Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)
f 20 1 a g o s munkássága szerint, végezi a test növesztését a maga építéséue, a szeretetnél fogva." — Efez. 4, 13 — 16. De a kit a Krisztus a törvény alól nemcsak objective, hanem subjective is megváltott, a ki vette s saját személyes hitélet elvévé tette az istenfiuság szellemét, a ki az érzéki és történeti álláspontról, az Eszme álláspontjára fölemelkedett, nagykorú és szabad az s mint ilyen független minden véges, emT^rTés történeti tekintélytől s ha ilyenekből társaság alakul, — betütörvénynyel ne álljon ott elő spnkí, mert a valódi istenüak torvénye élő, — a bennök lakozó s öntudatosan működő isteni szelTeln'tbrv énye. S népies irodalom művel ése teh át egyenesen el vi szempontból a felekezetekre ta rtozik. De Önök emez elvi szempontot teljesen ignorálva mindenáron népies irodalmat akarnak a tudományos társaságban is. Jó, — de akkor legyünk őszinték s igazságosak, ne tegyünk különbséget nép és nép között, hanem gondoskodjunk közös erővel protestáns népünk összességének lelki szükségleteiről : tápláljuk Isten Igéjével a kálvinista, lutheránus és unitárius híveket egyaránt. S meggondolták Önök, minő kötelezettséget róttak e különben üdvös feladat elvállalásával a „Magyar Protestáns Tudományos Társaság 1 1-ra? Megmondom. A néphez, ha csak fejét és sfcivét" első hozzáintézett szavunkkal meg nem akarjuk zavarni, sőt ha annak gyenge hitű elemeit egyenesen meg nem akarjuk botránkoztatni (pedig : jajj ! a botránkoztatónak!),— legalább kezdetben a maga specifikus felekezeti szellemében kell fordulnunk. A kálvinistát lutheránus s mindakettőt unitárius irányban építeni nem lehet. A nép — s főként a vallás dolgában — nag yon cons eFva t i v természetű^ — ragaszkodik ahhoz, — a mit megszokott, a mibe bele nevelték. A népnek még a külsőségek, a formák is s ze ntek, mert lelk e nem a fogalmakból, hanem a szemléletekből, a képzetekből táplálkozik. Már most kérdem melyik felekezet történetileg kifejlődött s megállapodott dogmatico-etliikai szellemében fogja társaságunk a népies irodalmat mívelni? A kálvinistáéban?— de hisz — felekezeti érdekről lévén szó — ez ellen a lutheránusok és unitáriusok tiltakozni fognak! A lutheránuséban vagy unitáriuséban, de hisz ezt meg a kálvinisták nem fogják tűrni. Vagy talán felekezeti szín és iz nélkül való iratokat, általános valláserkölcsi olvasmányokat ad ki? De hisz ez meg egyiknek sem kell! S még kevésbé magának a népnek. Hisz próbáltak már olyasmiket is kiadni, de biz azoknak nem akadt közönsége. Megmondhatják Farkas József és Scholcz Gusztáv, a „Protestáns Népkönyvtár" volt szerkesztői. Míg ellenben a specificus felekezeti szellemben és irányban szerkesztett iratok közkelendőségnek örvendenek, mert azokban a nép a magáéra ismer. De neifl csak ez. A népnek nem csak saj átos f elekezeti szelleme, — van sajátos nyelve i s s ez a~ nyelv — fájdalom — nálunk magyar protestánsoknál igen különböző. Nekün k lutheránuso knak (de sőt a kálvinistáknak is) va nnak tótjaink, németjein k. M agyar egyház a szó_j^oi-os_e r telm éb en r'sa.k a/ u nitáríus (s különös, hogy nem kérkedik vele !). No már most azt kérdezem : a „ Magyar P r otestáns Tudományos Társaság" melyik nyelven művelje a népies irodalmat ? Nevéből az következnék, hogy csak magyarul, — úgyde ez esetben legalább mi lutheránusok kénytelenek vagyunk a puszta névnél sokkal fontosabb dologra : egyházunk közérdekére hivatkozni, mely is azt követeli tőlünk, hogy népünk legnagyobb részét gondozatlanul ne hagyjuk. S kérdem én az igen tisztelt kálvinista tagtárs urakat, vájjon kész ek lesznek-e ők tót és német népiratok kiadására? Szinte látom, miként botránkoznak meg e vakmerő követelésen! Pedig talán egy kis jogalapja is volna annak. Vagy azt hiszik, hogy a lutheránusok merő hazafiságból (?) a tót és német hívek lelki szükségleteinek kielégítéséről majd önként lemondanak s összetett kezekkel nézik, miként mételyezik meg őket sajátos politikai tendentiák szolgálatában álló, de, állítólag a hitélet fejlesztését czélzó gyártmányaikkal azok az igazán liazafiat1 a n elemek, melyek még bizonyos kálvinistáknál is szivesebben vennék, ha mi tót és német liiveinket egészen elcsapnók magunktól. Hiszen, ha Önök megértenének mi nket, — mindjárt jobban méltányolnák s talán épen hazafis ágból — pártolnák is irodalmi törekvése inket. A lutheránus egyház (s ezt a legújabb időben is fényesen igazolta), az egyházi és a nemzeti élet jogosult követelményei elől soha sem tér ki. A lélek kész nákmk, — cs ak a test ne volna olyan erőtelen. De ez sokat betegeskedett s nem birja összeszedni máig sem magát. A közerő és akarat nem tud benne érvényre jutni, mert minden tag külön test akarna lenni külön fejjel. S vaunak is fejeink és sokak, de a k ö zjj s és iga z i fo, a K r i s z t u s, még a hajócskában alszik. Viharra volna szükség, hogy felébredjen s ki tudja, hogy nem az előtt állunk-e? De hogy ne h áTz a beszéljek, mondom mi megtettük, a mit megtehettünk. Érezve, hogy elvész a nép tudomány nélkül saját népünk fokozódó lelki szükségleteinek kielégítése végett megalakítottuk a „ L uther-társaságot ", mely is_ kizáró!ag^__a_ fel ek e z eti érdeket s amaz apostoli szabályt tartva szem előtt, hogy a gyülekezetben „inkább öt szót értelemmel, mint tízezret értelem nélkül — 1 Kor. 14, 19, — a mi híveink sajátos nyelvi v i s z on y a i n a k tekintetbe vételével, a népies irodalom liárom nyel ven való művelését tűzte ki czé lul. S áldás van munkánkon. A társaság, mely csak imént még mustármag vala, ma lombosodó fa. Gyenge ágai sudarakba szökkentek s már is ezer és ezer árva madár rakott fészket reá. S nemcsak ezt tettük, hanem val ami mást is. Kicsiben létesítettük ugyanazt, mire most közösen igyekezünk : emeltünk oltárt saját körünk-
