egységet képviselő centralisatió gépies bürokratismussá, a külső rend biztosítására hozott törvény a szellem szabad mozgását gátló nyűggé fajul el, ha az őrök nem vigyáznak. A legnagyobb veszély fenyegeti a tanügyet, ha vezetői nem ismervén, vagy szándékosan szem elől tévesztvén az eddigi fejlődésfolyamot, a logikai ugrás hibájába esnek. Ily ugrás valóságos „salto mortale"-jévé válhatik az egészséges haladásnak. Minő szolgálatot tehet a rohamosan haladó tanügynek oly férfiú, ki sok évek hosszú során át hathatós tényezője volt a közoktatásügy fejlődésének, azt alig kell bizonyítanom. Mint a classikushumanistikus iskola növendéke lépett ő hivatalba; a zayugróczi tanrendszer alatt kezdett működni; közvetlen tapasztalatból ismerte a Thun-rendszer előnyeit s hátrányait; az acsai tanterv alkotásában tevékeny részt vett s az 1883. 30. t. cz. folytán létrejött legújabb aerában is ő vala kiszemelve az intézetet a változott viszonyoknak megfelelőleg vezetni. S most távozik gazdag tapasztalataival, — kiszakad a szem a multat a jelennel és jövővel egybekötő szem a fejlődés lánczolatából ! Müllner jelentősége jellemétől elválaszthatlan. O tanár, de protestáns evang. tanár, ki a tudományt szolgálva, az erkölcsi eszme, személyesítésében ismeri fel legidősbb hivatását. Az észt megvilágosítani, de a szívet is hevíteni s az akaratot a jóra irányozni, az egész benső embert nevelni s a szó szoros értelmében építeni, — ez programmja, melynek megvalósítását élete feladatául tüzé ki. — Ezért nem volt, nem lehetett a feltétlen szakrendszer híve. Ezért exegetikai s egyháztörténeti előadása bizonyos kenetesség jellegét viselé, — a gyakorlati kereszténységgel hozván kapcsolatba tudományos fejtegetéseinek eredményét. Soha nem feledkezett meg arról, hogy a tudomány nem önczél, hanem eszköz az erkölcsi eszmének az egyes ember s a társadalom kebelében való diadalra juttatására. Arról sem