Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Törvényjavaslat a véderőről (–y.)

333 fort miniszter által biztosított kedvezményt, lépne a tanári pályára és legyen középiskoláinkban egybuzgó apostola és az evangyélmi szellemnek lelkes terjesztője. Igen, ébreszsziik fel e szellemet, mert csak e szellem tesz minket szabaddá és vezet biztosan az élet útján. Szívleljük meg Pál apostol intését : „A szabadságban azért, melylyel minket a Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájával." Faix Mihály, ev. lelkész. Törvényjavaslat a yéderőrol. Szesz adó, regale megváltás, védtörvény napi renden álló kérdések. Az első kettőről nincs mit szólanunk, minket épen nem érdekelnek s midőn a harmadikat előveszszük, hozzászólalásunkkal nem akarunk sem a politikusnak, sem a katonának mesterségébe kontárkodni, hanem egyházunk, illetőleg népünk vallás-erkölcsi érdekének szempontjából kívánjuk egy-két pontját megvilágítani. Ez elhatározás jogosultságát senki sem vonhatja kétségbe akkor, midőn a politikus az államfentartás, megerősítés és dicsőségének emelése érdekében szükségesnek látja népünk fiainak ily nagymérvű hadilábra állítását, midőn a katona Európa többi nemzeteinek hadseregeivel arányban kívánja ügy hadtani tekintetben, mint számra nézve erősíteni a hadsereget : mi, kik az államot Istentől rendelt polgári intézménynek tartjuk, melynek hivatása polgárainak anyagi, szellemi és erkölcsi javát előmozdítani, hogy vallásos, művelt és jómódú lakói által legyen hatalmas az állam, dicső a nemzet és boldog a hon, épen valláserkölcsi szempontból, melyet a honatyák csak ritkán és akkor is csak úgy mellékesen érintenek : fogjuk fel a véderőről szóló törvényjavaslatnak 31., 32. és 50. §-ait. A 31. §. szerint a törvényesen elismert egyházak és vallásfelekezetek papjelöltjei és papnövendékei mindennemű tényleges szolgálat a katonai kiképeztetés, az időszaki fegyvergyakorlatok és az időszaki szemlék alól mentesek. A 32. §. szerint a népiskolai tanintézetek tanítójelöltjei a póttartalékba soroztatnak, tanítóképezdék s a többi nyilvános intézetek tanárai katonai kiképzés végett az oktatást legkevésbbé akadályozó időben hivatnak be. Egy szóval e két §-ban mindenkiről van gondoskodva, csak a középiskolák tanárairól és prot. theol. intézeteink tanárairól nincsen szó, mely hiány esetleg felekezeti intézeteinkre nézve káros hatással lehet. L gyanis felekezeti középiskoláinkon nincsen felesleges tanerő. Ha tehát a szorgalomidőre való tekintet nélkül egy vagy több tanár is elvonatnék az iskolától, ez esetben a tanítás ép úgy megzavartatnék, mintha akár a polgári, akár több tanítóval biró elemi iskolák egy vagy más tanítója vagy tanára beszólíttatnék. Az állami tanintézeteken, hol elégséges tanerő áll az intézet rendelkezésére, a hiányzó tanerő pótolható akár úgy, hogy a beszólítottak tantárgyait a meglévő tanárok osztják meg magok között, vagy ideiglenes helyettesítéssel gondoskodnak az akadály elhárításáról. De felekezeti iskoláinkban egyrészt az úgy is meglehetősen bőven kiszabott tanórák mellett a tanári kar többi tagjai nem igen vállalkozhatnak óraszaporításra, de még másrészt nem is rendelkeznek oly egyénekkel, kiket a behívottak helyébe állíthatnának. Theologiai intézeteinken pedig, mert a felszentelés kötelezettsége nincsen kimondva, tanítanak és taníthatnak fel nem szentelt egyének is s ezek, ha rájuk kerül a sor, katonai kötelezettségük teljesítésére beszólíthatók, mi mellett nem csak az intézet szenved, mert itt a szaktanár még nehezebben pótolható, mint a középiskolában, nem csak az az anomalia áll elo, hogy a növendék nagyobb előnyben részesül, mint tanára, hanem pl. a róm. kath. theol. tanárokkal szemben, kik mint felszentelt papok, hittani intézeteink tanárai s velük az intézetek is hátrányban lesznek. így a vallásegyenlőség és viszonosság elve a gyakorlatban megsértetik. Nem az egyesek, hanem egyenesen felekezetünk érdeke kivánná, hogy azok, kik illetékes helyen felszólalhatnak, e bajon segíteni igyekezzenek. Az 50. §. pedig, melyben a hadköteles nősülése van szabályozva, mélyen belevág népünk erkölcsi életébe. Gyakran hallottuk a panaszt, hogy a nősülési korlátok igen sok bajnak okai. Bizonyosan fokoztatni fog az ebből származó erkölcsi hátrány, midőn az ujonczozás egy évvel későbbre tétetett. Midőn a földmíves szüle megházasítja gyermekeit, teszi azt legtöbbnyire azért, hogy munkás kezeket nyerjen a házhoz; ott a szív vonzalmai s házassággal ideális családi élet alapítására édes keveset gondolnak. A természeti ösztön és a közvetlen érdek a döntő indító okok. A nép között élő papság sajnosan tapasztalja, hogy az általános hadkötelezettség behozatalával növekedett a vadházasságok s ezzel a törvénytelen gyermekek száma is. Már pedig, ha a népet a családi élet tisztasága iránt közönyössé tettük, annak erkölcsi, de testi épségét is megtámadtuk. Hozzájárul, hogy semmivel sem búcsúzik keservesebben a nép fia feleségétől, mint szeretőjétől, sőt sok esetben, ha családja í körében tudja azt, kit szive választott magának, nyugodtabban viseli a katonasort. Nagyon kívánatos volna tehát, hogy a hadköteles nősüllietésére nézve oly rendszabályok alkottatnának, a melyek a házasságon könnyítenének. Hosszú út a minisztériumhoz való folytonos folyamodás, hozzá ily ügyekben tisztán katonai szempontból ítélnek ott fent, s a hosszú és sok esetben kétes eredményű várakozást a nép megúnva, oly móddal segít magán, mely nem csak a közerkölcsiség szempontjától elitélendő, hanem, mely ügy maguknak az együttélőknek, mint gyermekeiknek is testi és erkölcsi romlását idézi elo. Népünk legkevésbbé gondol saját érdekeivel. Bizonyos fatalismussal adja át magát a változhatat-