Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)
272 legczélszerűbb intézkedést. De a tapasztalás azt mutatja, miszerint ezen orvosságnak nincs kellő foganatja. A gyülekezet azt mondja : hiszen mi várhatunk 20 évig is, ha teljes fizetésre van is itt a káplán, de csak ellát minden hivatalos teendőt, nem választunk, mig fölülről nem teljesítik kívánságunkat, mely kívánság pedig rendszerint törvénybe ütköző, és teljesíthetlen. Tréfának talán megjárja az a nevetséges gondolat, hogy 50 év múlva a püspökkel élén valamennyi lelkész csak administratorként vigye hivatalát, de valónak kétségbeejtőleg szomorú, és az egyház kormányzati erejéről kevésbé tanúskodik. Jogot, hatalmat kérünk a püspök kezébe az ily visszás állapotok beszüntethetésére. A tolnai esperesség nem ábrándok, vagy rémképek után kapkodott, midőn ez indítványt beterjeszté, de a tapasztalati tények feszült komolysága kényszeríté őt erre, mihez képest tisztelettel ajánljuk ez indítványt hitbuzgó, s egyházunk javáért lankadatlan fáradsággal munkáló minden hitrokonunk szives jóindulatába. B. Tatay István emlékezete, Zsilinszky Mihály tói. III. Az egyetemi három évnek ily hasznos betöltése után, hazájába tért vissza Tatay, telve lelkesedéssel és nemes vágygyal, szerzett ismereteinek és nevelési elveinek gyakorlati valósítására. Minthogy Sopronban az ő szakja be volt töltve, s mivel még Halléban kapta meg Szirmay Ádám cs. kir. kamarásnak azon meghívását, hogy egyetlen fiának nevelését, illetőleg magántanítását vállalja el; azért nem Sopronba, hanem Pestre ment a nevezett főúri család körébe, és a négy gymnásiális osztályt végzett fiút, két éven át vezette a család teljes megelégedésére. Ezen két év alatt azonban sokszor kellett tapasztalnia, hogy a szülők, különösen az anya a nevelésnél nem annyira a műveltség lényegére, mint inkább a külső simaságra fekteti a fősúlyt; továbbá, hogy e magánnevelés annyira elfoglalja minden idejét, miszerint az önképzésre alig marad egy pár órája, s így jövő czéljának veszélyeztetése nélkül lehetetlen tovább maradnia. Ennélfogva lemondott a magánnevelőségről, hogy nyilvános alkalmazást nyerhessen valahol. A Szirmay család sajnálta eltávozását, s a családfő sajátkezűleg írt bizonyítványban hálás szavakban fejezte ki elismerését, „hogy fia mellett felvállalt nevelői hivatalának a legnagyobb serénységgel, pontossággal és lelkiismerettel megfelelt; s valamint tiszta erkölcsi, férfias jelleme s jó gondolkodásmódja által, úgy kivált a philologiai és philosophiai tanokbani jártassága által is, közbizodalmat és tiszteletet oly mértékben megérdemlé, hogy őtet, ki kitűnő egyházi szép szónoklatával is Pesten köztetszést aratott, . . . mindenkinek ajánlani teljes kötelességének ismeri." Nyilvános pályáját Pesten kezdte meg, hol a pesti evangelikus iskoláknak nagy pártfogója Schedius Lajos által fölhivatva segédtanár lett az ev. gymnásiumnál; és e minőségben két tudós férfiúval egyesülve néhány előkelőbb ifjú számára egy bölcsészeti osztályt állított fel 184 5/ 6-ban. Ezen nyilvános működésének kettős haszna volt. Először az, hogy a reábízott tantárgyak előadása folytán bő alkalmat nyert erejét gyakorolni, s a külömböző nevelésű és tehetségű tanulók haladását megfigyelve tájékozást nyernie a fölött, milyen mértéket kelljen szabnia, ha kielégítő eredményre óhajt jutni. Másodszor az, hogy ismeretséget és barátságot köthetett több nevezetes férfiúval, kik részint az irodalom, részint a neveléstanítás terén kitűnvén, részben mai napig is országos elismerés között működnek s vele folyvást baráti összeköttetésben állottak. Ezen körülményeknél fogva már-már megbarátkozott, azon gondolattal, hogy további működésének állandó helye Pest leszen, midőn egyszerre két főiskola kinálta meg rendes tanári állomással. Az egyik volt Szarvas, hol éppen akkor (1846.) halt meg a széplelkű író és jeles tanár Vajda Péter, kinek helyére a magyar irodalom és a bölcsészet előadására Tatayt szemelték ki az esperesség elöljárói ; a másik pedig Sopron, melynek lekötelezettje volt a külföldön élvezett stipendium által, s mely Király József távoztával rendes theologiai tanárnak választotta, azon hozzáadással, hogy a felgymnásiumban a természettant is fogja tanítani. Becsületérzete egy perczig sem engedett neki habozni a felett, hogy Sopront kell választania; jóllehet a szak és a collegialis viszony inkább Szarvas felé vonzották. A soproni választást annál is inkább elfogadta, mert megválasztatása egyhangúlag történt, mert a bizalom számtalan jelével volt alkalma találkoznia; csak azt kérte ki magának, hogy adandó alkalommal szabadjon a számára kijelölt tantárgyakat a bölcsészettel és nyelvészettel kicserélnie. Tatay tehát 1846. őszén megkezdte előadásait a soproni lyceumban. A tanulóság nagy élvezettel, mondhatni lelkesedéssel hallgatta, s nem sokára az önképző kör elnökének is megválasztotta. De az új tanár csakhamar észrevette, hogy a soproni tanulóifjúság rosz irányban halad; hogy idejét haszontalan dolgokkal, leginkább felületes regényolvasással tölti, s még csak sejtelemmel sem bír arról, miben álljon a valódi önképzés. A hozott dolgozatok jobbára üres érzelgésből s minden mélyebb érzelmet nélkülöző regényes elbeszélésekből állottak. Tatay tehát minden erejét oda fordította, hogy az ifjúságot ezen, munkának látszani akaró, haszontalan üzelemből kiábrándítsa és jobb útra terelje. E czélból mindenek előtt oly könyveket ajánlott, melyeknek megértése komolyabb tanulást igényel, melyekből nemcsak aesthetikai alakot, izlést, hanem eszmegazdag tartalmat, tudományt is lehet meríteniök. Továbbá oly tárgyakat ajánlott kidolgozásra, melyek tanúlmányaikkal és olvasmányaikkal összhangzásban vannak, hogy akképen a sallangos ürességektől elszokván, tartalmas egyszerűséget tekintsenek legfőbb írói szépségnek és
