Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Róm. kath. gyóntatószék

az én elégtételem érdekében is közölni. A brémai hatóság és lakosság hadd értesüljön róla egyszer, mi történt velem egy kath. gyónó székben. A beszélgetés menete következő volt s e mellett kész vagyok az előfordúló nyilatkozatok igazságát esküvel is megerősíteni. En : Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus ! Pap: Mindörökké amen. Mikor gyónt ön utoljára ? Én : Két év eló'tt. Pap : Miért nem azóta ? Hogy késlelkedhetett ön oly soká? En : Szolgálatom miatt hiányzott időm. Pap : Nős ön ? Milyen felesége van ? En : Az én feleségem evangelikus. Azonban jó békességben élünk egymással. Pap : Hogy tehette ezt ön ? Mielőtt ön oly nagy bűnt követett volna el, hogy evang. nőt vegyen, helyesebben teszi vala, ha a lakodalom előtt felakasztja magát. — Vannak gyermekei ? En: Két gyermekünk van. Pap : Hogy vannak keresztelve ? En : Protestáns módon. A vaspályánál elfoglalt hivatalom következtében majdnem folyton távol vagyok s feleségemnek kell a gyermekeket nevelnie, azért kereszteltetem azokat feleségem hitében. Pap : A prot. lelkészek nem is keresztelhetnek rendesen. Mi fog történni legfiatalabb, még kereszteletlen gyermekével ? En : Azt is Bock lelkész prot. módon fogja megkeresztelni, — én már egyszer feleségemmel így egyeztem meg és a mit megígértem, meg is tartom. Pap (felindulva): Mit? akkor önre nézve jobb volna, ha még most felakasztaná magát, akkor hamarább remélhetne mennyországba juthatni, mintha az új bűnt elköveti, különben kénytelen lesz a pokolba az ördöghöz menni. — Még most van ideje a megtérésre. Beléegyezik-e, hogy felesége és a legidősebb fiú átkereszteltessenek, és megígéri-e, hogy legfiatalabb gyermekét kath. módon fogja kereszteltetni. En : Nem, azt nem tehetem ; feleségemnek mást ígértem. Pap: Menjen el, hozza el feleségének beleegyezését s akkor megadom az absolutiót. En : Azt nem teszem. Pap : Tehát én fogok házába elmenni, s az ügyet rendbehozni. Feleségétől nem tartok. Többet nem tehet, mint hogy az ajtót mutat. Én: Az önnek mit sem használ. Ahoz nem adom beleegyezésemet. Most 9 éve vagyok házas s feleségemmel mindig jól és békességben éltem. Ha ön jő, házas életemben örökös viszály leend. Pap: Ön az úr a házban, tartozik kényszeríteni nejét: neki meg kell tennie, a mit ön akar. Én : Nem akarok házamban békétlenséget. Pap : Az múló. Négy, egész hat hét alatt, ha feleségét tanítottam, meg fog nyúgodni. Én: Nem, azt nem akarom. Én egyszer feleségemnek megígértem, hogy ő megtartja hitét és én a magamét és hogy a gyermekek anyjok vallását követik. (A pap csökönösen ragaszkodott követéléséhez, s ha jól emlékszem, 8-szor ismétélte.) Pap : Ily körülmények között bűneit meg nem bocsáthatom ; ön eretnekké lett. En : Tehát evang. templomba megyek az úrvacsorához. Pap: De most már pusztúljon a gyóntató székből és távozzék a templomból. Én még egy csöndes „Miatyánk"-ot imádkoztam, s hazamentem ; elbeszéltem az egész eseményt feleségemnek, ki benső izgatottságomat észrevette s megnyugtatására biztosítottam őt, hogy én e keresztyén kath. pap által sem békés házas életemet felzavarni, sem magamat öngyilkosságra vezettetni nem engedem. " Az itt szereplő Fehlinx nevű pap Brémában és egész Németországon híres proselita-hajhász, ki mástél év előtt a brémai Szt. József-kórházban elkövetett üzelmei vei nagy feltűnést keltett. Ex hoc uno disce omnes ! De vájjon a gyónó-székben tanúsított ily undorító magaviselettel szemben sok róm. kath. ember megállaná-e helyét úgy, mint az a brémai polgár?! ygfluritsK. — Kérelem. Miután Szabados Ilonka czimű sajtó alá rendezett müvem előfizetési határideje junius hó 10-dikével lejár, s nekem a példányok számát meg kell határoznom : tisztelettel kérem úgy ivtartóimat, valamint azokat, kik esetleg e művemet még megrendelni akarnák, miszerint a kitűzött határidőig az iveket hozzám beküldeni, illetve megrendeléseiket megtenni aziveskedjenek. Tolna-Némedi, junius hó 2. 1889. Támer János, ev. lelkész — Nyilatkozat! Scultetus szerepéhez híven újólag ferdítve idéz, hamisít. Az „Ev. egyház és iskola" 1889. jún. 1. 22. sz. 175. lapján idéző jel között, ritkítva és kövéren szedett következő sorai, melyeket a „századok" bírálójának „tételéül" tüntet fel : „a szerző által hirdetett, de fel nem dolgozott aranyértékű eredeti források helyett régen ismert s épen nem eredeti nyomtatványokat másolt" — sehol igy a „Századokban 1889. 2. füz. febr. 15. elő nem fordulnak!! A „századok" i. füzete 167. lapján sem e szavak: „a szerző által hirdetett, de fel nem dolgozott" nem foglaltatnak, sem e szó „másolt" — nem fordul elő! Scultetus kövéren szedve, idéző jelek között e szavakat „éppen nem eredeti nyomtatványok után dolgozni" — így írja le — „épen nem eredeti nyomtatványokat másolt!" Tehát újra beléesik általam igazságosan megitélt bűnébe! Ilyen hiteles — most is egész előadása! Meri tovább folytatni a hamisítást, alaptalan gyanúsítást végesvégig ! ! Hjah ! az álarcz ! ! Semmit sem bizonyít egyetlen egy állításomat sem czáfolja meg! Én pedig minden állításomat fentartom ! — Nem is foglalkozom e botrányos czikkel tovább, bár tagadhatatlan jogom van az irodalmi szabályok szerint magamat védeni, mert én vagyok a megtámadott, — csak azt jegyzem meg a modorra nézve „a milyen az adjon isten olyan a fogadj isten" — és hogy engem e hang használatára azon szomorú tény kényszerített, hogy Scultetus megfelejtkezvén róla, hogy „van bíró a felhők felett, áll a villámos ég" — az igazság, az objectiv kritika ürügyét választja hazugságainak, nem keresztyéni indulatának takarójáúl ! Scultetus czikke a magán boszú bűnös eszköze! Ezt az általam nagyrabecsült