Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Gyűjtés közben (M–y.)

336 őszintén, hogy ettől az iskolától, mint felekezeti iskolától való szabadulás gondolatát csakugyan nem szülte egyéb, mint annak az „ón súlynak" aggasztóvá létele, mely mint telhetetlen moloch kezdetben kaczérkodva, később pedig rémes izgatottsággal minden kitelhető módot talált a zaklatott hívek megadóztatására, de a búr most elpattant. Az iskola mint községi, most már az anyagi teher bizonyos százalék]ától megszabadította az egyházat, a melyért énekvezetőjét is segédtanítói czímen és díjazás mellett heti 25 órai tanításra szívesen kötelezte s a mely segédtanítói díj czímén a közokt. kormány viszont 200 frt évi segélyt engedélyezett. Ez az évi segély 1877-től az iskolának államivá lételéig 1885-ig rendesen befolyt a lelkész mint iskolaszéki elnök nyugtája mellett. De ebből az egyházi segédkező, mint őtet illető jogos díjból csak 40, mond negyven forintot kapott az esedékessé vállás első évében. Még az talán menthető volna, ha az egyház úgy gondolkozik, hogy énekvezérét különben is tisztességes díjazásban részesíti, ha tüstént ki nem tűnik, hogy e 200 frt az évi egyházi számadásokban mint megtörtént bevétel 8 éven keresztül egyetlen egyszer sem fordul elő s egyházi czélokra nem fordíttatott, a mennyiben ez idő alatt az egyház adóssága nemcsak nem törlesztetett, de a kamatok is rendetlenül fizettettek. Kiáltó bizonyíték ez arra, t. olvasó, hogy e botrányos gazdálkodásból eredő anyagi sérelmek- és küzködésnek „az idők folyamában való elhárítására" még csak komolyan sem élt a gondolat azok között, a kiket e bizonyítékon alapuló vád illet, s a kik maguk cselekedeteivel bizonyítják, hogy az egyház ezen aggasztó pénzügyi viszonyainak rendezésére nem is törekedtek, midőn 1885-ben az iskola végleg államivá lett s kimondatott, hogy van egy egyház, — mely a multakban, buzgóságának annyiszor nyilvánított jeleivel megalkotta, megvédte eme közkincsét s a mely egyház 1859-ben oly iskolaépületet bírt magának emelni, mely külsőleg is diszét képezi a környéknek s büszkesége volt a gyülekezetnek, — ez az egyház többé iskolafentartásra képtelen. 5. De csináljunk egy kis elmefuttatást az 1875. évi számadáson, mely évben papi lakot épített az egyház. Készpénzbevétele volt 2155 frt 87 kr. s a kiadások összege a paplaképítési költségekkel együtt 2746 frt 35 kr., — fizetetten maradt tehát 550 frt 48 kr. ama lelkész s 40 frt a helybeli kurátor követelésében! Ezen követelések felől, melyek feltéve, de meg nem engedve, lehetnek jogosak, az egyház soha felvilágosítva nem lett, tudomással soha nem bírt róluk, sőt ma, — midőn már csak 86 frt hátralékja szerepel e czímen, — nemcsak Írásbeli kötvénnyel nem támogatható, hanem az egyházhívek most 13 év múlva mint merő uj donságot álmélkodva hallgatják! Igaz, hogy a szász egyházi kormány szerencsétlen alkotmányszervezete — mely eddig a magyar egyházakban is dívott — a „de me, sine me" elvét nagyon is előtérbe tolja; de mikor ily tetemes követelésnek elismertetéséről van szó, tagadnunk kell az őszinteséget, sőt kisségbe vonjuk a 17 évi hazafias szolgálattal kérkedőnek hazafiságát, kétségbe vonjuk követelésijogosultságát, hogy az eddig az egyház gyülekezet előtt jóhiszeműségből hallgattatott volna el. 6. Az egyházközség a vasúti kisajátított földekért 1875-ben 143 frt 78krt kapott volt. Ez az összeg is a többihez hasonlóan, — daczára, hogy a lelkész által felvétetett, sőt ezért a szász consistorium által is megintetett 1882-ben — soha az egyházi számadások bevételi rovatában elő nem for dúl s mai napig az egyháznak meg nem téríttetett! Nem folytatom tovább, Ítéljen a nagy közönség ezekből, nekem a megírása is elég keserűséget okozott. Ezek azok az adatokkal bizonyítható szomorú tények, azok az ralkotások — melyek — a sok között áldástalan emléket hagynak egy 17 évi nem „hazafias" de valóban méltatlan papi szolgálat után s melyek veres fonállal jelezik az a... egyház rohamos hanyatlásának okait és baljóslatú következményekkel fenyegetnek egy jobb sorsra érdemes egyháznak jövendőjéről. Ezek azok a kiáltó szavak, melyek a csüggedőknek és elhagyottaknak lelkén bús rejtelemként vonúlnak el : vájjon lesz-e még elég erő anyaszentegyházunk megmentésére, megtörhető-e még a rohamos pusztulás, az enyészetnek hulláma a hívek jóakaratán?? Ha igen, keljetek munkára, a jó Isten oltalma veletek lesz s e széles hazánkban élő hittestvéreiteknek vádja nem érhet titeket — mert ismerik a nehéz viszonyokat, melyek között csak most vergődtetek új életre, ismerik immár a gyász hatalmat, mely lelkiismeretlen eszköze által szabad gondolkozástokat fogva tartotta s hűtlen sáfárja volt köztetek Isten országának — hanem inkább résztvevő karjainak oltalmába vesz, hogy megmentsen az új korszak szebb, derültebb életének, s akkor veletek általatok azokat a huhogó baglyokat is odúikba űzik, álmadozni a sötétségnek számukra letűnt boldog arany koráról. írtam pedig e sorokat, hogy a nagytiszt, szerkesztő úr becses engedelmével e lapok hasábjain hazai prot. közönségünk tudomást nyerjen egy oly szánandó egyház beléletéről, melynek lelkésze romboló művében valahára megakasztva, még megérdemlett sorsát is csak részben nyerhette el, mert az apáczai egyház szánandó szegénységre valló elhagyott templomával, roskadozó tornyával és kerítésével a hallatlan sérelmekre és vétkes üzelmekre nem nyert egyéb elégtételt a panasz keserű elmondásánál. Verus. Gyűjtés közben. (A beszterczebányai evang. algymnásium ügyéhez.) A beszterczebányai ev. algymnásium ügye e becses lapok hasábjain többször meg volt már vitatva. Létjoga és további fennmaradásának szüksége mellett érvekül felhozatott 350 évet meghaladó szép múltja, meg az a szem elől pillanatra, sem téveszthető körülmény, hogy a felvidék egyik jelentékeny pontján kir. kath. főgymnásium, kath. fiu és leány népiskolák, kath. papnövelde, de főkép nem is a legtürelmesebb módon tért foglaló katholikus reactio ellenében a városi és hozzá tartozó fiók ev. egyházaknak és az egész zólyommegyei ev. egyházközönségnek protestáns érdekekből szüksége van egy protestáns gymnasiumra. Mert hát bizony: „Cujus regio, ejus religio" elve ma is áll egyik oldalon ép ugy, mint a másikon. Részemről teljesen osztom a gymn. fentartásának szüksége mellett felhozott érveket, s fennál-