Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi bajainkról (Zsilinszky Mihály)
Hetedik évfolyam. 2. szám. Pozsony, 1889. évi Jannár 12-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ar : Egész evre . íj írt — kr. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egy szam ara: 12 kr. o. e. /AEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. !zerke8itö- s kiadó-hivatal : Pozsony,, Konventutcza ö. 8z. Feieiős szerkesztő s kiadó : T ZR. S Z KT S Z IKI^T y IE IR E 3ST O Z. Hirdetés ára: Négyhasábos Delit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdii : küiön 30 kr. Tartalom : Egyházi bajainkról. (Zsilinszky Mihály.) — A Protestáns Irodalmi Társaság és Debreczen. (Dr. Masznvik Endre.) — Irodalom — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. Felhívás előfizetésre. Istennek megsegítő kegyelmével lapunk VII. évfolyamába lép. Egyházunk minden rendű tagjait, a mennyiben e lap fennállását szükségesnek látják, annak szellemi s anyagi támogatására felkérjük. Előfizetési ára: egész évre 6 fît., félévre 3 írt., negyedévre 1 frt. 50 kr. Az előfizetési pénz ép úgy, mint a hátralékok a lap szerkesztőségéhez (Pozsony, Konventutcza sz.) küldendők. Szerkesztő-kiadó. Egyházi bajainkról, Válasz Büsbach Péternek nyilt levelére. Kedves barátom! Hozzám intézett nyilt leveled, mely ugy tartalmánál, mint nemes intentiójánál fogva egyiránt kellemesen lepett meg, nemcsak nekém, de, azt hiszem, hitsorsosaink nagy re'sze'nek is kedves karácsonyi ajándékül szolgált. Adja Isten, hogy amint Krisztus megjelene'se átteremtette a világot, úgy a Te levelednek megjelenése kezdete legyen a mi magyarhoni ev. egyházunk átteremtésének ! Kiválóan megtisztelve érzem magamat az által, hogy Te, kedves otthonod kandallójának pattogó tüze mellett egyházunk ügyei felett gondolkozván, az én igénytelen személyemről is megemlékeztél, s gondolataidat hozzám röpítetted. Engedd meg, hogy ezt közös anyánk, szeretett evang. egyházunk-iránti szereteted őszinte kifolyásának tekintsem, mely a testvéri hitrokoni szeretet alapján önkénytelenül felém, mint egyházam egyik szerény napszámosa felé fordult. Szívhez és értelemhez egyiránt szóló szavaidat nagy figyelemmel olvastam; s ugy tetszett, mintha egy harczi tárogató hangját hallottam volna bennök, mely fölébreszti az alvókat és tettre indítja a még mindig habozókat. Szerencsés véletlennek tartom, hogy aggódó lelked gondolatai éppen Luther életének olvasásakor támadI tak. Ó Luther tudta, mit jelent a megszokott tekintély szellemében való megnyugvás; tudta, mihez kell a keresztyénse'gnek fordulnia, lia élni és éltetni akar. Vajha az ő rendithetlen hite és bizodalma szállaná : meg hitsorsainkat, akik bármi oknál fogva gyáva resignatióval nézik egyházunknak jelenlegi ziláltságát, mondhatnám — tespedését. Vajha az ő fáradhatatlan munkásságából mentenénk erőt és kitartást mi is hasonló munkásságra, mert egyedül az képes biztos eredményre vezetni. Jól mondod, kedves barátom, hogy „fel kell ráznunk a közvéleményt jelen aléltságából;" mert valami végzetszerű fatalismus kezd erőt venni hiveI inken. Mintha önmagunktól félnénk ; mintha már nem is volnának ideális czélok a világon, hanem csak puszta emberi érdekek! Bizonyára nemcsak az én lelkemet, kétségen kivül másokét is megragadták azon igaz és szép szavaid, melyekben egyházunk dicső múltjáról emlékezel „mikor vezérei lelkesedéssel és törlietlen eréllyel — a sereg feltétlen bizalommal és odaadással — szolgálták czéljait; mikor a bizalom kölcsönös, a közreműködés czéltudatos volt . . .!" Régen volt ez, kedves barátom! Eszembe jut Kölcseynek Zrinyi dala, mely oly