Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi teendőink (Búsbach Péter)

22 mészetes útjaikból kisodortattak? Érdekekről, melyeknek érvény esi thetési keretei oly idők és viszonyok ismervényeit viselik magukon, a mik ma már nincsenek összhangban a tényleges helyzettel, — melyek az erősödést és haladást nehezítik, késleltetik vagy épen meg is gátolják. Nem fognak concrét adatokat kivánni, mert ezek részben fájnának, részben bántanának. Ily kérdések, ily érdekek rendezésének ügye első sorban a sajtó által volna megvitatandó. Mert méltóztassanak elhinnni, hogy az egyetem útján a kerületekre^ esperességekre és egyes gyülekezetekre leszármaztatott kérdések tárgyalása sokkal alaposabb, egészségesebb és érdemlegesebb volna, ha azt sajtó útjáni megvitatás előzné meg úgy az alapelvek, mint az egymásután tekintetében. Azonban történik e részben nálunk valami? Itt van az „Evangélikus Egyház és Iskola"-i lap, találtunk-e hasábjain valaha illetékes kézből eredt oly kezdeményező vagy tájékoztató sorokat, melyek egyházunk nagy kérdései egyik vagy másikára nézve az eszmetisztázást megindították volna? Pedig azt hiszem, hogy igen tiszt. Szerkesztő úr sem a pro, sem a contra elől lapját el nem zárta volna! .. . „Illetékes kéz" alatt értem azon köröket, melyek első sorban vannak hivatva az egyház szervezetébeni hiányokat, az egészséges közigazgatás előfeltételeit, az erő és fejlődés sine qua nonját, vagy az ennek útjában álló akadályokat felismerni; értem azon köröket, melyek magasan, a főhadi szállás körül állva s alkalmazva, áttekinthetik az egésznek működését, láthatják a hatást a maga általánosságában és részleteiben s így azonnal észrevehetik a fenakadás okait és biztosan meg tudják jelelni a jelentkezett hiány helyét; míg mi innen alulról csak egyes részleteket látva, meglehet, Ítéletünkben téves feltevésből indulunk ki. Mindegy! meg kell indítanunk a mozgalmat, meg a vitát, még azon koczkázatra is, hogy egyben-másban esetleg ki fogják mutathatni tévedésünket. Azonban felmerül reám és a netán *még beavatkozókra az a kérdés is : vájjon sorainkat azok, kiknek szánva vannak, látják-e? olvassák-e? váljon egyetlen evangelikus sajtó közegünket az illetők fent mint alant járatják-e? nem irunk-e homokba? s nem beszélünk-e szélnek? Hinni akarom a legjobbat s azért áttérek in médias res. „Sürgessük a zsinatot" — ez volt a jelen lapok mult évi utolsó számában megjelent levelemnek pointje, mert „ma a helyzet kedvező e részben; ki tudja: meddig marad ilyen?" Miért tartom első sorban a mai helyzet szembevételével sürgetendőnek a zsinatot? Egyszerűen azért, mert a mai kormányban törekvéseink nem találhatnak elvi ellentétet; pedig a politikai élet hullámzásánál fogva egyrészt, és az általunk megoldandó felette életbe vágó és sokoldalú feladatokkal szemben másrészt, nagy súlyt kell fektetnünk a politikai tényezőkre, kiktől függ határozatainknak jóakaratú elintézése. Ezen jelenlegi politikai helyzet kihasználását a józanész parancsolja, mert nem tudjuk, hogy ennek változtával minő áramlat áll elő? Pedig erősíteni positiónkat ránk nézve életkérdés ! „a ki magát elhagyja — azt az Isten is elhagyja", ezt tartja a közpéldabeszéd. Látjuk, és tiszt, barátom Zsilinszky Mihály is rámutatott arra, miszerint „nagy csalódásban^nngatjÉL magát mindaz, ki hiszi, Hogy^ á~prötestantizmus vesztére irányzott régi háború megszűnt. A Ivüz dele m szüntelenül folyik, csakhogy m ás és humanusabb esz

közökkel, mel

y e knek hatása azonban ártalmasabb és veszélyesebb." — Hát biz ez így van! A Szt.-István és Szt.-László és hasonló társulatokban a kath. klérus vezérférfiai részéről hangoztatott tanok, részben támadások, oly alakban jelennek meg időről-időre, melynél fogva hatásukat el nem tévesztik; végig rezegnek azok hangjai az országon, s támogatja értéküket a katholiczizmus hatalmas fegyelmezett hadserege, a nagy és gazdag klérus-, támogatja azon erő- és tekintélynél fogva, melyet a kath. klérus praeláfüsainak kétségtelenül nagy tudományossága a dolog természeténél fogva minden elfogulatlan emberre gy a ko rol ,fám o gatj a a káth. világi ele m nek annyi buzgósággal és odaadással való köz

reműködése, rendszerint fén\^s pölgári állása, s végül támogatja nemcsak a katholikus napi-és időszaki sajtó, hanem az ország összes napi sajtója, mely a tudományos alakban adott tételek és beszédek reprodukálásával még akkor is szívesen szolgál olvasóinak, ha egyet nem is ért velük. Es e tanok folytonosan, liol egy, hol más alakban ismételtetnek a különböző társulatok bizonyos időközökben tartott és nagyon látogatott ülésein. Ezekkel szemben csak erős, öntudatos, hivatalos és társadalmi ellenhatás mellett védekezhetünk, a minek hivatalos útját, módját és alakját a zsinat határozhatja meg. De folyton ki vagyunk téve egy másik támadásnak is az ellenkező oldalon. Az anabaptisták, nazarénusok és egyéb sectáriusok kedvteléssel szemelik ki propagandájuk czéljául a magyar keresztyén felekezetek közül,épen a mienket; és ezt tartva leggyengébbnek, hálóikat ide vetik ki, hogy a legkevésbé szervezett egyháztól vonják el a liiveket. S mi történik ezekkel szemben részünkről? Tartunk kerületi és egyetemleges üléseket, azokon koronként keményen megtámadjuk egymást, talán nem is egyházfelekezeti okokból, s a lapok nagy hozsannával világgá hirdetik a leleplezett hazafiatlanságokat, alkottunk „Luther-társaságot", melynek működését számvizsgálati jelentésekből ismerjük, — alkottunk református atyánkfiaival egyetértésben „ protestáns irodalmi társaságot", melynek életrevalóságát tanusitandók — már az alakulásnál annyifelé huztunk, a hány tag- és felekezetből állottunk . . . ." Ehhez járul, hogy egyházi szervezetün

k l a z as

ága és túlzott deczentra

lizatiója már majd nemcsak a közigazgatást teszi lehetlenné, de magának az autonomiának is torzképévé kezd válni ; s ezekben fekszik azután oka annak, hogy egyházunknak sem ön\