Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)

19 magában, sem másban bizalma nincs ! Ugyanazért módot és eszközt kell találni, melyek segélyével rendszert, egyöntetűséget, összefüggést, szóval : életét fogunk szervezetünkbe önthetni. Ez csak zsinat utján lehetséges. De menjünk tovább. Bármely ágát tekintsük egyházi életünknek : zsinat nélkül hatni, javítani képesek nem vagyunk, legyen az egyházi, közjogi vagy alkotmányi téren, legyen közigazgatási, legyen beimissziói, vagy a két különálló evangelikus egyház egyesítése, — akár közalapok teremtése — vagy egyházi bíráskodás szabályozása terein ; legyen védelmi vagy legyen kulturális intézkedés — mindig a zsinat az, mely az utat határozza meg, az eszközözöket nyújtja s a működés lehetőségét biztosítja. Nagy dolgok a „hitbuzgóság" és „egyházszeretet", de ezeket a zsinat nem zárja ki, hanem erősíti ; sőt az elvont fogalmak nyiltkozhatásához alkalmat nyújt, hogy azok gyümölcsöt teremjenek; va külső egyházi intézmények, egyházkormányzati határozatok, zsinat, melyekkel némelyek segíteni vélnek" (Evang. Egyli. és Isk. lap ezidei 1. szám 2-ik old.) épen azon eszközök, melyekkel a hitbuzgóságot terjesztenünk egyrészről, és megóvnunk lehet másrészről, nehogy elfajuljon egyik vagy másik végletbe. Mert „a Krisztus szeretetében élő hit" sem ölt „megfelelő alakot", ha nem gondoskodunk melegágyról, mely azt táplálni képes legyen, vagyis ha kellő oktatás utján a sziveket és elméket annak befogadására elő nem készítjük. — Pedig mind e dolgok létesítése és szabályozása, a templomi és iskolai oktatás biztos alapra fektetése épen a zsinati törvényhozás utján válik lehetségessé, egyöntetűvé, egészségessé. Azt hiszem, az egész munkának kiindulási pontja csak a zsinattartás lehet; ennek kell, mint egy törvényhozó testületnek nem pusztán egyházunk közigazgatási normáit szabályozni, hanem fel kell ölelnie minden ágát egyházi beléletünkII e k ; ezért újból és újból : sürgessük a zsinat megtartását ! Kívánatossá teszi a zsinatot a nemzetiségi kérdés is. Könnyű a református atyafiaknak; ők egy nemzetiséget képviselnek, s egy-két gyülekezet kivételével mind magyarok. De mi három nagy nemzetiségi csoportot egyesítünk egyházunk kebelében. Egyházunk feladatát nem az egymás elkeserítése, hanem az egymás szeretetteljes támogatása képezi, azért törekedjünk a legóvatosabban kerülni mindent, mi egymástól elválaszthatna. Azokra nézve, kik összejöveteleinket s autonomikus gyűléseinket oly czélokra kivánnák felhasználni, melyek akár magunk közt, akár hazánk törvényeivel hozhatnának összeütközésbe : alkossuk meg zsinatunk utján a legszigorúbb megtorlásokat. Népünk jó, ez nem kiván viszályt, hanem békét, legyen e nép magyar, német vagy tót; de e nép felizgatóival szemben, a mennyiben az egyházi élet korlátain túl terjeszkedik üzelm ük, ne akarjuk az állam feladatát saját hatáskörünkbe vonni. Ehhez semmi okunk, belőle semmi hasznunk. Ezért a zsinatnak meg kell találnia azt a határvonalat, melyen belől az egyház, s melyen túl az államhatalom lép aktióba. Hassunk kiki saját körében, hogy a zsinat mielébb létrejöjjön ; hassunk vezéreinkre, hogy vezessenek bennünket azon munkában, mely egyházi életünk megszilárdítását czélozza. A köztisztelet — nagy terhekkel jár nemcsak, de sokszor önmegtagadással is. Közügyekben meg kell szünniök a személves rokon- vagy ellenszenveknek, itt csak a közérdeknek szabad dominálnia cselekvésünket. A helyzet ma még kedvező, holnap talán már nem az. Caveant consules .... A felelősség nagyon súlyos ! Büsbach Péter. A Protestáns Irodalmi Debreczen. Válasz Balogh Ferenc-z debreczeni ev. ref. hittanárnak. IV. A népies irodalom

, a tudományostól eltérőleg, a felekezeti életben gyökeredzik s közv^eniiLannak érdekeit van hívatva szolgálnT" Rég megmondotta Pár apostol: „Bölcseséget pedig az érettek közt szólunk. Az érzéki ember pedig nem fogadja el, a mik az Isten Lelkétől vannak, mivel bolondságnak tartja és nem képes megismerni, mivel lelkileg Ítéltetnek meg." — 1 Kor. 2, 6, 14. — Innét, hogy azoknak, a kik a Krisztusban még gyermekek valának, ő is csak tejet adott inniok s nem kemény eledelt, mert ezt még nem birták volna meg. — 1 Kor. 3, 1, 2. — S bizony bizony mit ő a korinthusiakról, ugyanazt ma is s mi is elmondhatjuk népünkről : „sőt még most sem bírjátok meg, mert még testiek vagytok." — 1 Kor. 3, 3. — Épen azért a népnek, a mely az istenfiúsági szellemben való önállóságra és szabadságra még meg nem ért, „valameddig gyermek, noha örökös ő is s mint ilyen mindennek ura, az atyjától kiszabott ideig szolgaságban, az az felügyelők és házgondnokok alatt kell maradnia." — Gal. 4, 1, 2. — A népp

el szemben, paedagogiai szempontból, jogosult a fe 1 eke¥eti, aTtörténeti törvény áll áspont : & Mls^ekintély, ~ m ign e m e 1 j u t u n k mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, férfiúi érettségre, a Krisztus teljességével biró kornak mértékére, hogy ne legyünk többé gyermekek, olyanok, a kik habként hányatnak és a tanítás minden szele által ide s tova hajtatnak az embereknek csalárdságánál, a tévelygés kimódolására czélzó ravaszságnál fogva; sőt inkább igazságot vallva a szeretetnél fogva, nőjjünk belé minden tekintetben abba, a ki a fej, a Krisztus; kiből az egész test egybeszerkesztve és egybefüzve a segedelem mindén kapcsa által, egyenkint mindenik résznek arány-