Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Bánya kerületi özvegy-árva és nyugdíjintézet (Hurtay György)

Bányakeriileti özvegy-árva és nyugdíjintézet, A bányakerületi özvegy-árva- és nyugdíjintézet 1884-ik évi közgyűlés elé háromféle „módozat" lett benyújtva. Az egyiknek czélja volt a tagoknak az eddiginél nagyobb megterheltetése által, az intézet számára nagyobb jövedelmet s ez által az özvegyeknek és árváknak magasabb segélyt biztosítani. A másik módozat ugyanezt czélozta, csakhogy nem fizetésfelemelés, hanem nyugdíj levonás által; mig a harmadik a meglévő alapszabályok és a divó gyakorlat épségben tartását hangsúlyozta. Az intézet érdemdús pénztárosa annak idején, évi jelentésében mind a három módozatot egész terjedelmében közölte az intézet minden egyes tagjával, azért feleslegesnek tartom azokat ez úttal közelebbről ismertetni. Különben is bőven volt ez ügy tárgyalva akkoriban nemcsak e lapok hasábjain, de a Budapesten megjelenő „Pr. E. L."-ban is. Igy megbeszélve, megvitatva s minden oldalról megvilágítva kerültek a módozatok a kormányzó bizottság elé ; s ez a két első módozatot szép ürügy alatt félre téve, annak még tárgyalásába sem bocsátkozott, maradt minden a régiben. Általános helyeslés fogadta a közgyűlés ezen eljárását, sőt az indítványozók nevében nagyságos Breznyik János úr is kijelentette, hogy : „mi megnyugszunk ebben is." A múlt évi özvegy-árva- és nyugdíjintézeti közgyűlés legutolsó pontja azonban arról győz meg bennünket, hogy még sem nyugodtak meg. Csak elhallgattak egy kis időre, a mig kissé feledésbe megy az a lárma, a mit akkoriban azok az egyházi lapok csaptak. És hogy eszélyesen jártak el, annak bizonysága az intézet 1887-ik évi közgyűlése, a mely a következő határozattal lepte meg az intézet tagjait : 10. „Határoztatik, tekintettel az intézeti tagok által eddigelé már is befizetett jelentékeny összegű járulékokra, hogy az 1888. évvel belépő új tagok csakis 60 frtnyi tőkebetét mellett, melyet 6°/

0-kal öt év alattt törleszthetnek, lehetnek azokká; ezen kivűl fizetik a minden tagot kötelező évi járulékot; de a három forintos beiratási díjtól felmentetnek, mint a melyik általok a tőkebetét kamatjaiban már is megadatott." Ennyi a határozat, sem több, sem kevesebb. Még csak nem is indítványoztatik, hanem mindjárt „határoztatik." Ha az ember nézi ezt a fontos határozatot, minden indokolás nélkül oda a jegyzőkönyv legvégire bigyesztve, lehetetlen a következő' gondolatok elől elzárkóznia : nagyon sietős dolguk lehetett azoknak az uraknak, talán az idő is nagyon előre haladt volt már, legtöbben a kalapjukat is a kezükben tartották már, néhánya kint járt a folyosón, egykettő lent az utczán . . . azért nem is indítványoztatik, nem is indokoltatik, hanem egyszerűen csak határoztatik. Vagy pedig a jegyzőkönyv nem mutatja a valónak hü képét. No de mindegy, akár úgy van, akár úgy: 1888-tól kezdve újonnan belépő ! tag 60 frt betéti tőkét fizet, s azonfelől a ; 6 frt évi járulékot. — Mellékesen még meg! jegyzem, hogy a közel 300 intézeti tag közül alig húszan voltak jelen e határozat megerősítésénél. De nézzük magát a határozatot közelebbről. Miután előzetesen nem volt tudomásunk a szándékról, most utólag csak magát a tényt, a hozott határozatot vehetjük tárgyilágos birálat alá. S eleve kijelentem, hogy ezen intézkedésre most semmi szükség sem volt, az intézeti közgyűlés felesleges és elviselhetlen terheket rakott a tagok vállaira. A lelkes alapítók minden lehetőt megtettek, minden módot megpróbáltak, minden körülményt fontolóra vettek, s a melyiket legjobbnak Ítéltek, azt fogadták el. És az volt a legjobb mód, azt az intézet gyors, várakozáson felőli gyarapodása fényesen igazolta. Nem rendelkeztek egy árva garas felett sem, s mégis megelégedtek három forintnyi beiratási díjjal, mi nékünk van 60,000 forintot meghaladó tőkénk s mégis 60 frt betéti tőke fizetésére Ítéltük a belépő új tagokat. Tizennégy év előtt a papi s tanítói özvegyek és árvák semminő segélyben nem részesültek, akkoriban az esperességi intézetek is csak csecsemő korukat élték, most azok is megnövekedtek, tőkéik 20 — 50,000 frt között váltakoznak, onnan is kapnak az özvegyek 100—150 frtnyi évi segélyt. Tehát sem az intézet anyagi állása, sem az özvegyek és árvák állapota nem tette szükségessé a betéti tőkének 60 frtra felemelését. Ha nem volt erre szükség 1874-ben, de még 1884-ben sem, annál kevésbé van annak értelme 1888-ban. Nem ugyan a mostani határozatból, de az 1884-ik évi módozatokból, és e határozat védőitől tudom, hogy nem annyira szükség parancsolta, de az igazság követelménye e határozat. Igazságtalanság — úgymond — hogy az, a ki ma lép be az intézet kötelékébe, csak oly jogot formáljon a 60,000 frtnyi tőkéhez, mint az, a ki kezdettől fogva tagja az intézetnek, a ki már több, mint 100 frtot fizetett be. Ez, kérem szeretettel, óriási tévedése az okoskodásnak. Igazságot kerestek és a lehető legnagyobb igazságtalanságot követtek el. Hiszen az a most belépő tag nem azért lép be, hogy rögtön meghaljon, hanem hogy úgy fizessen, a mint Önök fizetnek. Ha Önök fizettek 14 évig, az is fog fizetni 14 évig, ha Önök befizettek száz forintokat, az is száz forintot fog fizetni. De roszúl mondom, az többet, tovább fog fizetni, mint Önök, mert Önök tízhúsz éves papok voltak már, mikor megkezdték a fizetést, az meg hivataloskodásának első évében, fiatalságának teljes erejében és nem mint meglett ember, v

agy pedig aggastyán. De ha annyira kívánjuk az igazságot, hogy az intézeti tagok semmit sem vethessenek egymásnak a szemére, fizessen úgy mint eddig minden egyes tag három forint beiratási díjat és hat forint évi járulékot, de a régibb papoknak számíttassanak fel azon éveik, a melyeket az intézet megalapítása előtt hivatalban töltöttek. Ekkor nem lesz különbség az intézeti tagok között, mindenik hivataloskodása kez-