Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - „Protestáns árvaházi képes naptár.” (Petrovics Soma)

394 lannak. Ha mink, kik a népéletet ismerjük s kiknek életfeladatuk a nép érdekében, különösen valláserkölcsi épségének előmozdítására mindazt, a mi tehetségünkben áll megtenni, hallgatunk : oly kötelességet mulasztunk el, melynek ügy egyházunk, mint az Úrnak népe látja kárát. E szerény sorok egyedüli czélja figyelmeztetni és cselekvésre indítani a hivatott köröket. —y. litiittl, Az 1889-ik évre szóló „Protestáns árvaházi képes naptár" — amint e becses lapok is jelezték már — megjelent. A naptár irodalmi része, mint közönségesen, ez idén is — elmondhatni — elég választékos, változatos. Alkalmas olvasmány protestáns népünk kezébe, a mely azt már meglehetősen meg is szerette. Es ennek csak örvendhetünk. A naptári részre azonban magának a naptári vállalatnak érdekében is, nem tehetem, hogy meg ne tegyem kifogásomat. Az evang. reform, egyház tudvalevőleg a perikopákat nem használja, teljesen elejtette. Luther azonban és vele ágost. hitv. ev. egyházunk a perikopa-rendszert megtartotta. Erre a körülményre tekintettel hozza a „Prot,, árv. kép. naptár" is vasárnapról vasárnapra az evang. és epist. textusokat. Csak az a bökkenő, hogy e részben a honi evang. egyházunkban általánosan elfogadott perikopákat nem mindig veszi tekintetbe s ez által zavarólag hat azokra, a kik figyelemmel kisérik, talán olvassák is a vasárnapi s ünnepi textusokat. A „Prot, árv h. kép. naptár"-ban a textusok közlésénél felette sok eltérés, szabálytalanság, önkény fordul elő. Nézzünk néhányat az egyházi esztendő első feléből. II. adventi vasárnapra Mát. 25, 31—46 szöveget (XXVI. szenthároms. u. vasárnapi) veszi fel az ismeretes Luk. 21,25—36. helyett: akkor lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban stb. — Karácson utáni vasárnapra Luk. 2, 15—20. áll — pedig ez a karácson második napjára szól — a Simeonról szóló Luk. 2. 33—40. helyett. Ugyan e vasárnapra az epist. textus a naptár szerint Tit. 2, 11 — 14. (tehát a karácson első napi) és nem Gral. 4, 1—7. — Vízkereszt ünnepi textusokul Ján. 1, 1—13. és I. Pétr. 4, 12—19 állanak, tehát egyike sem az elfogadott textusoknak, mennyiben az epist. textus tudvalevőleg Esaiásból, (60, 1—6) az evangyelmi pedig Mátéból (2, 1—12) merített s a napkeleti bölcsek látogatásáról emlékezik. (Feltűnő ez ünnepre felvett textusoknál az is, hogy ugyanezek ujesztendeiekül szolgáltak a tavali beosztás szerint.) Vízkereszt u. II. vasárnapján a kánai menyegzőről szóló ismeretes szöveg helyett (Ján. 2, 1—11) Máté 3, 13—4, 1—11-et hozza ; III. vasárnapján pedig a kapernaumi századosról szóló Máté 8, 1—13-mat Ján. 2, 1—11gyel cseréli fel. (Tehát egy vasárnappal későbbre osztja be a kánai menyegzőt.) Az elfogadott textusoknak ilyen felcserelése különben másutt is előfordul, így a Jubilate vasárnap szövegét a Cantate vasárnapra teszi és megfordítva. Vannak szövegek szokatlanúl kibővített alakban. Igy a Septuagesima vasárnapnak egészet képező textusát. Mát. 20, 1—16. (A szőlőbeli munkásokról) az előző rész négy versével, vagy a Laetare vasárnapit Ján. 6, 1—15. (Jézus jól tartja a sokaságot) egész a 27-ig kibővíti. E néhány felhozott példa is azt hiszem elég fentebb koczkáztatott amaz állításom igazolására, hogy a vasárnapi textusok közlésénél bevett perikopáinktól felette sok eltérés, szabálytalanság, önkény fordul elő. Hát én azt hiszem, hogy a mikor a naptár a vasárnapi textusokat adja, azért adja, hogy szolgálatot tegyen vele a textusokhoz, mint régi ismerőseihez ragaszkodó ev. közönségünknek. Czélját azonban csak úgy érheti el, ha általánosan bevett perikopa rendszerünkhöz ragaszkodik. Nem sok utánjárásba kerül, hogy a naptár e fogyatkozásán segítve legyen. Közkézen van: Esztendőnként vasárnapokon elolvasandó Epistoláknak és Evangyéliomoknak rendjök avagy mutató Táblájuk, régibb kiadású szent könyveink utólapján. A dolog nem is olyan lényegtelen a milyennek látszik. Ugyancsak megjárná főleg tót egyházban működő fiatalabb lelkésztársam, ha a kifogásolt naptári textust mutatót követve találná például advent II. vasárnapján Máté 25. 31—46-ot olvasná fel, mint e vasárnapra szóló textust. Hallgatói semmi esetre sem hagynák szó nélkül. Jó lesz hát a vasárnapi textusokat, vagy épen nem adni, vagy adni úgy, hogy azoknak hasznát is vegyük, hogy azok félre ne vezessenek, esetleg botrányra okot ne adjanak. A „Luther-társaság" tudvalevőleg a Luthernaptárnak magyar-nyelvű kiadásától azért is állt el, nehogy veszedelmes concurrense legyen a „Prot, árvaházi naptár"-nak. Azt hiszem magam is, hogy egyelőre még be érthetjük azzal, főleg ha specialis evangelikus szükségeinknek, minő többek között a bevett vasárnapi textusok correkt táblázata is megfelel. Petrovics Soma, ev. leik. A koporsónál, Halotti imádságok. Irta Könyves Tóth Kálmán. Második javított és bővített kiadás Budapest. Kiadta Kókai Lajos 1889. ára 2 forint 40 kr. Ezen, először 1876-ban megjelent mű értékéről fényes tanúságot tesz az a körülmény, hogy 12 év alatt teljesen elfogyott s új kiadása vált szükségessé. Közönségének kis, de illetékes bírálatra jogosított köre, ev. ref. lelkésztársaink régi s kedves ismerőst üdvözölnek e munkában s a javítást és bővítést (összesen 80 imából 18 új) csak örömmel fogják venni, mert ezzel a derék szerző művének mind belső becsét, mind használhatóságát növelte. Ki a nyilvános s közhasználatra szánt imádságok készítésének nagy és sok nehézségeit ismeri, melyek között nem a legutolsó magának az imának az imádkozó egyéniséggel szoros kapcsolata, melynek következtében oly nehezen tudjuk másnak imádságát magunkénak vallani és elimádkozni, az a benső vallásos kedély melegségében gazdag, az Idvezítő szeretetében fogamzott s hozzá a minden vigasztalás kútforrásához vezető s így mindnyájunkkal közös élő hitből fakadó ez imákat maga is nagy nyereséggel és élve-