Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagyhonti esperesség

241* feledkezett meg, hogy azon intézetnek, melynek élén állott, egyik speciális missiója, hogy az evang. egyház érdekeit képviselje. Távol a türelmetlenségtől, az elfogultságtól, elég bátor volt nyiltan szint vallani, lándzsát törni, midó'n az egyháztörvény biztosította függetlensége, egyenjogúsága tétetett kérdés tárgyává. A hírhedt 1859-ki pátens elleni hadjáratban fontos szerep jutott neki. A soproni gyülekezet kebelében ő fújta meg a harczi riadót, mely a dunántúli testvérközségek táborában élénk visszhangra talált. Az általa a soproni gyülekezet nevében fogalmazott tiltakozó iratnak erélyes hangja bátorságot öntött a környékbeli egyházközségek hívei kebelébe, — visszautasították az arany csészében tálalt mérget. Egyházias érzülete közelismeréssel is találkozott, azon számtalan bizalmi szavazatokban nyervén megfelelő' kifejezést, melyekkel az egyházkerület és soproni gyülekezet elhalmozta, — az utóbbi kebelében éveken át viselte az elnöki tisztet. A hazafias érzület, a nemzeti szellem nevelését s ápolását tanári s igazgatói működésében soha szem elől nem téveszté. 1848-ban az ifjúság, mely a szabadságharczra készülvén, naponként gyakorolta magát a fegyverforgatásban, Müllnerben, a kitűnő tanárban, lelkes parancsnokot nyert. Majd buzdító, majd csitító, majd méltatlan — s meggondolatlanságtól óvó szava nem hangzott el hatás nélkül. Az 50-es években, midőn az ostrom állapot rémei közt tétlen hallgatásra, a legoktalanabb parancsok teljesítésére volt kárhoztatva a polgárság, nem egy esetben menté ki a fenyegető veszélyből a nem mindig „loyalis" ifjúságot azon erélyes, bátor s tapintatos közbenjárásával, melylyel úgy a mindenható militarismus haragját lecsillapítani, mint deákjainak tüntetési hajlamait megfékezni sikerült. Azon heves küzdelemben, melyet az egyházkerület a bécsi kormány ellen folytatott, mely utóbbi a lehető legdrágább áron, a nemzeti nyelv árán adta meg a nyilvánossági jogot a magyar gymnasiumoknak, egyike volt azon bátor s kitartó harczosoknak, kiknek végre is sikerült kivívni a jogot a nélkül, hogy a nemzeti nyelvet a lyceumból száműzni kellett volna. Mint könyvtáros kiváló gondot fordított arra, hogy a magyar irodalom minél gazdagabban legyen képviselve intézeti könyvgyűjteményünkben s az ezt díszítő régi magyar művek, — köztük néhány unicum — az ő buzgó fáradozásáról tesznek bizonyságot. A tanulók iránt humánus bánásmódot tanúsítva, méltán dicsekedhetik azzal, hogy őt tanítványai soha megnem bántották. A vezetése alatt álló tanárok iránt pedig mindig fenntartotta a collegiális, a testvéri viszonyt, — szóval-tettel hirdetvén a jó egyetértés, a működésben való egység szükségességét, melynek hatalma egy tanintézet sikeres vezetésének elengedhetlen feltétele. Müllner a tanár, az igazgató, semmiben sem külömbözik Müllnertől, az embertől. Tiszteletreméltó magánjelleme a hatalom, mely szavának hatályt, tekintélyének súlyt kölcsönöz. Egyszerű, igénytelen, puritán jellem, — gyűlöli a reclamot. Visszavonultan él; a fárasztó szellemi munka után kertjébe menekül, hol oltva és szemezve, gyomlálgatva és nyesegetve — symbolikus alakban folytatja a nevelés munkáját, így állítva helyre a test és szellem közötti egyensúlyt. Szellemi és testi szervezete, köz- és magán-élete közt ritka összhang uralkodik. A "hét évtized viharai majdnem nyom nélkül vonultak el feje felett. A munka terhe alatt meg nem görnyedt. Az egészséges testben ruganyos ifjú lélek lakik. Zavartalan boldogság jutott neki osztályrészül a családi tűzhely körül is. Egy férjét megértő, tisztelő s szerető nő, szül. Stelczer Klára úrnő, édesíti gondjait. Bizonyára jól esik neki társainak elismerése s a világ tisztelete, — de a mi boldogítja, az a gondos szeretet, mely édes otthonában várja. Nagy munkát végezett, — soká. zavartalanul élvezze méltó jutalmát! Posevék Sándor. 