Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ubi causa? (Verus)

335 át a kántorral végeztetett, a gyermekek valláserkölcsi ne­velésére nem ügyelt, sőt két év óta vallásvizsgát sem tar­tott, a dékánnak szavai szerint azt írván, hogy „mint barátot szívesen látja, de mint körlelkészt nem fogadja." És ezt a lelkészt, a ki inkább volt inquisitor, mint szelid lelkületű pap, annyi beigazolt hivatalos mulasztásai daczára, az egyház panasza folytán a szász consistorium csupán feddésre Ítélte volt 1882-ben, de nem mulasztotta el egyúttal a presbyteriumot is panaszkodása miatt meg­dorgálni. Azt hiszem, eleget tettem e rövid jellemzéssel, hogy következő soraimban megértessem. 1. 1859-ben emelte az egyház díszes emeletes iskola­épületét, melynek megalkotása után nagyobb gond és 2417 frt adósság nehezedett rája. Az 1862. nov. 16-iki általános képviseleti gyűlés módot talált ezen adósságot egészen letörleszthetni olyképen, hogy a birtokos gazdák 8 év alatti lefizetésre 9 frttal, a nembirtokosos pedig 3 írt­tal adóztatták meg magukat. A terv szép volt, a kivitel is nagyobb buzgalommal volt kigondolva, mint keresztül­vive s ez eredményezte, hogy 12 évi jóakarat, — melyet a közbejött 1868. évi tűzvész is nagy mértékben igénybe vett — 700 frtra szállította le az adósságot. Azonban az 1871-ik évben ez iskolaépítési költségekből 452 frt 70 kr. a törvényes lekötelezés ellenére nemcsak be nem szedve, hanem még csak biztosítva sem volt. Ettől fogva késedelmi kamatok rovatnak fel, melyek az egyházat ostromálla­potba helyezték, midőn végre 1881-ben ki lett mondva, hogy törvényes úton mentendők meg a megmenthető kétes követelések. S az a jóindulatú nép, — a mely a maga kárán tanulta meg annyiszor, de sohasem keresve, a perlekedést kerülni, — sietett a követelések kiegyenlítésével és mégis az „erélyes" administrátió 1881-től 267 frt 60 krt még mai napig is mint be nem folyt illetéket szerepeltet e czímen az egyházi számadásokban. De hát valóban létezik-e e tétel mint positiv követelés? Eltekintve attól, hogy jó részt olyanoknak terhére van róva, a kik már régen elhaltak vagy kivándoroltak s vagyonuk vagy nem maradt vagy más kézre szállott át, a kikre nézve tehát évről évre törlésbe kellett volna hozni a reájuk eső illetéket: az állítólagos adósok másik része most, — hogy az apáczai h. lelkész erélyesen kezébe vette az ügyet, — a lelkész által kiállított nyug­tákkal igazolja, miszerint fizetési kötelezettségének még 1881-ben tett eleget. Ily visszaélések, s a népben az egyházi ügyek iránt szándékosan teremtett indolentiá­nak kiaknázása csakis a szász egyházi kormánynak a ma­gyar eg} Tházakra eddig gyakorolt elnyomatási rendszerében leli sajnos magyarázatát. És Teutsch még neheztelni is tud s ezen neheztelését a rozsnyói tápintézet kiküldötte (!) által meg is üzeni Czékus püspök Urnák, hogy az ő ..egy­ház boldogító" kormányzatának kiszemelt áldozatait — a magyar egyházakat megmenteni merészelte az életnek ! Behajtatott hát az iskolaépítési illeték, de hova for­dításának nyoma veszett, mert a takptári adósság mai napig fizetetlen maradt. Es a kesergő egyház, mielőtt e sokaütól megkönyezett iskolaépítési kölcsöntől végleg sza­badúlhatott volna: 1886-ban díszes épületét — hihetőleg, hogy az évenként felmerülő