Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Őszinte szó (Dr. Masznyik Endre)

64 Ezeket mind annak a jelzésére írtam, hogy anyakönyvi mintát készíteni nem épen oly könnyű dolog, mint első tekintetre látszik. Ezért, de meg az egyöntetűség kedvéért is az anyakönyvi minták szerkesztését a püspöki értekezletre s azok köteles használatának elrendelését az egyetemes gyűlésre biznám. Ha ki jobbat tud, ám mondja meg! Gaál Mihály. Őszinte szó. Válasz Bancsó Antal tanár úrnak. Megint panasz. E becses lap f. é. 6-ik számában — csak most olvasám, hogy budapesti utániból hazatértem — Bancsó Antal soproni theol. tanár űr „Tudományos theol. irodalom" czímű czikkében jónak látta, hogy velem s Egyházi Dogmatikámmal is foglalkozzék. Tárgyilagos volt a felszólalás, — tárgyilagos lesz a válasz és — — egészen őszinte. Bancsó tanár úr — összesen körűlbelől 16-an volnánk evang. theol. tanárok s így kell urazgatnunk egymást ! ! — elismeri, hogy theol. irodalmunk siralmas állapotban van, hogy ennek bénító hatását theol. tanárok s hallgatóság nagyon is érzik s hogy épen azért üdvös intézkedés volt az, midőn a theol. akad. nagybizottság pár év előtt feladatává tette, „hogy támogatása által a theol. akad. tanároknak lehetővé teszi az ő előadásaikon vezérfonalúl használandó szakkönyveknek kiadását." Sőt még tovább is megy : irigyli nem annyira a mi, mint inkább ifjúságunk helyzetét és saját tanítványaira gondolva óhajtja, vajha az ő egyházkerületük is tehetne hasonló üdvös intézkedést. Hanem, — s ez az, ami Bancsó tanár úr szívét bántja — az a dr. Masznyik — már az igaz, hogy csak nagy izgága is vagyok én ! — e becses lapok 4-ik számában megjelent „Felhívásával" egészen megzavarta a tiszta dolgot — és a tanár úr circulusait. Mert : 1. „Felhívásával az egész magyar prot. közönséghez, különösen az egész lelkészi karhoz fordult; (nem biz én, — csak evangyéliomi egyházunk hívei s lelkészeihez !) s mert : 2. Egyházi Dogmatikáját mégis a theol. akad. nagybizottság intézkedésével hozta kapcsolatba, holott e bizottság tisztán az akadémia belügyeinek javítását tűzte czélul s nem szoros értelemben vett tudományos művek, hanem akad. kézi könyvek létrehozásán fáradozik, mit ha nem tenne, eljárása elvileg hibás, kivitelben igazságtalan volna, amennyiben tudományos műveknek megbízatás útján való készítése egyrészt ellenkezik a tudomány természetével, másrészt útját állja a szabad versenynek. S mi következik mindebből? „Kívánatos — mondja Bancsó tanár úr — hogy dr. Masznyik, ha munkája csakugyan szoros értelemben vett tudományos munka, úgy válassza el azt a theol. akad. nagybizottság hivatalos intézkedésétől s ne tüntesse fel oly munkaként, mint a mely „megbízatásra" készült. Í Hát egy kis türelmet kérek, majd elmondom én J mindjárt, hogy mi itt az egészen tiszta dolog s aztán tessék ítélni. Amint a theol. akadémia megnyílt s mi fiatal s jobbára kezdő erők megkezdtük működésünket, a nagy bizottság legott theol. kézikönyvek Írására ösztönzött minket. Minduntalan jöttek a jegyzőkönyvi kivonatok, mikben ebbeli kötelességünkre nyomatékosan figyelmeztetve lettünk. Mi állottunk a munka elé, de megkoczkáztattuk a kérdést, hát a kézikönyvek kiadását ki vállalja el? Hunfalvy Pál ő méltósága, mint a tankönyv-ügyi albizottság elnöke adta meg erre a választ, midőn V a s s k ó Gyula kollegámat s engem a Dogmatika megírására felhivott s kijelenté, hogy „csak készítsük el, a kiadásról gond lesz." Az „Egyházi Dogmatikát" én el is készítettem s a nagybizottsághoz be is terjesztettem. Örvendetes tudomásra vették s tényleg akadtak nagylelkű pártfogók : Hunfalvy ő méltósága s dr. S z e b e r é n y i Gusztáv ő főtisztelendősége nyilván magukra vállalták a kiadási költségek előteremtését. Főt. Püspökeink munkámat átnézni s jóváhagyni is kegyeskedtek. Ezek után a Dogmatika kiadásának ügye a megvalósulás stadiumába lépett. írtam a két nagylelkű Pártfogónak s kértem a nyomatás elrendelését s a költségek fedezését. S ime — nagy meglepetésemre — az egyik Pártfogó, dr. Szeberényi G. püspök úr hozzám intézett levelében eme kijelentést tette : „Én igaz, annak idején kívánatosnak mondtam, hogy a dogmatika magyar ifjaink számára nyomtatásban megjelenjen, de ezzel egyéb, mint erkölcsi támogatást nem szavatoltam. Isten segítse munkás vállalataiban!" S hasonló választ adott ugyanő Hunfalvy méltóságának is, ki ekként magára maradván abban állapodott meg velem, hogy próbáljuk meg előfizetés-hirdetés utján hozni össze a kiadási költségek egy részét. Ugy is lett, — közzé tettem ismeretes Felhívásomat, melynek genesise tehát immár világos mindenki előtt. De ebből világos az is, hogy én nem a magam jó szántából, hanem kénytelenségből folyamodtam a könyvkiadás jelzett utja s módjához. Szóval megbízást nyertem a mű megirására, megbizást nyertem az előfizetés hirdetésére. De hát Bancsó tanár úr ép ezen ütközik meg. Sajátságos okoskodása ide rug ki : az akad. kézikönyvek készítése s kiadása tisztán az akadémiának belügye, — ha nyilt felhívásban hirdetünk előfizetést egy ily kézikönyvre, akkor az a könyv nem lehet többé akad. kézikönyv, annak szorosan vett tudományos műnek kell lennie s ha ilyen, úgy nem szabad olyannak tüntetni fel, mint a mely megbízatásra készült, mert megbízatásnak a tudományban helye nincs s ha mégis megbízatás esete forogna fenn, ez eljárás elvileg hibás, kivitelben igazságtalan. Hát engedjen meg a t. tanár úr. Én úgy tudom, hogy valamint maga a theol. akadémia nem a kis vagy nagybizottságnak, hanem ép e közegek utján egyetemes egyházunknak közintézete, úgy a theol. akad. kézikönyvek kiadása sem pusztán a kis vagy