3 'j» iL !P 2 L ÜD A nagyhonti esperesség július 10-én tartotta rendes évi közgyűlését Szalatnán. Az ezen közgyűlésre szóló meghívónak engedtek nagy számmal Sión hivatott őrei, papok és tanítók egyaránt. De azok, a kik sajátságos egyházi szervezetünknél fogva ugyanígy hivatvák a szentély őrzésére s a közoltár szent lángjainak ápolására s élesztésére, az egyházi t. felügyelők aránylag csekély számmal voltak képviselve. Pedig régi kipróbált vezérünk ngs. Sembery Imre esp. felügyelő úr, magas kora daczára, biztos kézzel tartotta az alkotmánj^os eljárás kibontott zászlóját s bár, mint reméljük, esztendőre a gondviselés kegyelméből megtartjuk esp. felügyelői tisztének 50 éves fordulóját, ritka elmeéllel s tapintattal vezette a tárgyalást. Mi okozhatta e jelenséget? A meghívó ébresztő ugyan, de általán békés hangja, mely épitő munkára szólította a híveket? Avagy érvényesült az arató-kasza pengő mai'asztalása ? Bár mint áll a dolog, bizonyos az, hogy az ú. n. világi elemet csak a harczi riadó hozza össze nagyobb számmal, a midőn erélyes védekezésről, vagy a viszonyok által parancsolt támadásról van szó s énünk lényegétől elválaszthatlan jogaink veszélyeztetvék. Különben az érdekszülte közöny s gyengeséggé fajuló elvtelen túltürelmesség oly baj, mely rágódik egyházunk élő testén s a szervezet nem egy tagját megbénítja s fogva tartja. — Elég a kitérő a tényleges állapotok által előidézett reflexióból! — A gyűlés megnyitása után, a munka kezdete Isten nevében történt s a főesperes a szokásos jelentést ekképen kezdé : „Ha szenved egy tag, együttszenved vele minden tag", 1. Kor. 12, 26. Az irás ezen szavait vélem alkalmazhatni a legalkotmányosabb magyar királyra Ferencz József ő Felségére s őt hódolatteljesen környező s őszintén szerető népére. A midőn a f. é. február hó elején, Rudolf trónörökös ő Fensége váratlan halála folytán, a legmélyebb gyász borult ő Felsége családjára s szeretett hazánkra, osztozkodtunk szív szerint, a megrendítő eset szülte lesújtó fájdalmában. A mi neki fájt, nekünk is fájt; mert a felséges családdal együtt, sírba láttuk szállani hazánk jövőjét, illetőleg legszebb s teljesen jogosított reményét. — S midőn az ország gyászünnepeket rendezett; városok, megyék, testületek, jegyzőkönyvileg fejezték ki fájdalmukat s részvéttel járultak a mélyen megszomorított szülék s fájdalomba merült özvegy elé, — mi is kifejezést adtunk mély fájdalmunknak s őszinte részvétünknek, gyászlobogók kitűzése által a nyilvános épületeken, valamint az iskolák szünetelésében s gyászistentisztelet megtartása által, a temetés napján, vagy az azt követő két hét folyamán. Szeretett püspökünk ebbeli rendelkezése, teljesen megegyezett szívünk unszolásával. A midőn ezen mélyen megszomorító élményünknek jegyzőkönyvileg kifejezést adunk, — nem tehetek másképen, minthogy a f. é. junius 31-én ngs. draskóczi Laszkáry Miklós bekövetkezett halálában esperességünket s általán egyetemes ev. egyházunkat ért súlyos veszteségünknek, hasonló kifejezést adjak. Ha az általunk is nagyrabecsült s tisztelt Övéi gyászolják a megboldogultban, a „jó férjet, a legjobb atyát, nagyatyát és ipát" s fájlalják a szenvedett, pótolhatlan veszteséget, ha a megye gyászolja benne, válságos időkben is nagy érdemeket szerzett s a közjóért