Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyílt szó (Ebner Gusztáv)

346 égi szózat hangzott feléje a kegyelem evangeliomának varázsigéje : a bün és hálál fölött Krisztus feltámadásában győzedelmeskedő isteni kegyelem, — Lutherben is feltámasztá az uj embert — a Pál szellemű reformátort. Hittel — azaz lelke teljes odaadásával ragadja meg Luther e kegyelem evangeliomát ; s az isteni kegyelem szelleme mennyei világosságával, a végtelen szeretet éltető melegével behatol lelke mélyébe : és egy uj elv hatalmával átlényegíti eddigi létét. Az érzéki természettel adott bűn elvileg le van győzve, a történeti éniséggel adott külső törvényszerűség megölő szellemtelensége — a belső törvény és szükségszerűség alakjában a kegyelem szelleme által áthasonult egyéni szellemben éltetőleg, a halált megsemmisítőleg ténykedik. Elhalt a régi ember, s végtelen értékében Isten szelleme által feltámasztva él az új teremtmény. S ime minden ujjá változott. Feltekint az Isten felé : s a kegyelem „fiának" szólítva, felemeli a véges semmiség porálból ; felemelkedik lelkében a közvetítő felé : s ime Kristusban nem csak a kegyelem történeti zálogát, hanem az élő Krisztus szellemében, mint az isteni kegyelem kijelentésének gyupontjában saját szellemi életének világító és melegítő forrását hála telt szívvel felleli. Megnyugvást, békét, üdvöt keresett Luther az egyház által : s íme megtalálta azt az egyház ellenére és a hittel fogadott isteni kegyelem evangeliomában; az isteni szellem által ujjá szült vallásos személyiségben. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy emez újjászületés nem egy theor. actus eredménye, nem egy történeti ténynek elhívésa, nem az érzelem muló értékű meghatározottsága, nem a képzelet alkotó erejének műve, s nem is a szent czél felé törő emberi akaratnak vívmánya : mind ez soha sem szülhet igaz vallásos személyiséget. (Folytatás következik.) Ijíll szó, Jó hazafinak lenni e haza minden rangú és nyelvű polgárának szent kötelessége. — A nemzeti szellemet nem csak megőrizni, hanem cizt 3j közművelődés terén érvényesíteni, fejleszteni és gyümölcsözővé tenni, legelső feladat. — E magasztos feladat sikeres megoldása az állam es egyház közös érdeke. — Egyesült erővel kell megoldásához fogniok. — A nemzeti genius, párosulva a vallás-erkölcsi alapon nyugvó nép neveléssel, biztosítja az állam, a nemzet megrendíthetlen jólétét, boldogságát. — Ezen elveket vallja a reformatió hazánkban való megszilárdítása óta az ágostai hitvallást követő közegyház, vagy — mint sokan, nem minden gúnyos célzat nélkül, nevezni szokják : a lutheránus egyház. — Büszkék vagyunk magyarhoni lutheránus őseink az evangeliumi igazság iránt a legválságosabb időkben férfiasan tanúsított hűségére, de büszkék vagyunk szeplőtelen hazafiságukra is! — Nincs ok, a miért piruljunk! — Tanintézeteink csarnokaiban az egyházon és hazán egyaránt szent lelkesedéssel csüggő tanférfiak működtek a múltban, működnek a jelenben, — Bűn, vétek hazánk lutheránus egyházára a hazafiatlanság meggyalázó, rút bélyegét rányomni ! — Hogy egyházunk hívei nem mindnyájan ősmagyarok, — ok-e ez közegyházunkat panslavismussal vádolni ? — Igaz, a hazafiságukkal kérdezetlenül kérkedők azt mondják: hogy a lutheránus egyház keretén belül számos jó, igaz hazafi található, itt a született magyarokat értik, de ott fenn a kárpátok között s ott lenn az alföld rónáin elszórt egyes egyházakban vannak kryptopanszlávok s ezek a lutheránus autonómia bő köpenyébe burkolva aláaknázzák a haza egységét. — Tótul nem tudok, semmiféle tóttal atyafiságos viszonyban nem állok, rajongással csüggök hazámon, — gyanúsítás nélkül bátran mondhatom, hogy e vád, — úgy általánosan oda vetve, alaptalan. — Tessék elhinni, van ott fenn a kárpátok közt akárhány lutheránus pap, tanító és más úri ember a ki jobban lelkesül a magyar állameszméért, kinek szíve jobban lángol a magyar hazáért mint a nagy magyar alföld bármelyik pátriotáé, született volna bár Kecskeméten vagy Debreczenben ! Az ujabb időben szinte divattá lett soknál, kik a magyarságot és hazafiságot regalejognak tekintik, a lutheránus névvel elválaszthatatlannak tekinteni a pánszláv elnevezést. — Itt már egyszer az idő, hogy e becstelen insinuatiók ellen egész határozottan tiltakozzunk, mert valóban bambaság, néhány rajongó Svatopluck utódnak, kik véletlenül lutheránusok, separatistikus nemzeti agitatiójáért egész egyházunkat, majd nem tervszerűen, pellengére állítani. — Sőt megtörténik, hogy panszlavismussal vádoltatnak oly férfiak, kiknek magyarságát kétségbe vonni csak az ignorantia vagy a roszlelkűség akarja. — Panszlavismussal vádolták e napokban Dr. Masznyik Endrét, ki Jász-Nagykunsági születésű, tótul még vizet sem bir kérni ! Néhány évvel ez előtt megtörtént, hogy a pozsonyi theologiai akadémia igazgatóját Schneller Istvánt szinte pnaszlavismussal gyanúsították, pedig 26 éves koráig a drótos tótokon kivűl más tótot nem is látott! — Quo usque tandem? — Ugy látszik, az ágostai hitv. tételekhez való hű ragaszkodás s a „nem szégyenlem a lutheránus elnevezést", — no meg egy kis önálló lutheránus felfogás, szolgáltat itt is, ott is okot, belviszonyainkat nem ismerve vagy szándékosan elferdítve, bennünket szakadatlanul váddal illetni. — Ha voltak közhivatalt viselő panszlávok a lutheránus egyház kebelében, — elbántunk velők, — ott a nagyrőczei iskola, az oroszláni affaire ; ha vannak jelenben, nem fogjuk őket kimélni, nem ! A hatáskörünkben lévő törvényes eszközökkel ártalmatlannokká fogjuk őket tenni. — A magyarhoni lutheránus egyház ismeri honfiúi kötelességét. Ha egyházi hatóságunk a szórványosan előforduló panszlávokkal való elbánásával az állami közegek nincsenek megelégedve, ám ott az országos törvény, büntessék a hűtlen honpolgárokat. Mi a panszlávokat a nyilvánosan való hivataloskodástól eltiltjuk, a többi az állam dolga. Rendőri szolgálatot tenni egyházunk nincs hivatva. — Egyházunk főtörekvése : a vallás-erkölcsi