anyagi terhektől részben meg­könnyebbüljön, — örök haszonélvezeti joggal az államnak adományozta, hozzá azon áldozatkész ajánlattal, hogy tandíj czímén örök időkre 55 frt évi járulékkal még segélyezi is. Nehogy én is — mint egyházmegyénk főesperesére ráfogta azt Mihályi elmozdított lelkész, kegyvadászásai közben — az állami iskolák ellenségeként tűnjek fel fenti soraim által, készséggel ismerem el itt, hogy ezen iskolák úgy Apáczán, mint megyénkben bárhol, az egyház érdekei­nek tiszteletben tartása mellett talán üdvösebben oldják meg népnevelési nemes feladatukat, mint az a felekezetek szegénységétől kitelhetnék : csak rámutatok arra a tévely­gésre, mely az apáczai egyház beléletét 1870 óta jel­lemzi, csak kifejezést adok azon fájdalomnak, mely a köze­lebbről érdekeltek lelkét megszállva tartja, midőn a már három év óta perrel is zaklatot tk. adósságért, újabb súlyos megadóztatásnak néz elébe az egyház. De nem egészen parányi elismerés is vegyül a fájdalomba, mert hiszen 17 év alatt a 700 frt adósságból „a leghazafiasabb irányban tett papi szolgálat" dicséretére immáron 81 frt 50 krral szabadultunk az adóság fizetés súlyos gond­jaitól! 2. Van ez egyháznak egy 195 h. 700 Q-öl kiterje­désű ei'deje. Ez volt megváltója az egyháznak mindannyi­szor, valahányszor a fentartásra már nélkülözhetlen költ­ségek sakkba szorították s valahányszor mutatnia kellett, hogy még életképes. Az erdő törvények ellenére kimélet­: lenül eszközölt rohamszerű erdőirtások azonban (1874-ben ! 165 frt, 1875-ben 586 frtnyi favágatás, stb.) annyira mentek, hogy a járási erdőgondnoknak idei 52 sz. rendelete szerint „az egyházközség erdejében bármely néven nevezendő hasz­nálat szigorúan megtiltatik? Talán az epicureusok élet­bölcsessége mentheti ezt a gazdálkodást, de a józan előre látás, a hivatott administrátió kétségbe esik mindezek lát­tára, midőn a rendszeres erdőkezelés mellett évi 100—120 frtnyi jövedelmet biztosító erdőterület most hosszú időre „tabula rasa" marad az eccl. szegény pénztárának nagy kárára. 3. Az 1871. nov. 7-iki presb. gyűlés határozata szerint az egyház egy 500 frtos földtehermentesítési kötvénnyel bír ..melynek kamatját vonandja ez után is, jelenleg azon­ban mint helyettes annak felét" t. i. a lelkész. Ennek lételét bizonyítják az 1876. 1883. 1884. évi birtokban lévő lelkészi hiteles bevallási ívek is, melyek szerint ez állam­kötelezvény a lelkész és egyházfiak által az egyház ládá­jában őriztetnék. Eltekintve attól, hogy az egyházfiak — állításuk szerint — ezen kötvényt soha nem kezelték s ez az egyház birtokában jelenleg csakugyan nincsen, vájjon mért nem szerepeltette azt a lelkész 17 év alatt egyetlen egyszer sem, mint letett activ capi­talist? Vakulj magyar! 4. Az apáczai ev. egyház iskolája, melyről már előbb is megemlékeztünk „a kor intő szózatától indíttatva" (szerződés szavai) először 1877-ben községivé alakúit át, és pedig oly feltétel mellett, hogy „ha az idők folyamában elhárítandja a jelenben ólomsúlylyal reá nehezedő szegény­ségi — anyagi — akadályokat, ha megszerzendi az iskola fentartási képességet" joga legyen ismét sértetlenül meg­őrzött tulajdonába vehetni, fentartani és kezelni." Egy kis jó gondolat a „komoly" (?) feltételben! Hát valljuk meg

Next

/
Thumbnails
Contents