Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Müllner Mátyás (Poszvék Sándor)

239* társunk lelkes felelevenítő és sok igazat mondó czikke után — mi sem történt. A néma csend közepette okom van azt vélni, hogy a lelkészi értekezletek „életét, tevékenységét" utóvégre is talán az egyházkerületek lesznek kénytelenek fölkelteni. Azonban az ily módon történendő kezdeményezés, vagy rendelkezés, azt hiszem nem válna egészen dicséretünkre! Szerintem sokkal helyesebb és szorosan kötelességszerűbb lenne, ha a lelkészi értekezletek új életre költését mi magunk eszközölnők, szabályoznók, de végre valahára alaposan s a kor kívánalmainak megfelelőleg! A lelkészi értekezletek itt vagy amott alkalmazott 6—12 pontozatü alapszabályairól van tudomásom, de egy mélyen átgondolt, alapos részletezéssel körülirt,• szélesebb körben megvitatott, az előre haladott kor követelményeinek megfelelő s a jelen idő fokozott igényeihez alkalmazott lelkészi értekezleti alapszabály még nem létezik. Már pedig részletes, minden irányt s a teljes munkakört határozottan jelező és egyházhatóságilag szorosan kötelező pontozatok nélkül, a lelkészi kör sehol meg nem oldhatja magasztos és nagyfontosságú hivatását. Vannak lelkészi értekezletek, ahol félévenkint gyűlnek össze a kör tagjai; vannak olyanok, a melyek ugyan negyedévenkint, de csupán a d. e. órákon 10—12-ig tartják értekezleteiket. Az érintettek közül szerintem egyik sem felel meg kellőleg — sem kitűzött nemes hivatásának, sem pedig a sok irányú és igen nagyfontosságú magasztos czé)jának. A félévenkint tartott gyűléseknek csak ügy lenne értelme s valami sikere, ha a lelkészi kör egymástól nagy távolban lakó tagjai egy végtében legalább két egész napon át tartanák üléseiket. A negyedévenkinti gyűlések hasonlóképen, ha talán az összetalálkozás sok költségbe kerülne a létező helyi viszonyok szerint, csak ügy oldhatná meg hivatását s úgy vezetne kellő eredményre, ha ezek is egyfolytában két egész napig tartatnának meg. Ahol pedig az a rosz szokás van gyakorlatban, hogy a lelkészi értekezlet negyedévenkint d. e. csakis 2 — 3 órán át értekezik : az ilyen gyűlésekért kár fáradni, nem méltó fuvardíjt és ebédköltségeket fizetni. Ezek helyett szerintem legczélszerűbb lenne mindenütt — ha a helyi viszonyok, kivált pedig az egymáshozi közelség megengedi, hogy a lelkészi kör bárhol minden hónapban egyszer egy egész napon át tanácskozzék egyházi és szakműködése teendőinek lehető legjobb megoldása ügyében. Erre könnyen azt a mentséget lehetne felhozni, hogy a lelkészi kör mi felett tanácskozzék évente 12 napon át? Azonban, ha komolyan veszszük elhivatásunkat, én azt hiszem, hogy tanácskozási tárgy és elintézni való (kivált a jelen papir — corruptio — s hitetlenség spharájában) mindig bőven lenne. Hát a lelkészi komoly, odaadó önképzés, a gyakorlati életben a számtalan új meg ujabb fontos kérdés, az írásbeli önálló papi dolgozatok, a vallástanítási minta kathekizácziók stb. nem adnának-e folytonosan komoly és nemes munkát saját önkép- i zésünk és egyházi ügyeink kivánt felvirágoztatása tág körében ? ' Óh ha a lelkészi munkakör széles mezejét akarnám csak némi részletezéssel bár körvonalozni, akkor tenger sok lenne a tárgy és teendő minden irányban, miket mindenikünk nagyon jól tud — és elég mélyen érez is! Ezek óiltal csak azt czéloztam, hogy végre valahára fogjunk a tettleges munkához; alkossunk egyesült közreműködéssel lelkészi-köri alapos, részletes, korszerű általános alapszabályt, vitassuk azt meg minél tágasabb körben, minél jobban; alkalmazza azt minden lelkészi kör saját viszonyaihoz mérten, főirányait, elveit szem előtt tartva; tétessenek annak pontozatai egyházhatóságilag szorosan kötelezőkké; szaporítsuk meg a tanácskozási munkaidőt a jelzett módon, mert az igények, követelmények úgy is folyton szaporodnak : ezeknek pedig szoros, elodázliatlan kötelességünk, minélinkább, minél hívebben• és lelkiismeretesebben meg is felelni. Fejér Gyula, —

^CSE**®?- ev. lelkész. (Folytatás és vége.) 1839-ben a tanév végén kitűnő sikerrel tette le Kis János superintendens előtt a hitjelölti vizsgát. Mindeddig egyedüli vágya volt s ez szülői óhajával is találkozott, hogy egykor mint lelkipásztor azon szent érdekeket szolgálja, melyekért szive lángolt. — Buzgón gyakorolta is magát a szónoklásban, még pedig oly sikerrel, hogy e téren a legszebb jövőt jósolták neki. De pártfogói, különösen Dr. Töpler biztató tanácsára még Sopronban elhatározta magát arra, hogy életét az oktatásügynek szenteli, annál is inkább, mert előre biztosították, hogy Sopronban alkalom adtán tért nyitnak tehetségei érvényesítésére. „Tanárjelölt" volt ő tehát a szó szoros értelmében, midőn 1839 őszén megragadván a vándorbotot, a német tudományos élet metropolisába, Berlinbe zarándokolt. — Itt egy új világ tárult fel előtte. Zavarban volt, mit hallgasson ? Tanárnak készült, de micsoda tanárnak ? ez az akkori viszonyok közt a jelöltre nézve nyilt kérdés volt, melyre csak a jövő véletlensége adta meg a feleletet. Szakcsoportokról akkor nem volt szó. Meghívták az ifjút tanárnak, — az általa előadandó tantárgyakat pedig a szükséghez képest s a pártfogóság bölcs belátása szerint osztották ki neki. — Szóval akkor nem annyira szak- mint encyclopaedikus képzettséget követeltek. — Müllner első sorban hallgatta a theol. tudományokat. Egy Marheineke, különösen Neander szellemének hatása mutatkozott is mindig theol. tanári működésén. E mellett a classikus nyelvek, a physika és vegytan tanulmányozása vette igénybe két évre terjedt egyetemi idejét. Miután Németország éjszaki részét beutazta, úgy ismeretben, mint tapasztalatban meggazdagodva visszatért kedves hazájába, hogy ifjúi lelkesedéssel párosult.tudományát az ifjúság nevelése érdekében értékesítse. — 1841-ben foglalta el azt a nevelői állomást, melyet Kis János superintendens ajánlására Dráskóczy Sámuel, Gömörmegye alispánja s a tiszai egyházkerület nagytekintélyű felügyelője, tartott fenn számára. Hideg fogadtatásra talált itt a szülők részéről, — aggállyal bizták serdülő fiaik szellemi vezetését azon nevelő kezeire, kinek gyermekes testalkata nem sejteté a lelki előnyöket, melyekkel bírt. De már néhány hét múlva gazdag kárpótlást talált az „ifjú nevelő" a dicséretekben, melyekkel a szülők elhalmozták s a szeretetteljes ragaszkodásban, melyet tanítványai iránta tanúsítottak. A szívélyes viszony, mely e családhoz fűzé, nem válI tozott aljkor sem, midőn köréből távozott.