Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)

273 érdemnek. Minden jó alkalmat megragadott arra, hogy az akkoriban divatos demonstratióktól és politikai dolgokba való avatkozástól visszatartsa tanítványait; hogy meggyőzze őket arról, mily nagy kár háramlik a hazára s közvetlenül önmagokra is, ha ido előtt oly czélok és élvezetek hajhászatába merülnek, melyek csak a férfiúi kort illetik meg jogosan. Azonban törekvésének nem lett óhajtott sikere. A fiatalság annyira el volt kapatva, hogy — néhány belátóbbnak kivetelével — sem intés, sem lelkesítés, sem szégyenítés, sem gúny által nem lehetett más útra téríteni. Tatay kénytelen volt belátni, hogy a reformokat nem lehet felülről kezdeni. Az egész gymnásium gyökeres javítására volt szükség. Ezt sürgette ő folyvást barátai körében; sőt irodalmilag is igyekezett megtörni az utat a szükségesnek ismert reformok valósításához. Minden lelkiismeretes tanító kénytelen volt sajnosan érezni a hiányt, melyet irodalmunk a gyermekeknek való olvasmányokban mutatott. Ha voltak is iróink, kik az ifjúság nemesítését tartották szemük előtt, de ezeknek művei, vagy folyóiratokban, vagy többi oly munkáikban voltak elszórva, melyeket veszedelem nélkül alig lehetett az ifjúság kezébe adni. Tatay e bajon kivánt segíteni oly olvasmányi gyűjtemények közrebocsátása által, melyekben a különböző életkorokhoz alkalmazott jelesebb irodalmi, költői és prózai darabok a neveléstan igényeihez mérten legyenek összeválogatva. így adta ki 1847-ben több nevelővel egyetértésben „Elemi fi és leánytanulók szavaló és olvasó könyvét" s ebben egy oly könyvecskét nyújtott, melyben elemi tanulók korához, értelmi és érzelmi felfogásához, nemkülömben a jó ízlés, tiszta nyelv és neveléstan igényeihez mért szavalmánykákat talált a tanító szintúgy mint a növendék. Szerkesztésénél igyekezett „távol tartani mindent, mi vagy a kimondott czéllal ellentétben állana, vagy érdektelen, hideg és csak kötetvastagító szalmául volna. Ennek elérése végett kizsákmányolá a kevés kincstárt, mely elemi tanulóknak való kincseket rejtett." E gyűjteményben nemcsak eredeti magyar, hanem fordított német művek is fölvétettek. A másik gyűjtemény ily czím alatt jelent meg ugyanazon évben: „Grammatikai és polgári tanulók szaval m ányai 10—15 éves fiu vagy lánytanulók akár nyilvános, akár magányos használatára, ugyanezeknek korához, felfogásához és érdekéhez, szintúgy mint a neveléstannak szempontjaihoz szabva." Ebben is kitűnik a tapintatosan válogató kéz, mely czéljához képest a legjobbat foglalja össze egy kis irodalmi csokorba. A kritika mind a két munkáról teljes méltánylattal szólt (1. Tavasy Lajos, Nevelési emléklapok H. 124—132. lap és Erdélyi J., Magyar Szépirodalmi Szemle 185. 1.). Ezeknél azonban, mind teljességre, mind az önálló elméleti rész becsére nézve jelesebb azon nagyobb munkája, melyet a felgymnasiumi tanuló ifjúság számára bocsátott közre ily cím alatt: „Költészeti és szónoklati remekek, magyar prosodiával, metrikával s a költői és szónoki beszédnemek és fajok rövid elméleti felvilágosításával eme nemek és fajok szerint osztályozva." Ezen munka kedvencz tanulmányi és olvasókönyvévé vált a felgymnasiumi tanuló ifjúságnak. Ily irodalmi munkásság mellett tiszttársainak figyelmét gyakran fordította a főbb iskolai bajokra és sürgette, hogy a soproni gymnasium a németországi gymnasiumok mintájára alakítassék át. Kimutatta, hogy addig nem lehet sikert várni a tanárok működésétől, mig az bizonyos fokozatos összhangzásba nem hozatik, mig a tantárgyak és osztályok kombinálva lesznek, mig a lyceum el nem szakíttatik a tulajdonképi gymnásiumtól, mig a tanerők és tanszerek kellőleg nem szaporíttatnak. S minthogy ezen bajok közösek voltak más hazai evang. főiskoláink bajaival, s minthogy az évenkínt összejönni szokott protestáns tanárok 1848-ban is összejövendők valának, hogy^ az idő gyors haladásához képest a teendőkről tanácskozzanak : Tatay egy röpiratot bocsátott közre ily czím alatt: „Protestáns gymnas

iumaink és főtanodáink gyökeres átalakítása iránti javaslat," melyben fölhívja buzí góbb ügyfeleinek figyelmét mindazon akadályokra, melyek a kellő haladást lehetetlenné teszik. FŐelveit ezen mottóban fejezi ki : Nem : mikép könnyebb? hanem: mikép idvesebb? Nem: mi volna szép s jó? hanem: mi a körülményeinkhez képesti lehetse'g katárai közt bizton valósítható szép és jó ? Nem : mikép van ott, hol jobban van mint nálunk? hanem: a másutt jobb intézetekben, mi azon jobb oldal, mely feltétlen elsajátítást érdemel, és mihazánk viszonyai közt is kivánatos gyümölcsöt igér? Reformjavaslatainak mintegy indokolására felhordja a legszembeszökőbb hiányokat, melyek a gvmnasiumi tanítás eredményét csökkentik. Ilyenekül említi : hogy a gymnásiumi tanítók száma-ereje nincs mérkőzlietési arányban az eszközlendő gymnásiumi kiképzés munkájának nagyságával; s egy-egy tanítónak többnyire két (néha három) évfolyamot kell ellátnia egyszersmind ; hogy az ifjúság nincs elfoglalva elegendő számú tanórákkal, amennyiben hetenként csak húsz órája van; hoD-v nincsenek rendes művészi énektanítók és rendes testgyakorlók ; hogy tankönyvek hiányában sok idő megy kárba a füzetirással ; hogy nincsenek behozva az egyetembe áthelyező érettségi vizsgák ; továbbá a gymnásiumok többnyire kapcsolatban lévén a főtanodákkal (akadémia) nincs kellőleg meghatározva a gymnásium terjedelme, és még kevésbbé a kettő közötti lényeges jellemkiilömbség; hogy a tanárok anyagi helyzete nyomasztó, és jövedelem nincs kellő arányban a készület és fáradalom nagyságához. Ennélfogva javasolja : hogy a gymnásium elválasztassék a főtanodától, s minden osztályban külön adassanak az egyes tantárgyak. Erélyesen ajánlja a tanároknak, hogy a paedagogika és aesthetika által helyeselt, elmekedély- és jellemképző könyveket válasz-