Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A jubeliumok évtizedében (Faix Mihály)

392 A jubileumok évtizedében, A jelen nyolczvanas éveket ev. egyházunkra nézve sók tekintetben a jubileumok évtizedének lehetne elnevezni. Közegyházunk ezen évtizedben, a gyámintézeti 25 éves emlékünneptől eltekintve^ két nagy jubileumot ünnepelt, t. i. II. József türelmi parancsának 100-dos és Luther születésének 400-dos emlékünnepét. Azonkivül igen sok gyülekezet ünnepelte már ez években és fogja is még ünnepelni temploma fennállásának 100 éves jubileumát. Mert mint a holtnak látszó természet a kikelet beköszöntésekor számtalan és számtalan növényt és bimbót fakaszt uj életre, ügy a kegyetlen üldözések vérfagyasztó viharai által elzsibbasztott protestantismus is hazánkban a türelmi parancsnak, ezen egy jobb korszak hajnalpirjának megjelenése után igen sok gyülekezetet ébresztett fel új életre. A sokszor halálig üldözött dicső elődeink első szabadabb fellélekzésiiket és megmaradt erejüket arra fordították, hogy templomaik felépítésével az evangyéliomi igazságnak és szabadságnak hajlékot és menedékhelyet létesítsenek. Egyszerűek, szegények voltak e hajlékok, de annál gazdagabban folyt bennök a vallásos élet. Nem kellett külső fény vagy művészet, hogy a sziveket áliitatosságra és lelkesültségre buzdítsa és hangolja, kicsordultak most önként a bennök élő vallásos érzelmek árjától. Most a jubileumok alkalmából ezen egyszerű templomok új, többnyire sokkal diszesebb alakban és berendezéssel állnak elő; de váljon megujult bennök a vallásos élet, a régi buzgóság és lelkesültség is? Ha ev. egyházunk jelen állapotát tekintjük és a múltéval összehasonlítjuk, nem lesz senki, ki a 100 év előtti időt visszakivánná! Javultak a viszonyok és haladtunk is sok tekintetben. A tűrt egyházból sok nehéz küzdelem után végre szabadságában biztosított és a róm. kath. egyházzal legalább a theoriában, ha nem is egészen a gyakorlatban, egyenjogú egyház lett. A külső egyházi szervezet, ha egyetemileg sok kivánni valót is hagy és zsinattartást követel, legalább a kerületekben rendezve van, úgy hogy az administratió biztosan vezettetik. A sok panaszra okot adó szegénységünk sem nagyobb, mint apáinké volt és mi azonkivül még azon előnyben is részesülünk, hogy a harczoló egyház csatamezején évenkint az áldott honi gyámintézet és a Gusztáv-Adolf-egylet képében egy irgalmas szamaritánus megjelen, ki a sorscsapások által veszélyesen megsebesültek sebeit beköti és őket az életnek megtartja, a gyöngéket bátorítja és támogatja, az elszórtakat pedig összegyűjti és az eltévelygéstől megóvja. — Iskoláink a kor igényeivel szintén haladtak és nincs okunk miattuk pirulni, habár fájlalni lehet, hogy több középiskolánál az autonómia egy részének feláldozásával az államsegélyt kellett igénybe venni. A legújabb idő óta van már theologiai akadémiánk és ezzel együtt a theologiai szakirodalomnak kezdete is. Sok tekintetben előbbre és jobb helyzetben vagyunk tehát elődeinknél; de egyben, úgy látszik, mindinkább hátra maradunk, t. i. a vallásos élet bensőségében és a vallás meg egyház iránti szeretetben és buzgalomban. Vannak ugyan ma is gyülekezetek, hol a vallásos élet a régi erőben nyilatkozik, hol az ünnepi harangok megszólalásánál a hívek serege az Isten házába vonul; vannak ma is egyesek, kik egyházukért mindent készek feláldozni és áldoznak is : általában azonban nem lehet tagadni, hogy közöny uralkodik. A béke beálltával, melyet egyházunk most élvez, a vallásos lelkesültség tüze is kezd lelohadni. A templomok a jubileumok után díszesebbek ugyan, de üresebbek, mint egykor voltak. Lehet, sőt gyakran úgy is van, hogy itt-ott részben a lelkész maga annak az oka, de egészben véve el kell ismerni, hogy ez a mai korszellemnek következménye. A materialisztikus életirány és együtt az élvhaj hászat a nép rétegeibe is kezd már behatolni és közönyössé teszi azt a mennyei javak vallása és egyháza irányában. Az egyetemes papság magasztos protestáns elve ügy látszik feledőbe megy és a vallás külső gyakorlása különösen az isteni tisztelet tartása a lelkész dolgának kezd tekintetni. És a mint üresednek a templomok, ép oly módon csökken sok helyütt az egyházi gyülekezetekben való részvétel, és közöny mutatkozik az egyház egyéb, administrativ és anyagi ügyei iránt is úgy, hogy ez ügyek intézése és vezetése is nem egy helyen egyedül a lelkész gondját képezi. Sok földesuraság, mely egykor a gyülekezetnek alapítója és számos éven át legerősebb támasza volt, lassanként visszavonul. Hasonlóképen a felügyelő urak közül is nem egy csak névleg felügyelő, a nélkül, hogy az egyház életére tevékenyen befolyna. Hallottunk világi urakat panaszkodni, különösen mikor a püspöki czím fölötti vita folyt, hogy egyházunk hierarchikus irányban halad. Ha igaz, hogy ez csak az egyház iránti közöny egyik folyománya volna, mert minél inkább vonul vissza a világi elem az egyházi ügyek vezetésétől, annálinkább fog az egész administratió a lelkészek kezében összpontosulni. De ha tovább terjed, még más következménye is lesz ezen közönynek és buzgalom hiányának, t. i. az, hogy egyházi életünk rideg formalismussá fog megcsontosodni; az élő és éltető szellem helyébe a holt és megölő törvény és szabály fog lépni és egyházunk a protestáns szabadságból saját maga készített bilincseibe fogja magát verni. Hogy úgy ne legyen, hogy a jubileumokkal a reformátorokat és elődeinket lelkesítő Krisztusi szellem, mely Istentől föltétlen függésben, de ép ezen függésben föltétlenül szabadnak érzi magát és az élet útját előiró törvényeket önmagában birja, egyházunkban és sziveinkben uj életre ébredjen, ez legyen mindnyájunknak közös törekvésünk. Különösen törekedjünk felsőbb tanintézeteinkben vallásos és egyházszerető intelligencziát felnevelni, mely buzgalommal felkarolná az egyház ügyeit és a népet jó példával buzdítaná, vezetné. És e tekintetben tanácsos, hogy minél több theologus, felhasználván a boldogult Tre-