Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A kis pápa (Dr. Masznyík Endre)

4 talma az isteni kegyelem, emitt a hit tárgya az egyház tartalma az egyházi tan. Amott a hit élő s éltető erő, emitt a hit holt s személyes szabad szelleméletet öldöső betű, tanformula. A kérdés ugyanaz, — de a felelet egészen más. Az apostoli korban a kérdésre : mit cselekedjünk, hogy az örök üdvösséget elnyerhessük ezt felelték : higyjetek a Krisztusban s hallgassátok s kövessétek őt ; — most ezt felelik : higyjetek az egyházban s hallgassátok s kövessétek őt. Ez uj kathol. egyházi álláspontnak leghivebb kifejezést ad az oekumenikus symbolumok egyik legfőbbike az u. n. Symb. Äthan, seu Quicunque, midőn mindjárt bevezető soraiban kimondja, hogy : Quicunque vult salvus esse, teneat fidem catholicam. A fides catholica pedig semmi más, mint a trinitás dogmája. Ki ezt nem hiszi, azaz a nevezett symbolum által kifejtett alakjában igaznak nem tartja, — elkárhozik. S a katholikus egyházi többség a maga zsinatokon szótöbbséggel, néha botok dorongok argumentáló ereje segítségével — hozott hivatalos dogma igazságai nevében, tényleg minden eltérő nézetű tanítókat követőikkel, pártjaikkal együtt kiátkozott, üldözött : úgy hogy a Krisztus alapította egyetlen szeretet közösségből lett veszekedők sok társasága, felekezete nem azért, mert egyik vagy másik Istentől elszakadt, hanem, mert Istenről a többség által alkotott katholikus egyháztól eltérőleg gondolkodott s gondolatainak sajátos, szelleme benső kényszerítő hatása alatt kifejezést is mert adni. Hát, kedves tisztelendő úr! ha én az egyház történetének e korszakára visszapillantva már most művemben eme jellemrajzot adom : „A megváltott és felszabadított fiak pártokra szakadtak : kitagadták egymást az Egy-házból, a szabadság, testvériség és egyenlőség isteni örökségéből" — mit teszek egyebet, mint hogy a tiszta valót rövid pár sorba foglalom? S csak én teszem azt ígyen? Hát kedves tisztelendő úr! — ugyanazt megtették már előttem mások s nálam nagyobb emberek is, megtette maga Luther is, ki — mint maga mondja „Von den Conciliis und Kirchen" cz. művében — az ókori egyházi zsinatok különösen a 4-ik zsinat történetét „kedvetlenül olvasta" (unlustig gelesen), mert ott olyan harapás, zsivaj és rendetlenség volt, hogy — úgy mond — hitelt kénytelen adni az e részben tapasztalt nazianzi Gergely nyilatkozatának : „Azt tartom, minden püspöki zsinattól futnunk kell, mert jó vége egynek sem volt s nem a rosz eltávolítására, hanem becsvágy, veszekedésre stb. vezetett." Am On kedves tisztelendő úr! egészen más meggyőződésben van. Ön azt mondja : „A ker. dogma-alkotó kor fődogmáiban a keresztyénség főigazságai vannak letéve, melyeket alapúi fogadott el a mi Lutherünk is." Ugyan különös egy állítás s On azt hiszi, hogy a történeti igazságot félre nem ismeri, el nem ferdíti, meg nem hamisítja. Hát leszek bátor az ellenkezőt bebizonyítani. Hogy hol vannak letéve a keresztyénség főigazságai, hogy mely könyv az, melyben az isteni kinyilatkoztatás okmányát tiszteljük, annak közlésével nem fárasztom magam — majd megmondják Önnek az elemi iskolás fiúk, kiknek bizonynyal helyesebb fogalmuk van az Élet, Igazság és Világosság szent könyvéről, hanem — mert lutheránus papnak tartja magát s Luthert hívja bizonyságúl, a ki pedig „hamis tanúbizonyságot" soha sem tett, kénytelen vagyok az ő nevében Önt rendreutasítani s kijelenteni, hogy Luther az egyházi dogmákat soha alapúi el nem fogadta. Szent-írásról és józan észről beszélt Wormsban s hogy e kettőt a zsinatok szerzette dogmákkal szemben később is fentartá, azt ugyancsak idézett (1539-ből eredő) könyve bizonyítja, a hol is így szól : „A hitnek biztosabb alapra van szüksége, mint a zsinatok s e biztosabb alap a Szentírás. A zsinatnak nincs is hatalma arra, hogy új hitczikkeket szerezzen, sőt inkább az új hitczikkeknek útját kell állnia a Szént-írás és ős hit alapján." Ezt mondja Luther s ha ő az ú. n. oekumenikus symbolumokat mégis elfogadta, azt nem azért tette, mert azokban a keresztyénség főigazságainak fundamentumára talált, — ellenkezőleg megmondja ő maga „Die drei Symbola" czimű iratában, hogy miért tette? Tette azért, mert azok bizonyságot tesznek (zeugen) „von den hohen Artikeln der göttlichen Majestät" s mert ép azok segítségével akar küzdeni a hamis bálványozó egyház az Ördög ellen, ki három oldalról intézett támadást a Krisztus ellen : egy, hogy megtámadta istenségét, más, hogy megtámadta emberségét s végre, hogy megtámadja üdvözítő művét. Ezt teszi most a pápasággal, mely tagadja, hogy Krisztus az Istenember valóban a mi Üdvözítőnk. S ép e gondolat az, mi engem a katholicismustól a római katholicismushoz való átmenetre készt. Azt mondja Ón kedves tisztelendő úr! hogy „a katholicismus nem puszta ferdités és hamisitás, ez már csak azért is absurd állitás lenne, mivel igy nem volna érthető, hogy ép a katholicismusból keletkezett a reformáczió." Látja, látja, milyen baj az, ha mi a legelemibb theologiai fogalmakkal sem vagyunk tisztában. Hát ki mondta azt valaha közülünk protestánsok közül, hogy a katholicismus ferdités, hisz akkor maga az evangyéliom is az, mert sajátkép az a valódi „catholicum" az az elve s rendeltetése szerint egyetemes isteni tehát minden emberre egyaránt kötelező igazság ! Hát Ön azt nem tudja, hogy reformátoraink, midőn a római katholicismus (eme kifejezésben, elméletben és gyakorlatban absurd valami) ellen sikra szállottak, ezt épen a katholikus vagy ami egy, az evangelikus hit nevében tették. Hát Ön ugy látszik nem tudja, hogy különbség van eszmei és történeti katholicismus közt. Az ókori katholicismus minden bizonnyal az eszmei katholicismus megvalósítására törekedett az az történetileg a keresztyénség egyetemes katholikus igazságának érvényre emelését czélozta. S mi a keresztyénség egyetemes igazsága?: Ugye bár a Krisztusban való személyes üdvhit. Hát addig, mig e személyes üdvhit a maga teljes joga s szabadsága