Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ismét ama bizonyos felvételi vizsga (Kapi Gyula)

183* telhető, mert tudjuk, hogy a szegény evang. papnak, még ha esperes is, mindene van, de pénze nincs s a nobile officium teljesítőit folyton terhelni, zaklatni talán nem is illik. — A gyámintézeti pénztár? Nem. A szegény gyülekezetek felsegélésére gyűjtött pénzből az ügykezelésre elkerülhetetlenül szükséges összegen kivűl, egy krajczárt sem szabad más czélra fordítani, mint melyre adva van. — így már maga ezen nem is annyira anyagi, mint inkább erkölcsi alapú indító ok is javallja az utazási költségek megszorítását s a közgyűlések együttes tartását. Előttünk, követendő példakép a Gusztáv Adolfegylet lebeg. — S buzgóságban, ügyszeretetben, sikerében, de még háládatosságból is elfogadjuk mintaképnek. Azonban felednünk nem szabad, hogy ez áldott egylet alakulásának története, munkásságának kiterjedése annyira különbözik a mi gyámintézetünk keletkezésétől, berendezésétől s szerény körétől, hogy ha már egyszer külön állunk, minden tekintetben róla hímet nem varrhatunk. A Gusztáv Adolf-egylet az apró tartományi evang. egyházak körén s határain tál, mint a német protestáns népet egyesítő charitativus egyesület tisztán önkéntes társulás alapján létesült : a mi gyámintézetünk már alakulásakor, a helyzetnek megfelelőleg, az egyház közigazgatási fokozataihoz csatoltatott. — Amott a külön állás a részek szellemi egyesítéséből, az egy czélra való törekvésből önkényt folyt: nálunk az egyházzal való alaki egyesülés oly követelmény, hogy azt megbontani vagy csak lazítani is nagyon veszélyes volna. Mi pedig az ügykezelést illeti. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Gusztáv Adolf-egylet pénztára számára a földkerekség minden részéből folynak be az adományok, valamint, hogy jótéteményeivel elárasztja a föld minden protestánsait: nem csoda, ha ügykezelése e körülményhez képest kiterjedt, complicált. Ott százezrekkel számolnak el. Nem ugy van nálunk. Mi szerény körben, szerény eszközökkel mozgunk. A kezelés pontosságára, tisztaságára nálunk is szükség van; de hogy az oly kiterjedésű s aránylag még költségesebb legyen, mint amott, annak én, laikus ember, szükségét nem látom. Nekem úgy tűnik fel a dolog, bocsánat a triviális hasonlatért, mint midőn egy kis városi szatócs a világkereskedelem közpotján működő bankárral egyenlően rendezi be üzleti irodáját ; bizony megöli üzletét ! Szálljunk le a magasból, nem válik kárunkra. Jobb, ha magunk tesszük, mint ha a viszonyok leszállítanak, talán későn, talán az ügy kárára. Elmondtam, mi szivemet nyomta teljes tisztelettel a hű s buzgó vezető férfiak iránt, egyházam s a gyámintézet ügye iránti szeretetből. Egyedüli s forró ohajtásom, hogy aggodalmaim ne valósúljanak. limit Mi©api

î!

j felvételi viuga. Csodálkozva olvastam tisztelendő Hering Lajos szendi lelkész úrnak e becses lapok 20. számában közölt második czikkét a tanítóképző-intézeti növendékek fölvételi vizsgája tárgyában. Csodálkozva, mert azt egyáltalában nem vártam, hogy a t. lelkész úr megelőző czikkemből személyeskedést olvasson ki, valamint nem reméltem, hogy a „tárgyilagosság" hangos hirdetése mellett múltkori szónokias superlativusait még fokozza. Sok az észrevételem a t. czikkirónak ezen ujabb soraira. De megteszem azokat lehetőleg röviden, és mindenesetre sine ira et studio. Azt mondja a t. czikkiró úr, hogy a fölvételi vizsga mellett csak két „gyenge" fegyvert használtam : a személyeskedést s felhoztam más intézetek példáját. Midőn a személyeskedés vádját határozottan visszautasítanám, utalom a t. czikkiró urat helyre igazító soraim 6. s 7. kikezdésére, a hol ujabb figyelmes átolvasás után bizonyára talál, a többi intézetek példája mellé — még két más fontos érvet, nevezetesen a) hivatkozást a kényszerítő körülményekre s b) kifejtését azon meggyőződésünknek, hogy a felvételi vizsga az eddiginél „jobb anyagot" fog szolgáltatni, nem ugyan az ismeretek mennyiségére, mint inkább a tehetségek minőségére nézve. Hogy a felhozott példákkal egyúttal ok nélkül bizonyítgattam azt is, hogy a fölvételi vizsga feltalálásának dicsősége nem bennünket illet: azt a t. czikkiró urnák csak második közleményéből tudtam megérteni. A megelőző czikk most is azt hirdeti, hogy bennünket tartott a veszedelmes intézkedés első apostolainak. Ámde azt mondja a t. czikkiró úr — ha már mindenütt megvan a fölvételi vizsga, másutt nagyobb a mértéke. Ott van a népokt. törvény 86. §-a, ott vannak az osztrák és porosz szabályzatok, mindenik többet kiván a leendő tanítóképzőint. növendéktől, mint a mennyit mi kívánnunk ! Nézzük csak, igaza van-e a t. czikkiró úrnak ? A 86. §-ra azt mondja, hogy az a gymnasium 4 osztályának megfelelő teljes képzettséget kiván, csak egy tárgyra, a latin nyelvre nézve tesz engedményt. — Elfelejtette a czikkiró úr, hogy az idézett §. a vizsga tárgyául mindössze csak 4 szakot jelöl ki, s a gymnasium négy más fő- és hároin melléktárgyát teljesen érintetlenül hagyja. Ezzel szemben a mi szabályzatunk 6, esetleg 7 tárgyra terjeszti ki a fölvételi vizsgálatot. — De hát, mondja a t. czikkiró úr, az egyes szakokban kijelölt anyag nem üti meg a 86. §. mértékét. Dehogy nem üti meg! Tessék megnézni a soproni lyczeum tantervét (értesítőjét,) s látni fogja a t. czikkiró úr, h o g y szabályzatunk vallási s földrajzi anyaga a gymnasium IV. osztályának, a magyar nyelv, történelem s számtan pedig a gymnasium III. osztályának teljesen megfelel. Hogy az utóbbiak mért csak a HL osztály anyagának, holott