Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A protestáns Irod. Társaság közgyűlése (Dr. Masznyik Endre)

425 lett éhen el nem vesznek, és hogy az iskolába legújabban már nem esik be az eső! . . . Ezek fontos dolgok magukban, és kétségtelenül a canonica visitatio egyik nagy feladata; azonban, ugy hiszem, van ennek még egy másik, nem kevesbé fontos feladata, s ez : az egész egyház élet vérkeringésének lüktetését kisérni figyelemmel a maga egészében és nagyjában; megfigyelni azt : miként functionál a közigazgatás egész le az utolsó közegig? minő hatása van az egyetemen nyilatkozó szellemnek az alsó rétegekre? meg van-e az összetartás szükségének érzete? s ha itt-ott hiányzik, mi ennek oka? mikép lehet, mikép kell ez okot megszüntetni? Birunk-e jelen szervezetünkben az ehhez szükséges erővel s eszközökkel? s ha nem, mit keli tennünk hogy azokat megszerezzük ? Én nem emlékszem, hogy valaha ebben az irányban történtek volna indítványok, előterjesztések, — nem emlékszem, hogy hosszú évek óta egy nagyobb szabású eszme felmerült volna, — sőt nagyon tamáskodom abban is, mintha a zsinat megtartásának nagy kérdése komolyan vétetett volna. Pedig vagy azt hiszik döntő körökben, hogy egyházi szervezetünk csakugyan igényli a regenerálást, s akkor cselekedni kötelesség volna, — vagy meg vannak győződve, hogy nincs mit javitani, nincs mit átalakítani, nincs mit lerombolni s nincs mit újra épiteni — tehát zsinatra sincs szükség — — nos akkor szánandók vagyunk! Az én szerény nézetem szerint, kedves barátom, fel kell ráznunk a közvéleményt jelen aléltságából ; meg kell azt győznünk arról, miként mi mindannyian egyenként felelősek vagyunk azért, hogy őseink hagyatékát fenntartsuk unokáink számára —, felelősek a nemzetnek azért, miként a mi mulasztásaink folytán kár a hazára ne háramoljék —, felelősek az általunk képviselt egyháztagoknak, hogy megtisztelő bizalmukból nyert hatáskörünkben mindent megtettünk arra nézve, miszerint egyházéletünk megóvassék katastrófáktól, és egyházunk jövője koczkára ne tétessék. Sürgessük a zsinatot, ne hagyjuk megint nyomtalanul elenyészni azon élénk érzést, hogy más egyházakkal szemben mennyire elmaradtunk jelentőségünk- s mennyire hanyatlottunk tekintélyünkben ; győzzük meg a közvéleményt arról, hogy most itt az ideje egyházunk nagy kérdéseit hozni tisztába, azokat, melyek fönállhatásunk biztosítékait képezik, s ezek elérésére munkáljunk vállvetve; sürgessük vezérférfiainkat, hogy ők, övedzve azon tisztelet és nimbus által, melyet oly szívesen ruháztunk reájuk, nevünkben s érdekünkben indítsák meg a nagy munkát, mely nekik dicsőséget, nekünk életet biztosítaná. Ma a helyzet kedvező e részben, kitudja: meddig marad ilyen ! — Sürgessük a zsinatot! Isten Veled ! Igaz barátod Büsbach Fêter, a pesti magyar-német evang. egyház főfelügyelője. A Prot. Irodalmi Társaság, mint előre jelezve volt, f. hó 18-án tartotta meg közgyűlését. E közgyűlés feladata a társaság végleges megalakításának keresztülvitele s irodalmi működése megkezdésének elrendelése lett volna. S mind ebből legalább egyelőre semmi sem lett. — Az egyedüli eredmény : az országos kudarcz. Soha olyan vereség, mint a minő a magyar protestantizmust ott a deáktéri evang. díszteremben érte!! Ettől ugyan megkimélhették volna ! Kiknek köszönhetjük ezt — majd elmondjuk jövő számunkban, ahol is az egész ügyet elvi oldaláról s gyakorlati következményeivel együtt szándékozunk megvilágosítani. Ezúttal csak jelezni kivánjuk, hogy a közgyűlés egyetlen határozatával, a társaság végleges megalakításának elnapolásával fényesen bebizonyította, hogy ily fontos kérdésben az állásponttal, melyre helyezkednie, az elwel, melyhez feltétlenül ragaszkodnia, a ezéllal, melyre törekednie kell, nincs tisztában. Csak így történhetett meg, hogy bizonyos (inkább hang- mint irányadó) körök akaratára s bizonyos hajánál fogva előrántott ok t. i. a jelenlevők csekély száma (93-an voltak!) miatt maga magát tehetetlenül a debreczeni nagy test lába elé vetette. De ha a közgyűlés meg is hódolt, mi jó eleve kijelentjük, hogy Debreczennek nem hódoltunk s iem hódolunk soha. Vagy— vagy!! Vagy köZÖS protestáns elv alapján kötünk őszinte frigyet az irodalmi téren a kÖZÖS protestáns czél érdekében, — vagy kínlódunk még egy századig különkülön, kiki a maga szerény hajlékában. De Debreczenbe nem megyünk elvért, — s Budapestre sem olyan elvhűségért, minő a legutóbbi közgyűlésé vala. Várakozó állást foglalunk még egyideig, — aztán (félig-meddig kész is már) majd kimondjuk mi is az utolsó szót. Mert mi nem alkudozni, hanem dolgozni akarunk. Ami elvünk kész és megáll mindvégig, — tavasz ide, tavasz oda : Llltlier elve, ha kihajtott el nem hervad : idő nem változtat rajta. Haszontalanúl gyűlésezni pedig se kedvünk, se időnk. (Pénzünk pedig még kevésbbé, hanem ezt persze „gróf uraknak" hiába magyarázgatnók, mert hiszen ahhoz meg ők nem értenek. Hiába ! a szegénységet is próbálni és tanulni kell !) Egyelőre csak ezt akartuk megjegyezni. Mint mondottuk, jövő számunkban érdemileg hozzászólunk a dologhoz. A közgyűlés lefolyásáról különben adjuk a következő tudósítást. * A budapesti ágost. hitv. evang. egyház deáktéri dísztermében a Prot. Irod. Társaság alapító, pártoló és rendes tagjai f. hó 18-án d. e. 10 órakor gyűltek össze, hogy véglegesen szervezkedjenek s irodalmi működésöket megkezdjék. Báró V a y Miklós elnökölt, kit, midőn a terembe lépett, élénken megéljeneztek. Az elnök szomszédságában a zöld asztalnál foglaltak helyet br. P r ó n a y Dezső társelnök, Zsilinszky Mihály ideigl. jegyző és titkár, gróf Tisza Lajos, Szász Károly dunamelléki, Szász Domokos erdélyi, Kun Bertalan dunáninneni ref. püspökök, többen az egyházi és világi rend előkelőségeiből, az unitáriusok közül csakis Derzsy Károly bpesti lelkész volt jelen. Egyházunk tagjai közül jelen voltak : Horváth Sándor