Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Róm. kath. gyóntatószék

186* Mind ezeket feltétlenül — delendas esse censeo. Az offertoriumok, különösen az úrvacsorai offertoriumok felett valóban meg kell botránkozni a szent cselekményt végező lelkészi áhítatnak. Hogy a gyónó hívek akkor, midőn kegyeletesen és bűnbánóan gondolkoznak, kendőik sarkából oldogassák ki vagy zsebeikben kotorászszák a krajczárt s rakosgassák az oltárra, mintha a vett lelki jóknak az árát fizetnék le, vagy hogy sok szegény ember, ki 3—4 gyónó családtagnak nem bírja megadni a gyónási és templomi ofíertoriumot, talán épen e miatt, álszégyenből maradjon el a templomtól s Úr asztalától, azt a vallás szent czéljaival megegyeztethetőnek nem tartom. Hadd tudja s valóban tudja is a mi népünk, hogy az ő kötelessége egyházát s annak szolgáit fenntartani és táplálni, de az opus operatum a templomi adakozás, kivéve a jótékonyczélu perselyeket, hadd maradjon csak más felekezetnek s nem az evangélikusoknak tulajdona. Az összes kolledákat, Balázs és Gergelynapi kéregetéseket, valamint offertoriumot átlagosan összegezni, azoknak árát a hivek minden ujabb megterheltetése nélkül, sőt a közös teherviselés elve szerint „kinek több adatot, attól több is kívántatik" a szükséghez képest több osztály szerint beszedni a hivek könnyebbségére lehetne, de azonfelül a fizetések határozottsága, valamint biztossága érdekében is igen kívánatos. Azt fogja talán valaki mondani, hogy ha mind ezen önkéntes adakozások mint feltételes jövedelmek pénzre is fognak fordíttatni, de az egyes hivek által az évi járulékkal együtt közvetlenül a papnak és tanítónak fognak fizettetni, ez még a jövedelem biztosságát egyáltalán meg nem állapítja. De mélyen tiszt, konferenczia! épen ennek biztosítását czélozza alázatos indítványom 3. pontja. Nem is tartom szükségesnek megemlíteni, hogy a papot vagy a tanítót nem az egyes hivek, hanem az egész egyházgyülekezet tartozik szavatolni. Ez kétségkívül eddig is úgy volt, mert másként nem is lehet — amennyiben azonban ez még világosan megírva volt — oda czéloz alázatos indítványom ezen pontja, hogy az a hivány egy külön pontjában határozottan kitétessék. Clara pacta, boni amici. A szerződések mindig világos pontokat, feltételeket követelnek. Szerződő felek között nem szabad egyik félnek a másik iránt való kötelezettségét amannak önkényére bizni. Észszerűen nem lehet megengedni, hogy a fizető féltől függjön jó vagy rossz búzát, kisebb vagy nagyobb szekér fenyü-, fűz-, nyár-, bükk-, tölgy- vagy cserfát, dorongokban vagy hasábokban, jó vagy ihatatlan bort, a község 5 vagy 10 vagy 15 mázsás szekér szénát akar-e adni papjának vagy tanítójának. Mind ezt a mostani jóformán önző s minden esetre papiros korban világosan kell megjelölni. Végül pedig szólani akarok még a stólajövedelemről. Stólajövedelemnek az volna a feladata, hogy a mennyiben a belső embereknek fizetése nagyobbára termesztményekben szolgáltatik ki, legyen némi készpénzfizetésük is, melyből napi szükségeiket elláthassák. De hát mélyen tiszt, konferenczia! ezek a mi stóláink igazán inkább megszégyenítők, mintsem szükséget fedezők. Az esketések és avatásoknál előfordul 5, 10, 20, 30 vagy 40 kr. mellett egy tyúk, egy kalács vagy kenyér, egy darab hús vagy marhanyelv, egy konyhatörlő, egy kulacs bor vagy egy kis ital „neco nápoja" vulgo egy üveg pálinka. Egy imával megtartott temetés díja 15—40 kr., egy halotti beszéd imával együtt 1 frt, ugyanígy egy verses búcsúztató, számos azonban esperességünkben a meghívó, Jiol ezeknél még kevesebb a stóla. Hol híveink vegyesen laknak a katholikusokkal s látják, hogy ezek 5 frton alul nem, de gyakran 40 frtig is fizetnek temetéseikért, csaknem azt kénytelenek gondolni, hogy az a hókus-pókus mégis csak értékesebb mint a mi istenigénk, mert hiszen drágább. Olcsó húsnak híg a leve. Váljon nem találja-e a t. konferenczia elérkezettnek az időt arra, hogy erélyesen felszólaljon a stólárékban nyilvánuló ezen anachronizmus ellen? nem tartja-e szükségesnek, hogy megmondja a mi folyton csak dédelgetett autonom népünknek, miszerint az, ki egy-egy keresztelőre vagy halottas torra 20—50 frtot, egy-egy menyegzőre 50—100, sőt több forintot is rá tud költeni, az kötelességének ismerje, azoknak, kik őt magát és gyermekeit keresztényi humanitásban nevelik s vele a lélek magasztosabb örömeit közlik, legalább azon stólákban részesítse, melyet indítványom 5. pontjában volt szerencsém elősorolni. En részemről ezen felszólalást már nagyon időszerűnek találom s azért tisztelettel kérem, méltóztassék alázatosan megtett indítványomat elfogadni s az illetékes hatóságoknak s fórumoknak elfogadásra ajánlani. * * * El is fogadtatott ez indokolt indítvány nagy örömmel s pártolólag ajánltatott elfogadás végett az illetékes hatóságoknak s fórumoknak s adná Isten, hogy kezdeményezésünknek sikere legyen! Ezután a terített asztal köré snrakoztunk, mely alkalommal Isten bőséges adományát fogyasztva egyrészt búcsúzó testvérünknek kívántunk sok szerencsét új, elfoglalandó helyéhez, másrészt szívesen üdvözöltük körünkben Biszkup Béla volt esp. slelkészt s Húsvét utáni 4. vasárnap óta ozdini egyhangúlag megválasztott uj tiszttársunkat. Isten áldása koronázza az Úr szőlején ezen tetterős fiatal barátunk s testvérünk működését! ígyen lelkiek- s testiekkel bőven ellátva d. u. 5 óra tájban oszladoztunk Turicskáról ki-ki övéihez, még pedig azon bő kívánattal szivében, vajha kegyelmes Istenünk megtartana mindannyiunkat, hogy jövőre ilyenkor teljes számban találkozhassunk — Budalehotán. Adja Isten! Úgy legyen ! r. I. A Gusztáv Adolf-egyletből. — Ezen áldott egylet központi elnöksége fájdalmas érzelemmel tudatja, hogy dr. Baur G-usztáv Adolf Lajos helyettes elnök életének 73. évében folyó hó 22-én meghalt. A róm. kath. gyóntató székből. — A „Kirchliche Korrespondenz" szerint egy Gr. J. nevezetű úr a „Bremer Nachrichtenében következő eseményt beszél el. „Mint jó kath. keresztyén, húsvét hétfőjén úrvacsorájához akartam járulni. Ideje korán megjelentem a János templomi gyóntató széknél, melyben Fehlinx áldozó pap hallgatta a gyónást. Ez alkalommal oly illetlen és nyomorult bánásmódban részesültem, hogy barátságosan kérem, szíveskedjék a gyóntatoval folytatott beszélgetést már csak