Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Gyakorlati bibliamagyarázatok

6 s erkölcsi bátorságot, erőt a küzdőtérre, megvívni ősgonosz ellenünkkel. Mert ne gondoljuk, hogy Lepsényi egy magára állt ki, — ő csak. az előcsapat portyázója. Majd jönnek a „nagy fejűek" is Ördög üző fegyverekkel: a füstölővel s szentelt vizzel. S a harcz kemény lesz, —- mert talán az utolsó lesz. A papismus megért a pusztulásra. Fel tehát testvérek, fel a szent háborúra ! Elő a mi világosságunkkal, — hadd terjedjen szét s hadd vakuljanak meg tőle az odúba bujt baglyok! Lepsényi úrral majd csak megbirkózom magam is — hogy kis pápánkkal végeztem. S lesz gondom rá, hogy azt a sok piszkot, mit már az I-ső füzetben lutheránusokra s kálomistákra ken, — illő helyére viszsza származtassam, mert tessék elhinni, fel se tettem volna, hogy ilyen ronda szájú barát még mai napság is létezhessék. Ami szitkot csak felszíhat magába egy vad pápista, azt ő mind rázuditja „a csuklyából kivedlett vittenbergi barátra, kit az érzéki, ocsmány szenvedélyek arra késztettek, hogy papi esküjét megszegje, a kolostorból megugorjék s legyen a béke, hitegység, igazság, erkölcs, jámborság, eskü, felebaráti szeretet, törvényes rend dögvésze." E szenynyet lemosni — közös kötelességünk. Amit ő barátsága rám ken, — azért majd én felelek neki. Egyelőre csak jelezzük a harezot, mely e téren is megindúlt (s jó hogy megindult.) ellenünk, — majd legközelebb megismertetjük részletesen az első harezosművet'is, mert — megvételre csak annak ajánlhatjuk, ki „bogár gyűjtéssel" is szokott foglalkozni. Az ilyennek azonban melegen ajánljuk, mert ilyen „csoda bogarat" még nem látott Hunnia ! dr. M. E. A „Gyakorlati bibliamagyarázatok" szakfolyóirat 1888, illetőleg nyolezadik évi folyamának ügyében. A már eddig is több irányból s tekintélyes helyekről érkezett felhivások és kérések folytán, elhatároztuk, hogy a „nagy szükséget betöltő" vállalatot, melynek mint mondják „megszűnése szégyenére és nagy kárára válnék a magyar ev. protestantismusnak" nem szüntetjük be, hanem, Isten segedelmével s az ügybuzgó barátok támogatásának reményében, folytatni fogjuk. Miután azonban felesleges számú példányok nyomatására, ily anyagi viszonyok mellett, filléreinket nem koczkáztathatjuk, felkérjük ezennel ügyünk lelkes barátait, hogy megrendeléseikkel — hacsak egy levelező lapon is — sietni szíveskedjenek, nehogy ellenkező esetben, önnön késlekedésük folytán ki legyenek zárva azon előnyből, hogy a füzetekhez hozzájuthassanak. Előfizetési ára, mint eddig, egész évre: 4 frt. o. é. Az ezen évi, még nyomda alatt levő utolsó füzet, e hó végén fog szétküldetni. A jövő évi folyam János evangéliomát fogja hozni, a kor. első levél után. Gyomán, (Békés megyében) 1887. decz. 22. A „Gyakorlati Bi b 1 i a m ag y a r áz a t o k" szerkesztő és kiadó-hivatala. Az ó szövetségi próféták. Ezen lap utóbbi számaiban egy „az ó szövetségi prófétákról" czimű czikksorozat jelent meg, mely olyan érdekes, hogy az ember azt behatóbban elolvassa. A czikk ugy látszik főképen Renánnak legújabb, a zsidók történetével foglalkozó munkája ellen, melyben az ó szövetségi próféták franczia szellemességgel és fölületességel a mai nihilistákhoz és anarchistákhoz — a là Most és Michel Luiza — hasonlíttatnak, fordul, de van annak mint tanulmánynak is becse és — a mint mondom, megérdemli hogy az ember figyelemmel elolvassa. Ezt tettem én is és élvezetet leltem. — Azonban egy állítása van szerzőnek, melyet vagy én nem értettem meg, vagy a melylyel ő neki nincsen igaza. Azt mondja ugyan is a 386-ik lapon, hogy „a prófétáknak a cultushoz való viszonyukra nézve jellemező és a történeti kritika szempontjából is igen fontos mozzanat, hogy a próféták a pentateuchi törvényhozást általában nem ismerik, csak Jeremiásnál fordulnak elő legelőször a Denteronomiumra vonatkozó nyilatkozatok. — Különben a próféták irott törvényt, mely a vallásnak positiv alapját képezte volna, nem ismertek". Ebből én azt olvasom ki, hogy a pentateuch törvénye a próféták előtt általában ismeretlen volt, a miért is ők azt az irott törvényt, mely a zsidó vallásnak positiv alapját képezte, nem is ismerték. Ennek homlokegyenest ellentmondanak Winer (Bibi. Realwörterbuch) és ennél még sokkal nagyobb tekintély: a Sz.-Irás. Kir. I. 11, 33 versében azt mondja Ahija, a Silóbeli Próféta Jerobeámnak : „Ezekokáért, mert elhagytak engemet és imádták Astóretet a Sidonbeliek istenét, és Kámost a Moabiták istenét: és nem jártak az én utaimban; azt cselekedvén a mi tetszett volna az én szemeimnek : az én v é g z é s i m e t és i t é 1 e t i m e t, a mint Dávid az ő atyja megőrizte, ki (34. v.) megőrizte az én parancsolatimat és végzésimet". Ha a próféta előtt a pentateuch törvénye ismeretlen lett volna: akkor miként hivatkozhatott volna Isten parancsolatira és végzésire? és ha a próféta a zsidó vallás positiv alapját nem ismerte, miként dicsérhette volna Dávidot, azért hogy azon alaphoz ragaszkodott? Kir. I. 14. 8 Ahija azt mondja Jerobeám feleségének: Ezt mondja az Izraelnek Ura Istene Jerobeámnak: „Te nem voltál olyan, mint az én szolgám Dávid, ki megőrizte az én parancsolatimat". Lehet-e erre azt mondani, hogy Ahija a pentateuch törvényét nem ismerte? Kir. II. 17. 13 versében „bizonyságot tőn az Ur mind a Próféták mind a látók által, ezt mondván : Térjetek meg a ti gonosz utaitokról és őrizzétek meg az én parancsolatimat és rendelésimet, az egész törvény szerint melyet parancsoltam a ti atyáitoknak és melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a Próféták által". És a próféták daczára ennek nem ismerték volna a törvényt? Makkabäusok II. 2 fejezete elmeséli, hogy Jeremiás próféta azoknak, kik fogságba hurczoltattak volt, átadta a törvényt és megparancsolta nekik, hogy arról meg ne feledkezzenek és át ne csábíttassák magukat a pogányoknak arany és ezüst bálványaihoz. Ebből is világos, hogy Jeremiás próféta igen is ismerte vallásának positiv alapját és intette a népet, hogy azon megálljon. Legyen ennyi, példa elég. Megbocsásson a czikk tisztelt szerzője, de vagy én nem értettem meg őtet, vagy az ő informátiói tévesek. Guggenberger.