Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ubi causa? (Verus)
335 át a kántorral végeztetett, a gyermekek valláserkölcsi nevelésére nem ügyelt, sőt két év óta vallásvizsgát sem tartott, a dékánnak szavai szerint azt írván, hogy „mint barátot szívesen látja, de mint körlelkészt nem fogadja." És ezt a lelkészt, a ki inkább volt inquisitor, mint szelid lelkületű pap, annyi beigazolt hivatalos mulasztásai daczára, az egyház panasza folytán a szász consistorium csupán feddésre Ítélte volt 1882-ben, de nem mulasztotta el egyúttal a presbyteriumot is panaszkodása miatt megdorgálni. Azt hiszem, eleget tettem e rövid jellemzéssel, hogy következő soraimban megértessem. 1. 1859-ben emelte az egyház díszes emeletes iskolaépületét, melynek megalkotása után nagyobb gond és 2417 frt adósság nehezedett rája. Az 1862. nov. 16-iki általános képviseleti gyűlés módot talált ezen adósságot egészen letörleszthetni olyképen, hogy a birtokos gazdák 8 év alatti lefizetésre 9 frttal, a nembirtokosos pedig 3 írttal adóztatták meg magukat. A terv szép volt, a kivitel is nagyobb buzgalommal volt kigondolva, mint keresztülvive s ez eredményezte, hogy 12 évi jóakarat, — melyet a közbejött 1868. évi tűzvész is nagy mértékben igénybe vett — 700 frtra szállította le az adósságot. Azonban az 1871-ik évben ez iskolaépítési költségekből 452 frt 70 kr. a törvényes lekötelezés ellenére nemcsak be nem szedve, hanem még csak biztosítva sem volt. Ettől fogva késedelmi kamatok rovatnak fel, melyek az egyházat ostromállapotba helyezték, midőn végre 1881-ben ki lett mondva, hogy törvényes úton mentendők meg a megmenthető kétes követelések. S az a jóindulatú nép, — a mely a maga kárán tanulta meg annyiszor, de sohasem keresve, a perlekedést kerülni, — sietett a követelések kiegyenlítésével és mégis az „erélyes" administrátió 1881-től 267 frt 60 krt még mai napig is mint be nem folyt illetéket szerepeltet e czímen az egyházi számadásokban. De hát valóban létezik-e e tétel mint positiv követelés? Eltekintve attól, hogy jó részt olyanoknak terhére van róva, a kik már régen elhaltak vagy kivándoroltak s vagyonuk vagy nem maradt vagy más kézre szállott át, a kikre nézve tehát évről évre törlésbe kellett volna hozni a reájuk eső illetéket: az állítólagos adósok másik része most, — hogy az apáczai h. lelkész erélyesen kezébe vette az ügyet, — a lelkész által kiállított nyugtákkal igazolja, miszerint fizetési kötelezettségének még 1881-ben tett eleget. Ily visszaélések, s a népben az egyházi ügyek iránt szándékosan teremtett indolentiának kiaknázása csakis a szász egyházi kormánynak a magyar eg} Tházakra eddig gyakorolt elnyomatási rendszerében leli sajnos magyarázatát. És Teutsch még neheztelni is tud s ezen neheztelését a rozsnyói tápintézet kiküldötte (!) által meg is üzeni Czékus püspök Urnák, hogy az ő ..egyház boldogító" kormányzatának kiszemelt áldozatait — a magyar egyházakat megmenteni merészelte az életnek ! Behajtatott hát az iskolaépítési illeték, de hova fordításának nyoma veszett, mert a takptári adósság mai napig fizetetlen maradt. Es a kesergő egyház, mielőtt e sokaütól megkönyezett iskolaépítési kölcsöntől végleg szabadúlhatott volna: 1886-ban díszes épületét — hihetőleg, hogy az évenként felmerülő anyagi terhektől részben megkönnyebbüljön, — örök haszonélvezeti joggal az államnak adományozta, hozzá azon áldozatkész ajánlattal, hogy tandíj czímén örök időkre 55 frt évi járulékkal még segélyezi is. Nehogy én is — mint egyházmegyénk főesperesére ráfogta azt Mihályi elmozdított lelkész, kegyvadászásai közben — az állami iskolák ellenségeként tűnjek fel fenti soraim által, készséggel ismerem el itt, hogy ezen iskolák úgy Apáczán, mint megyénkben bárhol, az egyház érdekeinek tiszteletben tartása mellett talán üdvösebben oldják meg népnevelési nemes feladatukat, mint az a felekezetek szegénységétől kitelhetnék : csak rámutatok arra a tévelygésre, mely az apáczai egyház beléletét 1870 óta jellemzi, csak kifejezést adok azon fájdalomnak, mely a közelebbről érdekeltek lelkét megszállva tartja, midőn a már három év óta perrel is zaklatot tk. adósságért, újabb súlyos megadóztatásnak néz elébe az egyház. De nem egészen parányi elismerés is vegyül a fájdalomba, mert hiszen 17 év alatt a 700 frt adósságból „a leghazafiasabb irányban tett papi szolgálat" dicséretére immáron 81 frt 50 krral szabadultunk az adóság fizetés súlyos gondjaitól! 2. Van ez egyháznak egy 195 h. 700 Q-öl kiterjedésű ei'deje. Ez volt megváltója az egyháznak mindannyiszor, valahányszor a fentartásra már nélkülözhetlen költségek sakkba szorították s valahányszor mutatnia kellett, hogy még életképes. Az erdő törvények ellenére kimélet: lenül eszközölt rohamszerű erdőirtások azonban (1874-ben ! 165 frt, 1875-ben 586 frtnyi favágatás, stb.) annyira mentek, hogy a járási erdőgondnoknak idei 52 sz. rendelete szerint „az egyházközség erdejében bármely néven nevezendő használat szigorúan megtiltatik? Talán az epicureusok életbölcsessége mentheti ezt a gazdálkodást, de a józan előre látás, a hivatott administrátió kétségbe esik mindezek láttára, midőn a rendszeres erdőkezelés mellett évi 100—120 frtnyi jövedelmet biztosító erdőterület most hosszú időre „tabula rasa" marad az eccl. szegény pénztárának nagy kárára. 3. Az 1871. nov. 7-iki presb. gyűlés határozata szerint az egyház egy 500 frtos földtehermentesítési kötvénnyel bír ..melynek kamatját vonandja ez után is, jelenleg azonban mint helyettes annak felét" t. i. a lelkész. Ennek lételét bizonyítják az 1876. 1883. 1884. évi birtokban lévő lelkészi hiteles bevallási ívek is, melyek szerint ez államkötelezvény a lelkész és egyházfiak által az egyház ládájában őriztetnék. Eltekintve attól, hogy az egyházfiak — állításuk szerint — ezen kötvényt soha nem kezelték s ez az egyház birtokában jelenleg csakugyan nincsen, vájjon mért nem szerepeltette azt a lelkész 17 év alatt egyetlen egyszer sem, mint letett activ capitalist? Vakulj magyar! 4. Az apáczai ev. egyház iskolája, melyről már előbb is megemlékeztünk „a kor intő szózatától indíttatva" (szerződés szavai) először 1877-ben községivé alakúit át, és pedig oly feltétel mellett, hogy „ha az idők folyamában elhárítandja a jelenben ólomsúlylyal reá nehezedő szegénységi — anyagi — akadályokat, ha megszerzendi az iskola fentartási képességet" joga legyen ismét sértetlenül megőrzött tulajdonába vehetni, fentartani és kezelni." Egy kis jó gondolat a „komoly" (?) feltételben! Hát valljuk meg