Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Lelkészigtatás a domonyi egyházban (Micsinay Pál) - Lelkészigtatás Felső-Szeliben

83 A 77 éves lelkipásztor a Krisztus mint megváltó j iránti szeretetnek oly lelkesedésével és a meggyó'zó'désnek oly hatalmával szólott, hogy elragadta a hallgatóságot, melynek soraiban a város intelligencziája, nó'- és férfi-elitje is bőven képviselve volt. A sok rom. kat. és zsidó között a protestánsok aránylag kevesen voltak. Egy két r. kat. káplán és szerzetes is végig hallgatta az előadást. Nem tudom mit gondoltak magokban, mikor ezt hallották : a mi jó cselekedetünk csak rongy, hitvány rongy, haszontalan rongy, büdös rongy, nem üdvözíthet az bennünket, még a mi hitünk sem, hanem egyedül a Krisztus. Habár saját nyelvén nem érthettük is meg a jeles szónokot, a ki kénytelen volt megszakítani az egyes mondatokat, mindazáltal elbájolt és mind végig gyönyörködtetett bennünket, mert láttuk és hallottuk, hogy ugy amint ő szóllott, igazán csak Jézus tanítványai szólhattak azokon á lángnyelveken, melyeket a pünkösdi szent lélek kölcsönzött vala nékik. Ugy isteníteni a Krisztust csak ritkán van alkalmunk hallani, miként ő, mondhatnánk, csaknem a rajongásig istenítette. A vallás, a bölcselet és a költészet szárnyain emelkedett fel és igyekezett bennünket is mindnyájunkat magával ragadni a világ zajából és az élet mindennapi foglalatosságai közül azon Isten országába, a melyben a Krisztus iránti szeretetünk örökké nyiló virágai díszlenek. Térjünk meg tehát, — ugy mond, a Krisztus szeretetéhez addig, mig nem késő, nehogy úgy járjunk mint ama bizonyos király, a ki ha csak egy perczczel érkezik is korábban, megmentheti vala egyetlen fiát, de így csak boszut állhatott rajta, a mennyiben a lázadó gyilkos életét kioltá, de egyetlen fiát életre nem hozhatá soha — soha, soha!! Nem ártana, ha nemcsak itt, de más városokban is, különösen a hol túlnyomó számban van a r. kath. és a zsidó elem, minél gyakrabban volna alkalom arra, hogy az Istenitiszteletnek ily alakjában ily kenetteljes ajkakról szállhatnának el az evangeliom örök igéi! Persze, hogy ez egy kicsit drága istentisztelet volt Sommervillere nézve; mert ámbár nekünk ingyen prédikált, város ily czélra alkalmatosságot szolgáltatni nem akarván, neki kellett kifizetni a szálloda termének P/2 órai használatáért azt a 30 frtot, melyet a tulajdonos követelt. Megjegyzendő még, hogy előadását megelőzőleg harmonium kíséret mellett, — melyen Sommerville unokája, ki szinte papnak készül, — játszott, — néhány tagból álló kar énekelt, énekelt közbe is négyszer ötször az előadás végén is az ősz missionarius azon „evangeliomi énekeidből, melyeknek magyar szövege a közönség kezei között forgott. S mondhatom, hogy az énekek dallama a mily egyszerű oly szép és kedves. Álljon itt a hat ének közül az, melynek czíme : „Föl barátim!" 1. 2. Föl barátim drága Jézus Lám a sátán serge talpon, Zászlaja alatt! Szembe törni kész, Bátran, bátran! segedelme A legbátrabb harczosoknak Diadalmat ad. Bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, Bízzatok, mert Jézus eljön, O a fővezér, O a fővezér, Zengje ajkunk : hozzád esdünk Zengje ajkunk : hozzád esdünk Segedelemér, Bátor szívekér'. 3. 4. Szóljon a kürt, fen lobogjon Harczi zajnak közepette A győzelmi jel, Mentőnk ré^en áll. Diadalra Jézusunkkal, Bátorság! Ő áll segédül Neki győzni kell! Szivünk harczinál! Bízzatok, mert Jézus eljön, Bízzatok, mert Jézus eljön, O a fővezér. O a fővezér, Zengje ajkunk : hozzád esdünk Zengje ajkunk : hozzád esdünk Lelkünk üdveér'. Győzedelemér'. Thomay József. Léikész igtatás Felső-Szeliben. E becses lapokban is jelzett állomáscsere tiszt. Szilárd János volt felső szelii és tiszt. Endreffy János volt domonyi lelkész urak között ténynyé válván, ez utóbbi böjt első vasárnapján igtattatott be ünnepélyesen hivatalába Ntű Ritter Károly pozsonymegyei főesperes úr által. A zsúfolásig megtelt templom lélekemelő képet mutatott. A gyülekezet ifja és véne áhítattal hallgatta a főesperes úr kenetes szavait, midőn I. Kor. 4, 1. 2. alapján fejtegette, hogy miben áll az evangyeliomi lelkipásztor hűsége? — úgy szintén a beigtatottnak beköszöntő beszédét is. melyben I. Kor. 3, 9—15. alapján fejtegette, hogy a hol a hit, ott a szeretet; a hol a szeretet, ott a béke ; a hol a béke, ott az áldás ; a hol az áldás, ott az isten, ki megsegít a szükségben. Legyen Isten áldása a beigtatott lelkész működésén, hogy új működési terén a megrendült jó állapotok mielőbb megszilárdúljanak. Lelkészigtatás a domonyi egyházban. Böjt második vagy egyházi elnevezéssel Rc*miniscere-vasárnap a domonyi evang. egyháznak igazán emlékezetes vasárnapja vala. Mintha csak a Zsoltárok költőjének eme szavait viselné magán : ez ama nap, a melyet az Ur rendelt. Tisztelendő Szilárd János lelkipásztor úr uj egyházába való beigtatásának napja vala az. Már korán reggel kezdtek a környékből a paplakra seregelni a vendégek. A templom mielőtt beharangoztatott, megtelt hallgatókkal és buzgó — Istent — dicsérőkkel. Beharangoztatván a beiktatandó lelki-pásztor — kisérve több, hivatalos ruhába öltözött lelkésztől, nsgos F 0 g 1 e r János egyházfelügyelő és más világi uraktól ünnepélyesen az Isten-házába lépett, magára vonva, mindenkinek figyelmét. Az orgona megszólalt s felhangzott s egész gyülekezettől énekelve : „Maradj meg kegyelmeddel, velünk mi vezérünk Igédet szentségeiddel, közöld folyvást velünk." A szent ének eléneklése után ntiszt. Láng Adolf főesperes úr oltár elé lépve a beigtatandó lelki-pásztorhoz és a gyülekezethez e következőleg kezdődő szent igékkel „Emlékezzél meg!" kiinduló magasztos tartalmú beigtató beszédet intézett. E hatásos beszédnek elmondása után főesperes urat fölváltá tiszt. Kemény Dezső maglódi egyház lelkésze, a ki végbeviendő teendőit e következő szent ihletű ima elmondásával kezdé meg : Hataimas Isten! mindeneknek Atyja! Kitől jő minden áldás mireánk, Te légy ma szivünk, lelkünk gondolatja, Feléd repül mi egyesült imánk; Azért gyültünk most, Isten, templomodba, Hogy te előtted mélyen leborúlva, Áldásodat kérjük a domonyi nyájra És vele eggyé lett uj, hű pásztorára! Te voltál hű vezérük mind ekkoráig, Te óvtad őket az élet ölén,