Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Emléklapok (Poszvék Sándor)

/ 5 szerint sértetlen maradt, vagyis, mig a közvetlen kegyes érzés benső szabadsággal nyilatkozhatott s külső tekintélyek : hierarchismus, püspöki tételek, rendeletek azt békjóba nem verték, vagyis mig Krisztus szelleme s nem a külön rendként szervezkedett papság végezte az üdvözités munkáját szivben, fejben, tanban, életben s szervezetben: hát addig volt igazi katholicismus ; de mihelyt a személyes hit szabadságától a ker. hivő megfosztatott s a benső isteni tekintély alól külső egyházi tekintély, az isteni evangyéliomi örök igazság, az Ige élő s éltető befolyása alól az emberi, egyházi hivatalos igazság, a dogma kényszer zubbonyába került s lett Istentől tanitott szabad ember helyett paptól tanitott s vezetett rabszolga lélekké, lett Krisztusban iidvözülőből papok által üdvözítetté : akkor megszűnt a katholicismus s elfoglalta helyét: a hierarchismus, — s ennek legkorcsabb válfajaként a római katholicismus, vagy papismus. Bizony bizony ép ez okon valódi kátholicismusról történetileg nem is beszélhetünk csak az ős keresztyén egyházban : a külön püspöki s papi rend megalakulása idejéig. S így értve a dolgot, igen is semmi absurdum nincs abban ha állítjuk, hogy a reformáczio a katholicismusból keletkezett, illetőleg, hogy a reformáczio nem egyéb, mint az igazi katholicumnak, vagyis az evangyéliom isteni erejének uj erőre kelése : a személyes üdvhitnek újjászületése. Vagy tán tévedek? No csak jöjjön velem kedves tisztelendő úr Erfurtba s nézze meg ott azt a kolostori magányban gyötrődő Márton barátot s megérti : miből keletkezett a reformáczio. Megérti, hogy oda csak két tényező szükséges s ez a két tényező ugyanaz, ami az ős keresztyén korban s aztán is minden hívőnél vala : az isteni kegyelem s kegyelem után sóvárgó szív : ahol e kettő összehat a bűnös emberben ott megszületik az üdvözítő hit. De igen szükséges még valami : a Krisztus szelleme, mely a két tényezőt egymáshoz közel hozza, egymással kiengeszteli, de ezt a szellemet nem ember, hanem a Krisztus maga nyújtja az ő Igéjében. Ez a szellem, ez az Ige pedig — bár történetileg leghívebb kifejezést talált az ihletett írásban, még sincs ahhoz teljesen lekötve, az miként maga a Krisztus, él, hat mi bennünk s mi közöttünk : honnét jön? hová megy? — azt nem tudjuk, de hogy ott fújdogál mindenütt, hol hivők vannak, azt érezzük. De ime most veszem észre, hogy On szememre veti, miszerint szerintem a „Krisztus szelleme a reformácziót megelőző anynyi század alatt aludt." Hát kedves tisztelendő Úr! a fillentés nem fizeti ki magát. Ugyan mit is mondok én művem bevezetésében a 3-ik lapon : „Az isteni igazság olyan, mint a napfény. Felhő borulhat rá, de örökre be nem takarja stb. Az evangyéliom isteni fénye sem aludt ki soha egészen. Mint a parázs a hamu alatt, ott lappangott hol egy, hol más nagy szellem mélyén s bele szórta szikráit a vak éjszakába. S ki az egyháztörténet lapjait figyelmesen forgatja, — észreveszi, hogy minél inkább nőtt az árny, annál inkább erősödött a fény is, mig végre a középkor végén stb." Hát aki így űzi kritikai mesterségét, az a „ferdítés, hamisítás" stb. kifejezéseket, mikkel csak ugy lóhátról dobálódzik, tartsa meg magának. De még ez mind csak semmi ! Amit kis pápánk ezek után össze beszél — az aztán, a java. Csak ugy hízik tőlök a képzelet. No de állunk elébe. dr. Masznyik Endre. tlüMtl* Emléklapok főtiszt. Karsay Sándor Urnák, a dunántuli á. h. ev. egyházkerület püspökének Győrött 1887. augusztus hó 24.