Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gönczy Abc-je az alapvető tanmódszer foruma előtt

248 céljáúl s bár különböző eszközökkel, mindkettő a földi jólét és vagyon birást a legfőbb életfeladatnak tartja. Mint minden bűnt és társadalmi kinövést, úgy a socialismust is szeretné ránk fenni a róm. kath. viadorok szeretetreméltósága. Egész irodalom fejlődött ki a róm. katholikusok táborában, mely célul tűzte ki magának annak bebizonyítását, hogy a socialismus a protestantismus gyermeke. Megérjük még, hogy az orosz nihilismus keletkezéseért is minket fog okolni a klerikális közvélemény. Pedig hát jó lenne a saját házuk előtt seperni. Bizonyosan csak a józan észnek hiányáról vagy szándékos rosz akaratról tanúskodik a protestantismust a socialismussal mint társadalmi kórral való összefüggéssel vádolni. Bizonyára semmi sem áll távolabb a mai értelemben vett socialismustól, mint a protestáns ember egyszerűsége, igazságszeretete, munkakedve, s a becsületes uton szerzett vagyon vagy keresettel való megelégedése. Semmi sem mond inkább ellent a más vagyonát erőszakkal birtokba vételének szándéka ellen, mint az evangyéliomnak „enyém és tied" között világos különbséget tevő tanítása. Evangyéliomi elvek és életmód mellett a socialismus nem kisérthet — sem annak pusztításaitól tartani nem lehet. A socialismus csak ott keletkezhetik és fejlődhetik, a hol az emberi méltóság lábbal tiporva, a hol a szabadság meg van semmisítve. Nem hiába fél a róm. kath. papság a socialismustól; talán érzi, hogy a hierarchia uralom- és birtokvágya a legbújább talaj, melyben a socialismus tenyész. A róm. kath. egyház különbséget tesz egy ember és ember között ; a papság, az az Istennek különös kegyeltje; a pap anyagiakkal bőven ellátott személy, a kinek hivatalával járó munkája semmi arányban sincsen a javadalommal, melyet élvez ; s ha vannak szegényebb sorsú plébánusok, — a főpapság általában tömérdek vagyon felett rendelkezik, a melyre számtalan alacsony és szegény sorsú epedve emeli sóvár szemeit. A pap úr a hivek lelkiismerete felett, a kinek magának azonban a bűn sem hiba. A nép ellenben csak rabszolgája az egyháznak, a mely ájtatos képpel szent ürügyek alatt elimádkozza a szegény özvegynek utolsó fillérjét. Csoda-e, ha abban a szegény éhező népben, a ki minél buzgóbb, annál nagyobb páriának kell, hogy tartsa magát, a kiről az absolutió, kenetes reménységének mutogatásával az utolsó becsületes szálat leveszik s elhúzzák az utolsó falatot családjától, mikor gyomra mindliangosabban kezdi jogát követelni — csoda-e, hogy mikor ily állapotban a papnak jóléttől és kényelemtől fényes arczára és melyet a vörös öv alig ér be, terjedelmes derekára tekint: — csoda-e, ha önkénytelen felébred benne a vágy, vele helyzetet cserélni, vagy legalább is megosztozni a jó falaton? — Hogy ne jöjjön kísértetbe az az ember, a ki saját vezérétől látja, hogy az önérzetet, meggyőződést, függetlenséget, a családi élet szentségét — szóval mindent, a mi egy embernek drága, kész feláldozni a mammon bálványának. Nem a paradicsom tiltott almájának tekinti-e az a vagyont, mely hogy ővé legyen, nem kell más, csakhogy kezét nyújtsa utána .... Félnek tőle és előmozdítják. Egv oldalról a legnagyobb mohósággal kapnak a vagyon után — s más oldalon könnyelműen és pazaron elszólják azt. A szegények utolsó véka búzáját elveszik párbér fejében, a fizetés képtelen nyomorultnak halottját nem temetik el, mert a stólát előre megfizetni nem tudta, s költenek minden erkölcsi alapot nélkülöző czélokra, s személyekre, a melyek a hivek lelki nyugalmának csak botránykövei — tele marokkal! Azok az ezrek és százezrek, miket egyes főpapok jótékony czélra költenek — csak arany por, — de a népet félre nem vezetik. S a milyen a kovász, olyan a ténta is. A róm. kath. klérus szellemével át van szedve egész társadalműnk. Czím- és rang-kórság, könnyelmű tékozlás, a látszat után való kapkodás, hiú tetszelgés, ezek posliasztják a jelen társadalmat, s ez a légkör szerte árad a nem róm. kath. rétegekre is. Az iparos, a gazda, a földesúr, elvonja munkásától, bérésétől a garast, s pinczéreknek, lakájoknak forintokat dob, — ha ez a kabátját rá segíti, vagy egy „nemzetes uram" helyett egy „nagyságos ur"-at kiált utána. Ideje lenne, hogy társadalmunk e léhaságából felébredne. A sopánkodás és panasz nem fogja az idők folyását feltartóztatni. S ha ideig fel is tartja, aztán — mint a hószörnyeteg annál rohamasabban fog pusztítani, s maga alá temetni mindent. Félnek a socialismustól. Ám jó : de tegyenek is ellene ! Munkásság, becsület, nem képmutató jezuitismus, hanem a nép érdekét szivén viselő igaz őszinteség, a munkás kéz megbecsülése — s mindenek felett a szeretet : csak ezek lesznek képesek a socialismust nem feltartóztatni, hanem annak veszélyeit távoltartani s folyását helyes mederbe terelni. A tiszta kereszténység a socialismus egyedüli és biztos megoldása. Farkas Gejza. Sonesy Abc-je az alapvető tanmódszer fóruma előtt.. (Folytatás és vége). Most következik az irott és nyomatott K ismertetése ; nem tudjuk, miért lett ezen betű egy maga ismertetve, mikor az, kivált a nyomtatott, egészen hasonlítja a kicsinyt. És az írottat jobb lett volna egy vonallal, tehát minden félbeszakítás nélkül feltüntetni. „Mi hol terem" elég rövid olvasmány s a mellett a gyermek szemléltetési körét sem haladja túl. A nyomtatott K után következik egy igen hosszú s a mellett igen kis nyomtatású olvasmány, czime: „A mező, rét, erdő." Ezután két vers : „Az erdei virágocska" és „Mikor szép?" mindkettő megüti a mértéket.