Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - „Vannak még bírák Magyarországon!” (Ringbauer Gusztáv)

408 reczenben. Ennek még az az előnye is lenne, hogy a prot. irod. Társaság annál többet tehetne a tudományos irodalom terén, mert nem forgácsolódnék széjjel sem a szellemi, sem az anyagi erő. Valóban kár volna e kérdés felett összeveszni éppen most, mikor minden igaz protestáns embernek komoly vállvetett munkájára és áldozatkész buzgalmára van szükség. A f. hó 18-kára összehívott közgyűlés lesz hivatva annak bebizonyítására, hogy megértettük-e a haladó kornak szózatát; avagy ismét az egyenetlenség átka fog-e reánk nehezülni, intő például egy későbbi és kedvezőbb kor gyermekei számára! Mi vidékiek, akik epedve várjuk a protestáns tudományosság igazságainak egy irod. Társaság általi hirdetését, akik még tudunk lelkesülni az Isten dicsőségéért és anyaszentegyházának felvirágoztatásáért, reményteljes szemmel nézünk a jövő felé, — és azon óhajtással várjuk az alakuló gyűlést : vajha hitfeleink közül is minél többen vennének részt a prot. irod. Társaság végleges megalakításában ! Alföldi. „Vannak mig bírák Magyarországon"! Mikor az 1880. év Szept. l-jén életbe lépett hazánkban az uj büntetőtörvény s a dunáninneni kerület főpásztora egy u. a. év deczember 6-ikán kelt körlevelében részletesen előadta ama pontokat, melyek az új törvénycsoport tartalmából papi hivatalunkat illetik, volt okunk föltenni és reményleni, hogy a mosonymegyei ev. esperességnek tán nem lesz alkalma evang. egyházunk jogain ejtett sérelem miatt felszólalni, illetőleg törvénysértő plébánost pörbe fogni. Hiú remény ! Mert hogy mily „ungenirt" módon teszi túl magát itten-ottan egy-egy rkath. pap az ország törvényein és a kormány rendeletein, arra sajnos, én is szolgálhatok már most egy csattanós példával. Nyilvánosságra hozom az esetet két okból : egyrészt, hogy lássuk, miszerint az ez esetben hozott Ítélet igazolja főtisztelendő püspök úrnak a fönn hivatkozott körlevelében foglalt ama reményét, „vannak még birák Magyarországon," másrészt, hogy lelkésztársaim, kik hasonló sérelmeket tapasztalni kénytelenek a siker nagyobb reményével foghassák pörbe a törvénysértőt. Mert hiába, daczára az oly világos törvénynek, legalább nekem több oldalról kellett azt a jóakaratának látszó tanácsot még protestáns embertől is lenyelnem, „hogy jobb lesz, föl nem szólalni" kár a békét megzavarni, „úgy is hiába" stb. Nem törődve az ilyen hátramozdító tanácsokkal drága egyházunk jogait szenteknek tartva, a sérelem megtorlását kerestem és — hál, Istennek — legalább az első fórumnál meg is találtam. Nem akarok itt szólni a pör folyama s a pör tárgyalása alatt tapasztalt keserűségekről, az invectivákról, melyeket arczomba vágtak azért, mert volt bátorságom belenyúlni a darázsfészekbe — erre el lehet készülve minden lelkésztársam, a ki hasonló pört indít — hanem inkább előadom az esetet minden további commentár nélkül. Bezenyei Króner-Küffner Ernő, papréti (az ottani evangélikusok Eajka egyházközséghez tartoznak) nagybérlő, vegyes házaságban élő evang. apa fiú gyermekét elkeresztelte Matkovich Antal, bezenyei plébános. Mikor az illetéktelen ténykedés hónapok múlva tudomásomra esett, felszólítottam a keresztelési bizonylat kiadására s kaptam a következő cinikus választ : 26/1888 „Nagytiszt, lelkész úr! f. évi Márczius hó 5-ről 17 számú felszólítása folytán van szerencsém következőleg válaszolni, Tek. Króner-Küffner Ernő úr vegyes vall. házaságba lépte előtt határozottan kijelentette : hogy születendő gyermekei nemi tekintet nélkül rkath. nevelésben részesüljenek, ennek folytán r. kath. szertartás szerint is annak idején copuláltatott. — Adott szavához hiven ragaszkodva, fia születése után előttem személyesen megjelent, kérve, hogy én újszülött Ernő nevii fiát, rkath. szertartás szerint kereszteljem meg, a mi 1887. évi június hó 23-án megtörtént. A magyar kir. vallás és közoktatási minister 1879 évi jan. 28. 32889/1878 rendelete alapján pedig a halál, születés eset ott jegyzendő föl, a hol megtörtént és ennek értelmében az általam keresztelt, Króner-Küffner Ernő úrnak fia a bezenyei anyakönyvbe be van irva, tehát nagytiszt, uraságodnak kérését, illetőleg követelését nem teljesíthetem." M. A. mp. Ezen válasz után s előzetesen közölve ezt a főtisztelendő püspök úrral is, pörbe fogtam a plébánust s kétszeri tárgyalás után a m. óvári járásbíróság a következő Ítéletet hozta. 2783/88 B. III. 888/303 0 Felsége a király nevében. Vádlott Matkovich Antal 46 éves rkath. plébánus, vagyonnal bir, bezenyei lakos a btk. 53. §-a és az 1884. évi 24727 számú vallás és közoktatásügyi ministeri rendeletbe ütköző vallás és annak szabad gyakorlata elleni kihágásban vétkesnek mondatik ki s ezért a btk. 53. §-a alapján a btk. 21. §-ának alkalmazása mellett az 1887. évi 8. t.- czikkben jelzett czélra 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthatlanság esetén 4 napi elzárással helyettesítendő 40 frt. pénzbüntetésre mint fő és 2 napi elzárással helyettesítendő 20 frt. pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre Ítéltetik s köteleztetik 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett a rajkai ágost. evang. lelkész részére Króner-Küffner ErnŐ 1887 évi junius 20-án született Ernő nevű gyermekéről szóló keresztelés bizonylatot kiszolgáltatni, valamint köteles a kir. kincstár részére az esetleg felmerülendő eljárási költségeket megtéríteni. Ezen Ítélet jogerőre emelkedés után a győri püspökséggel, mint vádlott felettes hatóságával, úgy a rajkai ág. ev. lelkészi hivatallal közöltetni rendeltetik. Indokok : A tárgyalás adatai szerint-Króner-Küífner ErnŐ, bezenyei — papréti lakosnak vegyes házaságából 1887 évi junius 20-án fiú gyermeke születvén, ezt, a bezenyei rkath. lelkész Matkovich Antal, tudva azt, hogy a fiú atyja evangelikus vallású, megke-