Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Csak a Krisztust! (Tomay József)

82 a segélyzendők száma ezentúl nagyobb arányban fog nőni; de biztos kilátásunk van arra is, hogy addig a tőke is megerősödik még. Hanem épen azért tegyünk meg mindent az intézet felvirágoztatása érdekében, hogy ne csak az elhalt tagok özvegyeit és árváit becsületesen gyámolíthassuk, de magokat az elfáradt s munkaképtelen tagokat is nyugdíjazhassuk ! Ezen oldalról tekintve a dolgot tán még sem oly „indokokatlan" és „szükségtelen", a mint azt kedves szomszédom Hurtay e lap mult számában állítja, az intézet, illetőleg a kerület azon intézkedése, hogy az ezentúl belépők belépti díjul 60 frtot fizessenek. Minden testület iparkodik a maga alkalmazottjait aggkorukban, illetőleg azok özvegyeit és árváit a családfentartó halála után megállapított, becsületes nyugdíjakkal ellátni; csak a pap szolgáljon 80-ik évéig vagy elégedjék meg legjobb esetben 200 frt.tal ? î A nyugdíj emelése czéljából hozatott be a 60 frtnyi belépti díj, tehát nem indokolatlan s nem is szükségtelen Hanem „elviselhetetlennek" mondja Hurtay lelkésztársam az összeget s ezen elviselhetetlenséget csakugyan fekete szemüvegen át nézi. A 60 frt. törlesztésére nem fog kelleni egy évi papi fizetés, azért nem, mert 60 frtos papi állomások nincsenek; de azért sem, mert a 60 frtot több éven át lehet majd törleszteni. Csak kérdezzük meg az államhivatalnokokat, hogy menyi náluk a nyugdíjra való levonás? Mi tőlünk 6 frt. kivántatik évenkint s egyszer mindenkorra több részletben 60 frt. s az özvegy már is nem fogja tudni férje koporsójánál a férjét sirassa-e vagy örvendjen-e annak, hogy megszabadult az elviselhetetlen (?) terhektől (??). Hyperbola! Még egyet kifogásol Hurtay lelkésztársam, azt, hogy igazságtalanság történt az ezentúl belépőkön a régi tagokkal szemben. Én nem úgy látom a dolgot. Tegyük fel, hogy valaki tagja az intézetnek annak fenállása óta. Az fizetett, nem számítva, a kamatot, a beiratási díjjal együtt 87 frtot s fizetni fog ezentúl is, míg él, évenkint 6 frtot. Ez a 87 frt. bent van a tőkében s kamatozni fog (évenkint legalább 4 frt. 35 krt.), míg csak az intézet fenállani fog.^ Három év múlva bekövetkezik az alapszabályszerinti segélyezés, mi alatt az is értendő, hogy a tagdíjak l

d/

2

0-ad része minden évben elosztás alá kerül. Mivel járultak volna tehát az ezentúl belépő tagok a tőke gyarapításához? A 6 frt. egy huszad részével, azaz évenkint 30 krajczárral, holott mi 87 frt.-unkkal részben megteremtettük a tőkét, lehetővé tettük a most már 4686 frtnyi évi kamatot s lehetővé a 3-4 év múlva adható 200 frtos segélyt; az évi tagdíjt pedig, míg az Isten éltetni fog, egyformán fizetendjük az új tagokkal.*) Tehát még sem *) Az eddig elhaltak özvegyeinek meg kellett elégedniük 10, 20, 30, 40, 50 frttal; ezentúl ma-holnap az özvegy ha férje tán csak egy évig fizetett is, mindjárt 200 frtnyi nyugdíj élvezetébe lép. oly igen igazságtalan az a 60 frtos belépti díj ; egyenértékül szolgál 87 frt.-unkkal szemben. A ki a czélt akarja, annak nem szabad idegenkednie az eszközöktől sem. A közjó közönségesen az egyesek áldozataiból épül; ne jajdúljunk fel mindjárt oly fájdalmasan, ha áldozni kell, annál kevésbé ez esetben, hisz magunknak s mieinknek adjuk ! Raab Károly. 1 Csak a Krisztust! Dr. Sommerville skót missionárius, a skót szabadegyház papja, ez a világlátott ősz férfiú magyarországi körútja alkalmával, — melynek czélja nem annyira a térités, mint inkább a már meglévő egyházak fenntartása, — meglátogatta Szegedet is s itt két egymás után következő napon az estvéli órákban szép számú közönség jelenlétében előadást tartott. Az előadás, mondhatjuk, prédikáczió, angol nyelven folyt, melyet Szalag József nagybecskereki ref. lelkész mondatonként kiváló ügyességgel és szabatossággal magyarnyelven tolmácsolt. Már a bevezetésben is megnyert és lekötelezett bennünket, József, — úgymond, tolmács által beszélt az ő testvéreivel, a kik az egyiptomi nyelvet nem értették, — én is tolmács által beszélek önökkel, csakhogy ott a tolmács idegen volt, itt pedig nemcsak mi vagyunk testvérek, de a tolmács is a mi testvérünk. Szólt azután a Krisztusban való hitről alapigéül választván a gutaütött ember történetét. Megható volt különösen előadásának azon része, melyben élénk, költői színezettel leirja, midőn a gutaütöttet ágyastól a kibontott háztetőn keresztül Jézus elejbe lebocsátják. Mit látott itt Jézus? Talán a napsugárt vagy a kéklő eget, mely a nyíláson át reámosolygott, talán a jelenlévő sokaság ámulatát és megütközését ezen a jeleneten, talán a jelenetet magát talán a gutaütött négy barátját, a kik őt leeresztették, talán magát a gutaütöttet? Nem, hanem, mint meg vagyon irva. „És mikor látta volna az ő hitöket ..." Ha mi magunk nem tudunk Jézushoz menni, nekünk is vannak jó barátaink, a kik bennünket hozzá visznek. — Másnapi előadásának, mely a „Tisza szálló"ban tartatott, tárgyát a Krisztus iránt való szeretet képezte alapul vévén Pál apostolnak ezen szavait : „O benne bizván örvendezni fogtok kimondhatatlan örömmel." Gyönyörű képekkel illustrálta Krisztus szeretetének megmérhetetlenségét. A sok szép kép közül csak egyet, melyet az agg lelkész Spanyolországból hozott. Ott ugyanis egy barátjának kis gyermeke fekete himlőbe esett és a borzasztó ragály eléktelenítette szegényt és távoltartotta tőle az embereket. Volt azonban mégis egy látogatója a ki egy alkalommal ezt a kérdést intézte hozzá : Megcsókolná-e ? a Krisztust, ha itt állna beteg ágyánál ? Oh, hogy megcsókolnám-e megbizony tízezerszer is, — mond a szenvedő kis gyermek mély szereteténék égő melegével. Hát mit gondolsz, Krisztus megcsókolna-e téged? Igen, megcsókolna, felele a szegény gyermek élénk tudatában nyomult állapotának, tudatában annak, hogy egy csók rajta undor betegség, halál, — megcsókolna milliószor is. A gyermek ezen két nyilatkozatában híven van tükrözve a két szeretet, az, melylyel mi szeretjük a Krisztust 6S ciZj Si melylyel Krisztus szeret minket.