Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A legújabb gömöri eset (Dgy.)

409 resztelte a r. kath. anyakönyvbe bevezette s a midőn a Bezenye közse'gre nézve illetékes rajkai ág. h. ev. vallású lelkész Ringbauer Gusztáv ennek f. évi február havában biztos tudomására jött, s őt a keresztelési bizonylat kiadására felszólította, ezt ő megtagadta. Vádlott beismeri azt, hogy a gyermeket csakugyan megkeresztelte s az anyakönyvbe be is vezette, ügy beismeri azt is, hogy a keresztelési bizonylat kiadását megtagadta, s azzal védekezik, hogy ő a keresztelést és az anyakönyvbe való bevezetést az apa határozott kívánsága folytán vallási törvényei és az 1879 évi 32880 számú vallás éa közokt. ügyi miniszteri rendelet értelmében eszközölte, mely utóbbi szerint a születés és halálozás azon helyen jegyzendő be, hol az történik, — továbbá, hogy vele az 1884 évi 24727 számú vallásügyi rendelet közölve nem lett s hogy a terhére rótt kihágás büntethetősége elévült. Ezen beismerések szerint megállapítható tehát az, hogy vádlott az evang. apa fiú gyermekét, mivel ezt a beszerzett anyakönyvi kivonat is tanúsítja, megkeresztelte, a bezenyei rkath. anyakönyvbe bevezette, s a hivatkozott vallásügyi rendeletben meghatározott 8 napi határidőt, melynek elmulasztása a btk. 53 §-ának az 1868 évi 53. tcz. 12. §-ára való kiterjesztését vonja maga után, — be nem tartotta, kérdés tárgyát tehát csak az képezi, vájjon a kihágás büntethetősége elévült-e? Jelen esetben a kihágás az által lett elkövetve, hogy a 24727 számú vallás ügyi rendeletben előirt határidő beteltéig vagyis 1887 évi julius l-ig bezárólag a keresztelési bizonvlat az illetékes evang. ö J O lelkésznek kiadva nem lett, a kihágás tehát mulasztás által követtetett el, a mulasztás pedig folytonos lévén, az általa előidézet törvényellenes állapot jelenleg is fenn áll, s annak folyama alatt az elévülés kezdetét J J sem veszi ; s így tekintet nélkül arra, hogy a feljelentés csak 1888 évi julius hóban, tehát 1887 évi julius l-jét több mint hat hónappal követő idő alatt történt — megállapítandó az, hogy a kihágás büntethetősége nem évült el. A mi a vádlót által felhozott egyéb mentő körülményeket illeti, hogy t. i. az anyakönyvbei bevezetést az említett 1879 évi rendelet alapján tette s a bizonylat kiállítását pedig azért tagadta meg, mert ezt az apa úgy kivánta, és mivel vele a kérdéses vallásügyi rendelet közölve nem lett, figyelembe azért nem jöhetnek, mert a vádlott által hivatkozott 32889 878 számú rendeletet az 1884 évi többször említett rendelet a vegyes házasságból származó gyermekekre nézve mint későbbi kétségkívül hatályon kívül helyezte s így ez az anyakönyvezés tekintetében alkalmazást nem nyerhet, mert továbbá az, hogy valamely törvény és rendelet alkalmazása vagy ennek mellőzése valamely fél akaratától függjön a lelkész, mint az állam részéről az anyakönyvek helyes vezetésével megbízott közeg s így közhivatalnok részéről meg nem tűrhető s magát a fél akaratának törvény és rendelettel szemben alá nem vetheti, — s így mert végre a törvény és ezzel egyenlő erejű, az országos rendeletek tárában megjelent s e szerint szabályszerűen közhírré tett rendelet nem tudásával magát senki sem mentheti. Ezek szerint vádlott bűnössége megállapítható levén, vádlott az ítélet szerint volt bűnösnek kimondandó. A büntetés kiszabásánál nyomatékos enyhítő körülménynek találtatott vádlott kiváló társadalmi helyzete, s az, hogy ő Króner-Küífner Ernő határozott és ismételten is kifejezett kívánsága folytán, vallási törvényeinek kényszere alatt is állott. Az Ítélet rendelkező részében foglalt egyéb intézkedés a bűnösség kimondásának úgy az elj. szab. 45^-ának következménye. M. Ovárott a kir. jbiróságnál, 1888 évi november hó 17-én. Hübéry mk. kir. aljbiró. Ezen ítélet, mig egyfeliil fényes tanúbizonyságát adja a biró igazságosságának, más felül visszataszító példáját mutatja annak, milyen visszás állapotba jut az, a ki két úrnak akar szolgálni. Mert a rkath. plébánusnak, röstelvén bevallani, hogy reversalist kért, hogy a mi ennél még sokkal czélravezetőbb fogás, — becsületszavát köttette le a vegyes házasságra lépő evang. apának, hogy születendő gyermekeit valamennyit a rkath. vallásban nevelteti — lám milyen nevetséges eszközökhöz kell folyamodnia, hogy eljárását igazolja. Az 1879 évi jan. 28. kelt-32889 számú min. rendelettel védeni az elkeresztelést, egészen új fogás — de annál szerencsétlenebb, mert absurdum. Nem szükséges mondanom, hogy miért. Az 1884 évi 24727 számú vallásügyi rendelet nem tudásával védekezni pedig épenséggel nem méltó eljárás, mivel bajos föltenni, hogy ilyen fontos rendelet nem lett volna közölve a rkath. papsággal is. Megjegyzem még, hogy mi megnyugodtunk az ítéletbe, s hogy az ellenfél természetesen föllebbezett. Várhatjuk jogosúlt kíváncsisággal a felsőbb forum ítéletét. Piingbauer Gusztáv rajkai ev. lelkész. liuitl, A legújabb gőmöri eset. Újnak nem is lehet nevezni, mert csak ismétlése az s folytatása azon vakondok munkának, melylyel a romanismus egyházunk körül ólálkodik, hogy nagyobb és nagyobb tért hódítson s szaporítsa „a boldogok, az üdvözültek" számát. Nem ismeretlen a harcz, melyről a fekete sereg le nem mond, legfellebb szünetelni látszik, nem ismeretlenek a fegyverek, melyeket a XIX-ik században, a felvilágosultság, a lelkiismeret, az egyenjogúság, a haladás századában használ; ezen harczot, ezen fegyvereket ismeri minden protestáns lelkész s cura pastoralist gyakorolva követi is híven Pál apostol tanácsát (Efesusi levél 6. r. 14—18), résen áll e „veszedelmes időben" Istennek fegyverével : az igazságnak mellvasával, a békességnek Evangyéliomával, a hitnek paizsával, az idvességnek sisakjával és a lelki fegyverrel, mely az Istennek beszéde. Ezekkel felövezetten kell küzdenie s küzd, hogy az ellenségnek nyilait felfogja s azokat hatástalanokká tegye, állandó levén az apostoli korból korunkra s ennek leg-