-én ünnepelt ötven éves lelkészi jubeliumáról. Az egyházker. gyűlés megbízásából szerkesztette Gryurátz Ferencz, egyházker. egyh. főj egy ző (Sopron Litfass Károly nyomdája.) Most is átrezgik még sziveinket azon szép, lélekemelő ünnepély utóhangjai, melyet a dunántúli egyházkerület érdemekben megőszült püspökének tiszteletére a mult nyáron rendezett. Igénytelen czim alatt jelent meg a fent jelzett csinos kiállítási! füzet, melynek lapjait olvasva, újra elvonulnak lelki szemeink előtt ritka szép ünnepélyünk kis képei. Köszönet érte az egyházkerületnek, melynek lekötelező intézkedése folytán G-yurátz Ferencz egyházker. e. főjegyző valóban elismerésre méltó szolgálatot tett egyházunk érdekében, midőn az ünnepély egyes mozzanatait ügyesen összeállítva, e magvas tartalmú füzetet gyülekezeteinknek rendelkezésére bocsátotta. A füzet tartalma : Karsay Sándor püspök életrajza, a jubileumra vonatkozó főmozzanatok ecsetelése a jubilarishoz intézett beszédek s a püspök válaszai, az egyházker. felügyelő úrnak az ünnepélyes gyűlést bezáró beszéde és Sántha Károly hangulatos alkalmi költeménye. Nem csoda, hogy német ajkú gyülekezeteink részéről kifejezést nyert az óhaj, hogy az „Emléklapok" német fordításban is megjelenjen. Ez óhajnak Warkoweif Károly ruszti lelkész úr volt szives megfelelni, a fordítás munkájára készséggel ajánlkozott. Minthogy azonban a fordítás csak akkor jelen meg, ha nyomdai költségek fedezése biztosítva lesz, felhívta az érdekelt gyülekezeteket, gyűjtsenek előfizetőket s jelentsék be ezeket mielőbb nála. A 2* 2 nagy 8° ív terjedelmű csinos kiállítású füzetet díszíteni akarja a jubil. püspök arczképével. Ara 20 krajczár. A netáni tiszta jövedelmet az egyházker. gyámolda javára fogja fordítani. Tekintve az értékes és érdekes béltartalmat, valamint azt, hogy a tollat oly ügyes forgató ruszti lelkésztárstól kiváló munkát remélhetünk, felhívom erre német ajkú gyülekezeteink s ezek lelkészeinek figyelmét azon biztosítással, hogy ennél épületesebb s élvezetesebb olvasmányt híveiknek alig ajánlhatnak. Sopron 1887. decz. 27. PoszvéJc Sándor theol. tanár. „A Protestantismus vádjai a katholicismus ellen. Válasz Masznyik Endre úrnak „Luther Elete" czimű munkájára. Irta Lepsényi Miklós, Sz. Ferenczrendi áldozópap. I. Füzet. Kapható a Szerzőnél Pozsonyban." Tehát nekem is hozott a kis Jézus valamit. Bizony bizony ennél kedvesebb Karácsonyi ajándékkal meg nem lephettek volna. Hiszen épen ezt akartam, ép azért nyúltam olyan mélyen, kotrófával, a darázsfészekbe. A lehető legméltóbb téren kerültünk öszsze : a szellemi ví vó tér porondján. Kellett ez nekünk. Hiszen nem régiben az egyetemes gyűlésen egyik legkiválóbb egyházi férfinak ajkáról röppent el: ,,ha ők 5-öt, mi 15-öt is el tudunk tőlük keresztelni!" — s csakugyan — legalább nálunk — a protestáns egyház egész küzdelme a római katholicismussal ily alárendelt jelentőségű mezőn foly. Nem úgy uraim ! — a mi fegyverünk az Ige és Tudomány. Ide tessék sorakozni, — itt, itt tessék, hozva elszántságot, szellemi