Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)

neteknek, aminők e kérdésben nálunk napirenden vannak. 5. Meg kell teremtenünk a közalapot; vagy a meglevő egyetemes gyámintézetet oly alapokra fektetni, hogy a segélyezés forrásai biztosit va legyenek. Ezzel kapcsolatban 6. Kendezni kell a belmissio ügyét, mely nagy jelentőségű kérdésünk okvetlenül nagyobb erőkifejtést kiván. Jól tudom, hogy még más fölötte érdekes és fontos kérdéseink is megoldásra várnak, mint például a nőnevelés, az árva ügy, az irodalmi ügy stb; — de egyelőre csak ezeket tartom szükségeseknek felvetni azért, hogy alkmat adjak minden hitsorsosomnak arra, hogy róluk becses véleményét és javaslatát elmondhassa. Ám induljon meg felettük az irodalmi eszmecsere. Te, kedves barátom, megindítottad a tárgyalást oly szinvonalon és oly modorban, mely bisztos kezességet nyújt arranézve, hogy nem fog elfajulni sem személyeskedéssé, sem közönséges feleseléssé. 'Én, ha szükséges lesz, szívesen ki fogom fejteni nézeteimet bővebben is a megjelölt tárgyak felett. Most egyelőre várom másoknak a nézetét, s esetleg a Te becses véleményedet is. A tárgysorozat nem hosszú, de annál fontosabbak az abban érintett egyes tárgyak. Óhajtanám, ha nem együttesen, hanem külön-külön vennők elő a nagy kérdéseket, melyek valóban megérdemlik az alapos tárgyalást. Legyen ez uj év erők megujitója, és 'a lelkes munkásoknak lelkesítője! Most a viszontlátásig! őszinte barátod Zsilinszky Mihály. A Protestáns Irodalmi Társaság ég Debreczen, Válasz Balogh Ferencz debreczeni ev. ref. hittanárnak. III. Megszoktuk már mi azt bizonyos oldalról, hogy minket lutheránusokat ne csak „tótok"-nak, hanem „kétszinüek" -nek is titulázgassanak, hiszen — mint ezt a debreczeni hires „Nyilatkozat" is nem minden czélzatosság nélkül hangsúlyozza, a református — értsd tiszántúli — egyház az, „melynek természetével a zárkjó

z o11

ság, azaz a n y i ltság hiánya mereven ellenkezik s mely a szabadúszónak és egyenessé g n e k b a r á t j a. " S uramfia ! mire nem virradtunk ! A kétszínű lutheránusok őszinteségére és hűségére van szükség, hogy a „Magyar Protestáns Irodalmi Társaság" az egyszer már megkötött szent frigy fondorlatos felbontásának, a szövetséges felek ravasz kijátszásának, szóval az adott s Írásban hitelesített szó megszegésének bűnébe ne essék. Mindjárt kimagyarázom magamat. Mikor ugyanis mi azt hittük, hogy már czélt értünk, hogy a tudományos társaság létesülése a munkálkodó és pártfogó tagok valóban meglepő szép száma által biztosítva van, akkor tűnik ki, hogy hát megett, a lut heránusok és unitáriusok tudta nélkül bizonyosy*^^ kálvinista körök veszedelmes aknamunkát folytatnak s a protestáns tudomány eszméjének kultusára közös erővel és lelkesedéssel emelt szent oltárt levegőbe akarják robbantani. Ámúlva tekintettünk körül a vészhírek hallatára. Hogyan? lehetséges volna ez? Ekkora hűtlenséget nem mertünk egyelőre feltételezni még — Debreczenről sem. S hogy is tehettünk volna fel? Hiszen közös egyetértéssel indultunk meg s azon alapot, a melyen megindultunk s azon czélt, a melyet kitűztünk, magukévá tették a magyar hazában létező öszszes protestánsok. Kezünkbe vettük a „Felhívást" s az azt felelte nekünk kétkedőknek: „ne féljetek! Nincs különbség közöttetek kálvinisták, lutheránusok és unitáriusok között, mert ti mindnyájan egyek vagytok abban, mit a Szellem bennete'k elkezdett: egyek a protestáns tudomány elvében!" Nem hihettük, hogy Debreczen mást akarjon ma, mint a mit akkor akart, midőn a „Felhívás" kibocsáttatott és azt (hiszen Révész Bálint debreczeni püspök s Vállyí János debreczeni fögondnok is ott vannak az aláirók között), egész terjedelmében magáévá tette. Megnyugtatott a „Felhívás" s abban a reményben, hogy minden mi aggodalmaink alaptalanoknak bizonyulnak, csendesen vártuk, míg az óra 12-őt üt. S ütött. 1888. april 16-ra egybehívták a „Magyar Protestáns Tudományos Társaság" alakuló közgyűlését. Hanem — fájdalom — a vészhírek igazat beszéltek: a titkosan fondorkodó elemek, a kálvinismus egyeduralmának oszloposai vakmerő sakkhuzást tettek s mattot mondtak a közgyűlésnek. Hogy történt, hogy nem, biz én azt nem tudom, elég azon, hogy az illetők egyszerre egy egészen illetéktelen tényezőt, a református konventet mozgósítottak és ez csupa jóakaratból — malmukra hajtotta a vizet. Azt mondottam illetéktelen. Igenis illetéktelen. A „

Magyar Protestáns Tudományos Irodalmi Társaság", mint olyan, a felekezeti hatóságoktól egészen függetlenül keletkezett. Egyéni indítás, egyéni kezdeményezés eredménye volt az : szabad társulás, prot. irók és tudósok szövetkezése tudományos irodalmi czélra. Tagjai lehetnek ugyan — mint az alapszabályok 3. §-a mondja — erkölcsi testületek (egyházkerületek, egyházmegyék, gyülekezetek és iskolák) is, de legyen bár az a tag maga a református konvent, őt egy tag (s legyen bárki az!) jogánál több jog nem illeti meg. Ám a református konvent (s csodálatos, hogy csakis az!) kiváltságos jogokat vindikált magának, „országos érdemű elnökét (hogy Nagytiszteletűséged saját szavait idézzem) báró Vay Miklós fögondnok urat kérte fel, hogy az ágost. hitvallású (talán inkább evangelikus hitvallású) egyház konventi elnökével báró Prónay úrral egyetértve hívják össze az alakuló híres (s kik tették