Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Egyesült prot. felső leányiskola Losonczon (Geduly Henrik)

402 őszintén. De a rosz hajlamok kifejlődését is csak úgy akadályozhatjuk meg, ' ha az iskolán kivül mintegy vezetőszerepet játszszunk az ifjúság foglalkoztatásában. E czélból szükségesek a földrajzi és természetrajzi kirándulások, e czélból a gyűjteményeknek szabad órákban való látogatása, e czélból tartják szükségeseknek Fröbel, Ziller és nálunk Kármán az ifjaknak technikai munkával való foglalkoztatását s ugyan e czélból valók az önképzőkörök is, a hol az ifjúság mintegy beszámoljon azzal, a mit olvasott, látott, tapasztalt és gondolt, hogy itt azután eszméi kibővíttessenek s esetleg helyreigazíttassanak. Az ilv üléseket pedig, nem bánom, a formai képzés tekintetéből vezesse a magyar irodalom tanára, de nézetem szerint okvetetlen mindig jelen kellene lenni az illető szaktanárnak is, mert kiszámíthatatlan jó hatással volna az az ifjúságra, ha látná, hogy kivétel nélkül minden tanára érdeklődik az ő privátmunkássága iránt. Természetesen, így fogva fel az önképzőkörök feladatát, egészen másoknak kellene azoknak lenni, mint jelenleg. Most ugyanis többé-kevésbbé még mindig a régi czél szolgálatában, majdnem kizárólag a magyar irodalmi tanítás pótlására s némi poëtai előkészítő tanfolyamul használják. A mi az utolsót illeti, már Toldy megmondta, hogy a hivatott tehetség az önképzőkörök nélkül is megtalálja a maga útját; az elsőt illetőleg pedig, mint Sulc példája mutatja, egy-egy életre való magyar tanár igen jól felhasználhatja az önképzőköröket, de ha a tanári körök egyértelműleg fel akarnák karolni, nézetem szerint mindenesetre uj szervezettel kellene beilleszteni az iskolai élet keretébe. Részletekbe ez alkalommal nem bocsátkozom, hanem összefoglalva a főkérdésre vonatkozó okoskodásomat, az eredménye az volna : a z önképzőkörök szükségesek; szükségesek a tanuló i fj u s á g szabad munkásságának ellenőrzése- és vezetésére s kívánatos, hogy a vezetőtanáron kivül ebben a többi tanárok is részt vegyenek. ,

7

J , T, Albert József, lyc. tanár. 11 ifài Egyesült prot. felső-leányiskola Losonczon, vagy : a mire a protestánsok rá nem jönnek, megcsinálja azt nekik a r. kath. plébános. Es dr. Valikora bement, behajtatott Losonczra, hogy mint a rozsnyói püspök úr volt titkára, most az áldott emlékű Schlosserik plébános utóda, elfoglalja díszes székhelyét. A míg ezt a nagy lépést ő Főtisztelendősége meg nem tette, addig — nem is volt élet a losonczi felekezetek között. Mert vájjon nevezhető-e életnek a teljes béke, nyugalom, csend és testvéri szeretet, mi e világrendítő lépés előtt Losonczot jellemezte?! Nem, ezt a rozsnyói sewináriumban és püspöki aulában máskép taníták. S ki merné állítani, hogy a plébános úr csak azért tanulta volna a tudományt, hogy tudja, — s nem azért is, hogy a szerint cselekedjék ? Nosza, lelkem rajta — gondolá — bogy életet és háborúságot teremtsek a Krisztusban, s mivel e mellett még a nőemancipátiónak is nagy híve, s tudja, hogy az amazonok a legbátrabb s kitartóbb harczosok, — sietett Losoncz számára — apáczát fogni, hogy sikerüljön neki is a-féle rozsnyói Kósa-Schopper kórházat, vagy legalább lányneveidét recte, áttérítési műhelyet szervezni. — Hála azonban Holles testvérünk tollának, s főként Losoncz értelmiségének, a plébános lir magasztos terve még mindig csak a tervek poétikus hazájában lézeng. De úgy ezzel, mint azon magaviseletével, melyet Pap Gábor ref. püspök múltkori losonczi egyházlátogatása alkalmával tanúsított, sikerült mégis kettőt elérnie. De mielőtt ez eredményeiről szólna az ének, lássuk csak, hogy viselte magát a Pap Gábor egyház-látogatásakor Jól emlékeztek a losonczi r. k. hívek arra, hogy mikor nem sok évvel ezelőtt Schopper György rozsnyói r. k. püspök úr ő Méltósága tisztelte meg őket látogatásával, az összes felekezetek példás összhangban csendítették meg harangjaikat s tisztelegtek ő Méltóságánál. Most, hogy a ref. püspök úr vette arra egyházlátogatási útját, a r. k. hívek elérkezettnek találták a revanche idejét, s egyhangú kívánságukká lőn, hogy a ref. püspököt ők is illendően, harangszóval fogadják. Am a plébános úr nemcsak rendíthetlen elvű férfiú, de püspökének engedelmes fia is az Úrban, — s daczára a hívek egyhangú felszólalásának, sajnálattal jelenté ki, hogy a harangoztatás dolgában ő nem tehet semmit, s azt eként meg sem is engedheti. A hívek azután a megtartott gyűlésükből táviratoztak az engedély végett Rozsnyóra, s midőn a püspöki, ugyanazon püspöki udvarból, melynek fejét Losonczon ág. és helv. hitv. ev. harangok ünnepélyes hangjai fogadták, ily hangú távirat érkezett: „Római katholikus harangok csakis rom.-kath. célokra szentelvék'-, — szívökben fájdalom érzetével ezen tapasztalt felekezeti szűkkeblűség felett, férfias nyilatkozatot tőnek a „Losoncz és Vidéke" cz. lapban, hogy ez eset, metyet kínosnak tartani meg nem szűnnek és melynek gyökere tudtukkal (és tudtunkkal) a plébániai hivatalban ágazik el, egyhangú akaratuk daczára és ellenében történt meg. Ily és ehhez hasonló viselkedés által a plébános úr — mint említém — kettőt ért el. Először azt, hogy a losonczi példás felekezeti egyetértést sikerült megbontania, a városban — legalább az elf'ogúltak között, mert dicséretükre legyen mondva, a losoncziak nagyobb része nem hajtott sokat a dologra — pártokat támasztania, békés egyetértés helyett, különösen a vegyes házasoknál, fájó visszavonást szülnie, s a mi rá nézve legsajnosabb, saját híveivel éles ellentétbe kerülnie. De sokkal fontosabb az, mit második eredmény gyanánt ért el. Az apáczák még gondolatban is messze eltűntek Losoncz határaitól, mert — egész helyesen — így okoskodtak a losoncziak : ha a plébános maga ily bajokat támaszt, mennyit fog még szerezni nekünk, ha egész hadserege leszen ? ! Másfelől azonban — mire nézve elég legyen idéznem a Losoncz és Vidéke" alább következő sorait, élénkén érzik ők és érezi a nagy vidék egy felsőbb leányiskola szükségét. S e szükséget máskép kielégíthetőnek nem tudják, mintha a két prot. egyház Losonczon egyesült erővel a vidék prot. és elfogulatlan nem prot.