Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)
21 ben a theologiai tudományna k is, mert mi azt hiszsztik, hogy egy-egy jóravaló theologiai szakkönyv kiadása sokkal többet ér, mint 10 afféle alakuló gyűlés, a minő a legutóbbi is volt. S hála Isten „Theologiai szakkönyvtárunk" is szépen gyarapodik. Nvolcz ( a deb recze nie knél s okkal rossza bbul javadalmazott s legalább még egyszer olyan drága v áros ban lakó) szegény evangelikus pozsonyi theol. tanár indította meg_— a m aga zsebére s ime ma már — viszonyaink között — elég szép eredményre mutathatunk. Nemzeti tudományos irodalmunkat egy év leforgása alatt 4 önálló theologi ai művel l gyarapítottuk : az „Evangelikus Dogmatika" ' után gyors egymásutánban következtek az „Evangelikus E g y h á z j o g t a n", „Hé ber Olvasókönyv" és „B ö 1 c s é s z e 11 ö r t é n e t". S pártolt volna minket saját felekezetünk (a hivatalos egyházi hatóságokat : a kerületeket s esperességeket értem) csak ügy, amiként a „M agyar Protestáns Tudományos Irodalmi Társaságot" pártolta, szavamért jót állok, — az evangél ikusok r övid idő múlva nem az utolsó hel vet foglaln ák el a hazai theologiai irodalom szol ére tte vagyo k az ! Nem bánom : vessenek követ rám, én beszélni, kiáltani fogok, mig meg nem hallgatnak. Mert én még halni is e szóval akarok : a Krisztusért Lutherrel előr e ! ! De~ legyen eleg aTlatéréstiől. A mi a mondottakból Nagytiszteletüségednek szólt, állításomat, azt hiszem, teljesen igazolja : Fele k ezetünkért és nemzetünkért irodalmi téren mi lutheránusok s azok közt is bam De ä mi egyházunk nagyon önbizalmatlan. Nem tudja, hogy neki kincsei vágynák törékeny edényekben elrejtve. Teste rongyait nézi s e rongyokat lobogtatva elaltatja a lelkeket s a lelkekben a munkakedvet. Koldusbot akkor kezedbe egyházam s nem az e y a n g y é 1 i o m zászlaja, melyet csak annak van joga felemelni, a ki bizik a kövekből is fiakat teremtő Istenben ! És ti kormányos ok : akik állottok a hajó orrán, de a zúgó tenger árján úszó hajócska népének irányt adni, mutatni, bennünket a révpart felé kormányozni — noha tudnátok ! — nem mertek vagy nem akartok, kik az evezősök verejtékizzadását és kinjait segélyteleniil nézitek, mire vártok még, mik történjenek? Csak hagyjatok m agunkra tovább is ! Majd ha kihűl keblünkből a szent ügyért való lelkesedés utolsó szikrája, majd ha odaírjuk minden mi önzetlen s közegyházunk szellemi javát czélozott vállalataink sírjára a szócskát „.FWí", — majd ha eltemettük az apák drága örökségeit : e vangyéliomi iskoláinkat, sőt magát evangvéliom i anvaszentegyházunkat is : j u b i/ 1 á 1 ha ttok!! Keserű voltam! Megint ..haza" beszéltem! Ne O 77 vegye azt nekem senki rosz néven. Emésztő sz erel em csatol a z e v a n g e 1 i k u s par oc hiá hoz, melyben bölcsőm ringott s e parochiában egész evang e 1 i k u s e g yh á z a m h o z s ha kíméletlen vagyok — cselekszü nX. S Önök V e n t i u m" Egy időben pengették a „ Kálvin társas ág" eszmejét s ha valaki, mi lutheránusok örömmel üdvözöljük vala az Ige megtestesülését. De hát (pedig az Debreczenhez méltó alkotás leendett volna s első sorban reá is tartoznék) nem lett belőle semmi. Majd a nagy R évész Imre örö ksége felé fordítot ták fig y elmüket : 1886. okt. havában felterjesztést intézteíca tiszántúli egyházkerület nevében az egyetemes evang. ref. konventhez „egy protestáns történelmi-társulat tervének a konvent által leendő elkészítése ügyében" (1. az 1886. Konv. jk. 65. p.) s legalább egyelőre abból sem lett semmi. Csupa kísérlet , c supa terv s ez íg y megy évtizedek óta . Maguktól.., s : mag ukban nem boldogulnak. De a „P rotestáns E gy 1 et é t" , amely — hibáitól eltekintve — elvégre is üdvös vállalat volt s szegény irodalmunkat sok becses 7 , művel gazd agította, ugy-e~bizony meg tudták Önök debreczeniek Tuktâtni ? Bizony-bizony meglepő szegénységi bizonyítvány az, melyet a két millió főből álló tiszta magyar kálvinista egyház irodalmi téren önmagáról kiállított ! ! Uram Isten ! hol volnánk mi lutheránusok az Önök helyén ! Hol volnánk, ha nekünk ezernyi ezer bajjal, nyelvi s ne mzet is é~gl nehézségekkel nem kellene küzködnlink ! Mar oknyi nép vagyunk , He — legalább a kezdeten már túl estünk. Az igaz, hogy Lutherünk szerint : „az indítás még nem haladás", ám azért, aki nem indít, nem is fog haladni soha. Hanem tudom én jól, mit terveztek Önök. Megakarták velünk közösen csináltatni a „Magyar Protestáns Irodalmi Társas ág o t" — maguknak. Az első lépés erre nézve äz volt, hogy a társadalmi mozgalom jellegét alterálva az ev. ref. Konvent gyámkodása alá akartak bennünket helyezni, — hiszen multunk jogot adott Önöknek erre, mert hát a lutheránusok eddig egyebet sem tettek, minthogy az Önök sze kere után kullo gtak.. . Voltak idők, mikor fel is kívánkoztak reá, s Önök fel is vették volna őket, de csak — a saroglyába. A második lépés pedig az volt, mikor a „Magyar Protestáns Tudományos Társaság,, c z é 1 j á t kibővitve, a népies irodalom művelését is alapszabályokba igtatták. Mert jó lesz megjegyeznünk, hogy ez egyenesen Debreczen akarata volt. Sze gé ny Tisza_ L ajos gróf , liogy lepre is ment. 0 azt hitte, hogy a debreczeniek a népi é s ir odalomért cserébe elfogadják az unit á r T usokat, de alighogy kis ujját oda nyújtotta, már egé sz karját követelték — a t élhetetlenek. S ugyan miért bizták meg Könyves Tóth Kálmánt — mint mondá — küldői (! !) azzal, hogy a „népies irodalom programúiba behozását" is követelje? Hát majd mindjárt a dolog elevenére tapintok, az az hogy — — minek tegyem azt én „lutheránus", hisz az én szavaimnak úgy sem adnának hitelt, — majd elmondatom én a z igazi okot ma gával eg y kálvinjgtával. A „Prot. Egyh. Isk. Lap" 1888-ik évi 49. számában „Falusi gondolatok a prot. irodalmi társaság
