Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Gusztáv-Adolf-egylet 1888. szept. 4–6-ikán S. m. Halleban tartott 42. nagygyűlése (Láng Adolf)

429 karzatai miatt is homályos: úgy, hogy ott bizony jókora sötétség uralkodott; no de ez nem baj ; az evangyéliom tündöklő' világossága fényesen hinté sugárit! Nt. Sárkány János, érdemült esperes, szeretett, tisztes alakja megjelent a gyertyákkal megvilágított oltárnál. — a ki eléneklé az antifonát. mire a Chorus felelt, gyönyörű betanítással, a felülmulhatlan orgonista, Chován Zsigmond vezetése mellett, ki — a különben monoton választ — angyali zengzetűvé tevé, mi által a 4 antifonának eléneklése valóban lélekemelő hatást tett. Erre következett, az ezen alkalomra nt. Achim Ádám esperes-lelkész által szerzett remek 5 verses alkalmi ének éneklése. Első ének után ima, és szabadon választott igék olvasása, ugyancsak Sárkány János lelkész által; majd két énfekvers, a régi fölszentelési énekből következett, melynek eléneklése után szószékre lépett nt. Achim Ádám lelkész úr, s az ünnep magasztosságához méltó, elragadó szent beszéddel táplálta az áhítattal hallgató egyházközönséget. Elismert mester lévén egyházi beszédek alkotásában, nem szándékom őt épen ez alkalommal feldicsérni, de annyit kötelességem megjegyezni, hogy a hatást, melyet maga ez ünnep jelentősége előidézett a híveknél, ő beszédjével hatalmasan felfokozta. E kitűnő beszéd dispoziciója a következő: Miben nyilvánul, ezen századéves ünnepélynek hatása nálunk? (Alapigék : Józsua V. 1—8.) Az első részben elmondta, hogy ez ünnep „hálára kötelez Isten és az elődök iránt." Atyáink — úgymond — előre látók, önzetlenek voltak. Ezt bizonyítja a körülmény, hogy az alkalmas pillanatot azonnal megragadták, nem késedelmeskedtek. A templomot nem csupán maguknak építették. Hiszen sokan közülük már vének voltak ; sokan az építkezés alatt kidőltek a küzdők sorából: s mégis alkottak nagyot, hatalmast, mesterit. De másodszor az örömnek is nyilványul hatása a fölött, hogy vagyunk és mik vagyunk. E részben gyönnyörűn fejtegette protestáns egyházunk múltját, mint mikor a művész ecsetével, a derűit égre egy két felhőt jelez . . . De itt ismét megragadón helyezte be a II. Kor. VI. 9-ből e szavakat: voltunk „mint ismeretlenek és íme ismerősök; mint megholtak: noha ime élünk!" A harmadik részben a bizodalomról szól önmagunkat és az egyházat illetőleg. Isten, ki volt, az most is és az is lesz! „Mózes és Áron a választott nép biztos vezetői : mik ők Krisztushoz képest ! ? . . . kinek neve minden nevek fölött ! . . . . E szónoklat után meg lett hirdetve egy sor adomány névtelenektől. (Két egyháztag vett az oltárra díszes és érdekes keresztet; egy házaspár együttlétük 55-ik évfordulójának áldozatáúl hatalmas gyergyákat és szőlöfürtdíszt vett ; korosabb földmíves asszonykák pompás, fehér selyem oltár terítőt vettek; [egy jóltevő nő a tanári nyugdíjalap javára 50 frtot adományozott.) Ezután nt. Sárkány úr megáldotta a gyülekezetet, mely kivonult a szent hajlékból. A magyar istentiszteletkor ismét szépen megtelt a templom, már ezúttal az intelligens közönség is ünnepelt. Oltár előtt ismét nt. Sárkány János lelkész úr fungált ; a szószékre pedig nt. Lányi Gusztáv magyar lelkész lépett s a Jel. XXI. 1—5 alapján mondott fenkölt szellemű tartalmas beszédet. Felosztása: „Az Úrnak szava híveihez templomjuk százados ünnepén. I. Emlékeztető. Istenre — ősökre. II. Figyelmeztető. Látogatásra — hálára. E szent beszéd is nagy hatással volt a hallgatóságra, mert hiszen szép kifejezést adott a közhangulatnak. A magyar istentiszteleten vegyes dalkar is — és külön férfi dal-kar — működtek s nagyban emelték az ünnepélyességet. E dalkörök vezetője Va r g a József gymnasiumi zenetanár, ki már több izben szerzett a szarvasi közönségnek élvezetet ily módon. A délutáni istentiszteletet ifj. Lányi Gusztáv lelkes szónoklatával végeztetett, ki a 105. Zsolt. 1—4. verse alapján szép beszédben fejtegette tovább az örömnap jelentőségét. Ez volt az ünnepély lefolyása, egy iij századnak — vajha dicsőségesnek — küszöbén. K. L. KllFillk A Gusztáv-Adolf-egylet 1888. szeptember 4.-6. S. m. Halléban tartott nagygyűlése. (Folytatás.) Straubing. E város hajdan egy uralkodó bajor herczeg székhelye volt s fekszik a Duna mellett, Alsó-Bajorországban, hol 600,000 rkatholikus között 5000 lutheránus és pedig ezek közül 1000 lakik Straubing és környékén. A filiák a központtól 2—21 órányi távolságban fekszenek, 40 négyszegmfnyi területen. Háromszáz évvel ezelőtt ott örvendetes jelei mutatkoztak a reformáczió elterjedésének. Klastromokban és paplakokon olvasták iratait és lelkesedéssel ünnepelték Luthert. De dr. Eck tanár indítására éles rendszabályok alkalmaztattak az „eretnekek" ellen s mindemellett háromnegyed század szükségeltetett ahoz, hogy az irtási munkával czélt érhettek. Börtön és számkivetés lett az ellentállók sorsa. Az üldözést intézte a herczeg s ennek daczára tapasztalván, hogy a városi tanács számos tagja állhatatosan ragaszkodott az evangyéliomhoz, meghívta 1557-ben Canilius Péter jezsuita provincziálist, hogy rendet csináljon. Utóbb theologiai cursussal összekötött jezsuita gymnásiumot kapott Straubing. És mégis — maradt némi gyökere az evangyéliomnak még 2V

2 század után is! Az első protestánsok, kik a húszas és harminczas években Straubingban megtelepedtek — fájdalom! — hitük megtagadásával vásárolták meg tíízhelyöket. 1840-ben a württembergi 4 Rali testvér egyikénél, vegyes házasságból származott gyermek kereszteltetett meg evang. módon. Rallék, házi kápolnát rendeztek be s abban végeztettek az ev. functiók. Kormány engedelmével tarthattak évenként kétszer ev. istenitiszteletet; utóbb ötször. Később kérte a gyülekezet a kaszárnya udvarán állott György-kápolnát, melyet már 40 éve nem használtak, de ez tőlök megtagadtatott. A városban pedig „eretnek" istenitisztelet tartásához nem volt terem kapható. Vegre a kegyes katonai fiscus átengedett nekik egy ruhatárnak használt kápolnát, szintén a kaszárnya épületében, de oly kikötés