Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Allítsunk fel prot. tanárképző intézetet (Schneller István)

368 az indokolt Ítélet közlése mellett haladéktalanul feljelentendő s hogy az elmozdítást kimondó Ítélet közzététele és szigorú megtartása iránt a vallás- és közoktatási miniszter intézkedik; választhatunk iskolai gondnokokat, felügyelőket, de a miniszter megbízottja által bármikor meglátogattathatja a tanintézeteket, az iskolák felszereléséről, az oktatás eredményéről, valamint általában arról, hogy a törvények és törvényes rendeletek megtartattak-e ? ez úton is egyenes tudomást szerezhet, a tanítók számát szabadon határozhatjuk meg, de bármely középiskolában nem lehet a rendes tanárok száma kisebb az ebben fennálló osztályok számánál; szabadon állapíthatjuk meg a tanítás ratióját, normáját és ordóját vagy a legújabb törvény fogalmazása szerint szabadon állapíthatjuk meg a tantárgyakban az egész tanfolyam alatt elérendő végczélt, és a tanítandó ismeretek mértékét, a tanrendszert, a tantervet és a tankönyveket, de mindezt nemcsak esetről esetre kötelesek vagyunk a miniszternek bejelenteni, hanem kötelesek vagyunk a mértéket a közoktatásügyi miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló intézetekbe behozott intézkedésekhez, mint minimumhoz, alkalmazni; — a tanulás terén is biztosítva van szabadságunk, de a törvény szabja meg azon feltételt, hogy ki léphet felsőbb osztályba, ki nem javíthatja osztályzatát s az érettségi vizsgánál a kormányképviselő nem csak passive, de egészen active gyakorolja ellenőrző, sőt esetleg az érettségi bizonyítványokat érvénytelenítő működését. Egy szóval — birjuk a nevelés terén az önrendelkezés jogát, de csak azon feltétel alatt, ha mások rendelkezését követjük, ha vezérlő gondolatainkat más vezérlő gondolatjaihoz, mint minimalis követelésekhez, alkalmazzuk. Autonómiánk a nevelés terén : kell, hogy ezt nyíltan bevalljuk : tulaj donkép látszólagos. Ez tény; és tény az is, hogy mi minden komolyabb actió nélkül belenyugszunk a viszonyok ezen változásába, sőt mi több, vannak egyes intézetek, melyek állami segélyért még a csonka önrendelkezési jogot is csonkítják azon lekötelezettségük által, hogy a vallás- és közoktatási miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló középiskolák tantervét alkalmazzák, hogy szerződésileg lekötik a miniszterrel szemben magukat tanáraik fizetésének minimumára. S váljon eme inkább passiv belenyugvás, ezen önkéntes engedmény nem önkéntes jogfeladás, küzdelemteljes multunkkal szemben nem önmagunknak megtagadása, hogy ne mondjam önárulása? Nem hiszem, hogy a jövő kor, hogy utódaink ily kemény váddal fogják a közel mult és a jelen kor férfiait illetni. Ok nálunknál világosabban és tárgyilagosabban fogják méltányolni azon tényezőket, melyek önmegtagadó, oly sok belső küzdelemmel járó tevékenységünknél határozók voltak. S e tényező a culturállamnak eszméje, a nemzeti nevelésnek szent ügye, S ez eszme, ez ügy nem a jelenkornak szüleménye. A renaissance s így a reformatio egyéniségi elvének szoros következménye ez. A beállott reactió egyházi és állami téren a hierarchismus és tyrannismusnak kedvezett s a protestánsokat a békekötések kieszközlésére és azok sánczai mögé való vonulásra kényszerítette. Az elv azonban természeténél fogva ki nem halhat. Nevezetesen a philosophia világító ereje uj életre ébreszté. A felvilágosult absolutismus az állam számára a rendőri és jogbiztosító feladata mellé a culturalis feladat megoldását tűzte ki, a culturállam eszméjét absolutistice kivánta megvalósítani; a franczia revolutióban legzajosabban és mégis oly abstract módon nyilatkozó emberi jogok követelése közvetítésével felébredtek a népek és nemzetek önrendelkezési joguk tudatára, a rang és felekezeti különbségek fölött győzedelmeskedő állampolgári jog és kötelesség eszméjére, jogkörükbe vonva a culturalis czélok érvénvesítését. — Hazánkban ez utóbbi irányzat termékeny talajra talált. Az alkotmányáért századokon át küzdő nemzet ez önrendelkezési eszmében alkotmánya kiépítésének zálogát ismerte fel, s a culturalis czélok saját hatáskörébe való vonásában nemzeti létének biztosítékát. Nincs mit csudálkozni tehát a fölött, hogy 1790 1. országgyűlés a nevelés ügyét, mint a culturalis haladás legfontosabb tényezőjét saját hatáskörébe kivánta bevonni és a József-féle centralisáló s germanisaló tehát nemzetellenes irányzatából egy valódi nemzeti irányba terelni. A koronázási diplomába felveendő 22-dik pont őseink eme tendentiáját teljesen megvilágosítja. Esküvel fogadja 0 Felsége eme pont szerint, hogy sem ő, sem utódai soha sem fogják az ifjúság nyilvános nevelésének rendszerét saját teljhatalmukból meghatározni, sem pedig bármely udvari commissiónak vagy bármely udvari vagy külföldi hatóságnak alárendelni, hanem eljárnak az országgyűlés által megállapított nemzeti nevelés általános elvei szerint ; — esküvel fogadja, hogy az országba és a mellékországokba semmiféle idegen nyelvet, tehát a németet sem — nem fog bevezetni s a nemzetet nem fogja annak tanulására kötelezni." — E pont magába a koronázási diplomába ugyan nem vétetett fel, de a gondolat kifejezést talált egyrészt az 1790/91. törvény XV. és XVI. czikkében, bővebben de szinte a XXVI. törvényczikk 4. §-ának azon szavaiban, hogy a kir. legfőbb felügyeleti jog a törvényes országos hatóságok által gyakoroltatik; nevezetesen azonban ugyanazon törvény 5. §-ának azon nagyfontosságú tételében : coordinatione tamen literariae institutionis erga demissam Statuum et Ordinum propositionem per Suam Majestatem determinanda ad has perinde Scholas, . . . huc tamen haud intellectis Religionis objectis, que cuivis Religioni propria manere debent — extendenda. — A tudományos oktatás ügye ezzel elvileg az alkotmányos állam törvénykezési jogkörébe vonatott : elvileg állami ügygyé lett. Prot, mindkét felekezetű elődeink első tervezetükben e pont helyett az egész nevelésügyre a teljes önrendelkezési jog biztosítását kívánták; a második tervezetben ragaszkodva ugyan vallási szabadságukkal 1