Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A hivatás magaslatán (Farkas Gejza)

Hatodik éyfolyam. 49. szám. « \ Pozsony, 1888. évi Deczember 1-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. t Előfizetési ar : Egész evre . tí írt — kr. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egv szam ara : 12 kr. o. e. /VÍEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER, es>íc Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza ö. 8z. Feleiös szerkesztő s kiadó : TSSZTYÉNSZKY IF

1 E IR. IE KT C Z. Hirdetés ára: Négyhasábos pelit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdii : külön 30 kr. Tartalom : A hivatás magaslatán. (Farkas Gejza.) — Az ijusági önképzőkörökről. (Albert József.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek — Pályázat. — Hirdetés. A hivatái magaslatán, Hosszú és fáradságos az üt, a mely a hivatal eléréséig vezet. Sok nélkülözés és küzdelem után jut el az ifjú odáig, hogy szorgalmának, tanulmányának kifejlett tehetségeinek némi hasznát láthatja. Nem is az ifjú korban, csak a férfikor kezdetén vagy ennél is jóval később jut a közönséges halandó azon eszmény szentélyébe, a hová ifjúkori vágya vonzza, a melyért oly sok éven át lankadatlanul küzdött, nélkülözött. Igazán az ifjúkor elpusztulhatlannak látszó ruganyossága i szívóssága szükséges ahhoz, hogy földi életünk virágát az egész gyermek- és ifjúkort annak a reménynek áldozzuk, hogy majdan a virágnak gyümíilcsét is élvezendjtik. ' Kápráztató szép gyümölcsök, ábrándos lelkünknek tündér álmai. A mindennapi élet hullámai mellettünk magasan csapkodnak fel, de mi azt észre nem veszsziik, észrevenni nem akarjuk. Mi gondról, bajról, fájdalomról és eféle földi nyomorúságról tudni nem akarunk, az egész, a mi valónkat áthatja, nem más, mint a lelkesedés. Lelki szemeink csak a messze jövőben merengnek, s ott a távol párás ködében képeket látnak, a milyenekről a 'jelennek fogalma nincsen. Szánakozó mosolylyal látjuk mellettünk a jelent elsurranni, s dagadó'' kebellel gondolunk az alig várt jövőre. Mi máskép lesz akkor majd minden! A világ, - az emberek lábbal tapodják az igazságot — mi az igazságot' diadalra juttatjuk. A társadalom tele van emberi gyarlóságokkal, bűnnel, mi ezt a kovászt kitisztítjuk. Sok a nyomor, szegénység, az ínség, mi ezt majd mind megszüntetjük s dicsőítjük az egykori porosz királyt, a ki azt mondta: nem nyugszom meg addig, míg minden családnak nem lesz egy tyúk a levében. Hogy még arra is gondolnánk, hogy magunk hogy fogunk megélni, hogy fogjuk az életfentartáshoz szükséges mindennapi betevő falatot megszerezni, ez legkisebb fejtörésünkbe se kerül. Hisz' ez magától értetődik. Lesz hivatal, s ez meghozza majd a siilt galambot. Aztán következnek a kiábrándulás évei. A pálya kezdetén kezdjük észrevenni, hogy tulajdonképen másüvé jutottunk, mint a hova akartunk, vagy legalább is igen távol vagyunk a czéltól, a melyet már kezünkben levőnek hittünk. Azok a képek, a melyek, messziről szemlélve, egy tündérországot varázsoltak elénk, közelről szemlélve, durva karczolatok, ellepve porral, mocsokkal, miket a sors szeszélye a vászonra mázolt, nem is alakok, csak szabálytalan vonalok minden összhang, csín és rend nélkül. Az a tudomány, a melyről azt hittük, hogy a világot beárasztja fényével, csak pislogó mécsesé zsugorodik össze, a mely bágyadt fényét idegen elemek gyámolításának köszöni, s mikor azt hittük, hogy az iskola padjain már megúnt vagy meg se szeretett, de mindenesetre csömört okozó tanulásnak vége, nyakunkba zúdul a szakma összes ismeret ága, a melyek között még csak eligazodni vagy irányt venni is nehéz. És az élet gondja, a melyet eddig a hátulsó tarisznyában hordtunk, egyszerre a maga zordon valójával a keblünkön lévő tarisznyába zökken. Azt sem tudjuk, hányadán vagyunk, s a világot boldogító eszmék megtestesítése helyett kezünkbe kell venni az eke szarvát és kezdjük tanulni a gazdasági kátét, a miben tanulás nélkül is az öregség tapasztalatával bir hozzánk képest egy „iskoláit végzett" parasztfiú. Igaz, hogy vannak olyanok, a kik szerencsés csillag alatt születtek, a kiket a jó szerencse, alig hogy az iskola csengetyűjének utolsó csendülése elhangzott füleik mögött, egy-egy jó hivatalba helyezett; kiknek az élet gondjaival szemben egész jövőjök biztosítva van, sőt ha széjjel nézünk a hazában, azzal is nem ritkán találkozunk még mindig, hogy olyannak is, a ki semmi qualificatióra nem tett szert, más érdemesek előtt bőven kijut a babér, s míg mások szorgalommal párosult nehéz munkájok után keservesen keresik meg a legszükségesebb életeszközöket, neki addig „széles a világ."