Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Száz éves templom jubileuma (K. S.)

428 S innen van, hogy a kath. papság — a természet törvényeivel homlokegyenest ellenkező intézmény által kényszerítve — oly helyzetbe jut, a melyben önkénytelenül bár, de a vadházasság útját egyengeti. Még inkább előidézi azonban a vadházasság szaporaságát az a sajnos körülmény, melynélfogva hazánkban a perlekedő házastársak — a mennyiben r. katholikusok — már pedig ezek a lélekszám arányához képest többen vannak, mint a más felekezetbeliek, az egyház által egymástól ideiglenesen elválasztatván, ezt ők egyenlőnek tekintik a végelválással s az egyház s a törvény tilalma daczára ösztönszerűleg, vagy mondjuk a szív sugallata folytán felszabadítottaknak érzik magukat oly viszony folytatására, melyet sem az egyház, sem a törvény nem enged meg, melynek neve : vadházasság. De hányan vannak, a kik még ezen ideiglenes, vagyis más szóval asztaltól és ágytól való elválás eszközlése iránt sem tesznek semmi lépést, hanem egyszerűen, mint mondani szokták, úgy balkézre megkötik egymással az úgy nevezett s a nép ajkán már is annyira divó, ad normám : „polgári bormérés" — „polgári házasság"-ot. A klerikálisok és konzervativek megbuktatták a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot, pedig láthatták volna már eddigelé is, hogy a nép úgyis csinál magának saját szája ize szerinti polgári házasságot. Igaz ugyan, hogy ha a katholikus a prot. egyházba átlép, abban meglesz adva neki a lehetőség a végleges elválásra és uj házasságkötésre. Csakhogy nem mindenki válik ám meg oly könnyű szerrel ősapáinak hitétől, a hitcserét nagyobb bűnnek tartván az asszony cserénél. No de az igazat megvallva, mégis csak jönnek át hozzánk onnan túlról; ámde a mint jönnek, úgy vissza is mennek sokan, mihelyt megtudják azt, hogy a váló per milyen soká elhúzódik s hogy milyen sokba kerül! Vagy ha nem mennek is vissza, az mindegy. A dolog lényegén nem változtat semmit, hahogy valaki mint protestáns vagy mint katholikus él vadházasságban. A vadházasság terjedésére tehát nagy befolyással van a válóperek hosszadalmassága és költséges volta. A ki birja évekig pénzzel és türelemmel, annak a házasságát mi prot. papok a világi hatóság engedelmével megáldjuk, a ki nem birja, azét meghagyjuk vadnak. S ez nem prot. elv, még kevésbbé evangeliomi s mindenesetre ok arra, hogy nekünk is — mint más hitfelekezetbelieknek — legyenek szentszékeink. De tegyük fel azt, hogy a coelibatus és a házasság sacramentális jellege eltöröltetik s hogy a bíróságok a válópereket gyorsan és olcsón intézik el : akkor is habár nem is oly mérvben, de grassálni fog a vadházasság ; akkor is lesznek sokan, a kik azért, mert n, keresztlevél és egyéb irományok megszerzése s maga az esketés is sok költségbe kerül, vagy mint közönyösek a vallás iránt, a melynek az ő nyomorúságukban és vagyontalanságukban semmi hatást sem tulajdonítanak — a vadházasság karjaiba vetik magukat. A földmivelő proletáriátusnál, a napszámos osztálynál, általában a munkás népnél s a kisebb existencziáknál a vadházasság már egészen divatban van. A tények előtt szemet nem húnyhatunk. A fővárosban az újszülöttek több mint 1/

3 része törvénytelen ágyból származik. Hát ha sem a mise sem a prédikáczió nem használ semmit, ha semmiféle egyházi parancs és vallásos intézkedés sem eléggé hatályos a vadházasságok s az ezekből származott törvénytelen gyermekek számának apasztására, ha a klérus egy jottát sem enged az ő szentségéből, sőt maga is az ő coelibatusából folyólag sok tekintetben torzképét nyújtja a morálnak, s ha a válópereknél az igazságszolgáltatás tovább is lassú és drága marad : akkor önként felmerül ez a kérdés, hogy, miután a jelen állapot úgy a mint van, tarthatatlan, miután hallatlan igazságtalanság az, hogy a gyermekek 40 százaléka apái bűneiért ártatlanul szenvedjen — az emberiség magasabb érdeke szempontjából nem volna-e tanácsos, hogy a vadházasságok bizonyos feltételek alatt törvényesíttessenek ? ! Tliomay József. Kondoros, 1888. decz. 11. Száz éves templom jubileuma. A szarvasi nagy evang. gyülekezet mult vasárnapon, advent Il-ik ünnepén ülte meg temploma fölszenteltetésének 100-ik ünnepét. Minden nagyobb hullámverés nélkül zajlott le, úgy szólván csendben az emlékezetes ünnep, csak a templomba tóduló hívek ezrei mutatták arczukon azt a mennyei ragyogást, melyet csak a vallásos ihlet tud ily módon oda teremteni. Már korán reggel 4 órakor megkondultak a gyönyörű zenéjü harangok, ébresztve a hívek seregét hivogató szóval: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak: vigadjunk a mi szabaditásunk kó'sziklájának!" (Zsolt. 95.) Es a hivek sereglettek mindenünnen, úgy hogy a reggeli szürkület már tele találta a templomot, hol ezen a napon mindenki óhajtott egy kis helyet. De bár mily nagy is, az eló'dök bölcs előrelátása következtében e templom, az ő hatalmas, kettős kör karzataival : ily ünnepen nagyon kicsiny, a — testet is magukkal hozó — lelkek befogadására ! Természetesen : 100 év mult az elődök számításától fogva; akkor 7000 volt a lélekszám, most pedig 23 ezerre teszik ; ennyitől már uj templom is épülhetett volna ! Az istentisztelet, magyar és tót nyelvű lévén, — mint először tervezve volt, — nem lehetett megtartva együtt, szintén előrelátásból ; azért is annak tót része reggeli 8 órakor vette kezdetét, a magyar része pedig 10 óra után. Mikor a harangok zúgása az istenitisztelet kezdetét jelezte, akkor már a templomnak minden zuga zsúfolva volt hivőkkel. Szakértői becslés szerint, bent a templomban Ö t e z e r e n felül lehettek, mert ennyit képes befogadni. Az idő különben is borús lévén, a templom pedig