Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Hazafisági nyilatkoza (Hurtay György)

333 megoldására egy felsőbb erőre van szükse'giink : az igazság mindenható szelleme're. Csak e szellemben feltétlenül megbizó, csak e szellemet mint isteni kegyelemajándékot alázattal önmagába fogadó s e szellem által mint személyiségét teljesen átható által j vezérelt győzedelmeskedik a romboló kételyek, az önmegsemmisítéssel fenyegető kétségbeesés fölött; — csak az igazság szelleme azon hatalom, a mely új életet lehel ama kies kert elhervadt virányába s új alkotó erővel építi fel nem a képzelet, hanem a tények szilárd alapján az ifjú kornak romjait. , Az igaz tudós alapjában vallásos; — élete, istentisztelet; mert tudóssá csak is véges erejének és az Igazság végtelen erejének tudata, a véges és végtelen szellem kölcsönhatása és az isteni szellem személyi életében való önérvénvesülése által válik! El-e tehát Önökben, kedves pályatársaim! e feltétlen bizalom az igazság szelleme iránt; készek-e önmagukról, minden külső érdek és tekintettől leö 7 mondva amaz igazság szellemének szolgalatába állani; érzik-e önmagukban azon képességet, hogy az égi szellem bensejükben hajlékot nyerjen, hogy e szellem jobb énjükkel isteni czélgondolatként egyesülve önmaga számára Önökben egy sajátos szervet az igazság országának kiépítésére alakítson : feleljen ki-ki magába eme kérdésre ! S ha egy szerény, de bizalmas „Igen" a felelete : úgy lépjen nyugodtan akadémiánk körébe : ő — de csak is ő — igazán akadémikus. (Folytatás következik ) „Hazafisági nyilatkozat." (Zvavinyi E. úrnak ajánlom.) Biz én csak a mondó vagyok, hogy gyönge lábon áll ott a hazafiság, a hol „hazafisági nyilatkozatokra" egyáltalában szükség vagyon. Múltkori soraimmal megkisérlettem ezen divatos szokást, a mely egyházunkban a legújabb időben lábra kapott, kellő értékére leszállítani. Ugy látszik sikerült, fején találtam a szöget, mert Zvarinyi lelkész úr ugyancsak följajdult úgynevezett hazafias fájdalmában. S a helyett, hogy akár az én állításaimat meggvöngítette, akár saját álláspontját megerősítette volna, nekem jön, sérteget, vádol, gyanúsítgat, s meg kell neki adni olyan szakavatottsággal, mintha csak ez lenne mindennapi imádsága. De maradjunk a tárgynál. Sokkal fontosabb ez, mint az én csekély személyem, sőt fontosabb Zvarinyi úr kiállításra hozott hazafiságánál is, mert ez szentegyházunk ügye. Én azt állítottam, hogy az ilyen nyilatkozat-kérésnek és -adásnak nincsen a törvényben gyökeredző alapja. Zvarinyi úr erre kijelenti : „igaz, holt betűkbe öltöztetett paragrafus" nincsen, de . . . Elég, ne tovább! nékem többre nincs szükségem, tehát igazam van, törvényes alapja nincsen. Arra a „de"-re pedig az a megjegyzésem, hogy a törvény szelleme mindig olyan, a minő annak a magyarázója. Előttem például annak a törvénynek a szelleme egészen mást vallott. „Mutasd meg em- j beredet, és megmutatom neked Istenedet." Igen gyá- ! moltalan ember lenne RZj cl ki, ha a törvény betűjével nem lehet, akkor annak a szellemével ne tudná igazolni legalább önmaga előtt a saját álláspontját. Második állításom az volt, hogy az ilyen nyilatkozatnak nincsen kötelező ereje egyénileg, és nincsen gyakorlati értéke egyházunkra nézve. Az elsőre újra csak azt mondom, hogy a kit a király által szentesített törvények, országos tekintélyű egyházi utasítások, tett esküje nem tartják meg a hazának, azt ilyen rádiktált nyilatkozatokkal ahhoz lánczolni nem lehet. A ki pedig egy darabka kenyérért köpönyeget fordít, az egy másik darabkáért újra vissza fordítja azt. A mi a másodikat illeti, Zvarinyi úr állítja, hogy ő meg van győződve, hogy a biróság el fogja Ítélni azt, a ki nyilatkozatot írt alá, ha vétkezett. Én ennél sokkal többet mondottam, mert azt állítottam, hogy. elitéli a bűnöst, ha nem is nyilatkozott. A biróság törvényes tételek alapján áll, azokra tette le az eaktit és azokban a törvényekben nincsen különbség téve a nyilatkozó és nem nyilatkozó hazafiak között. Tessék bevétetni az egyházi utasítások közé, vagy beczikkelyeztetni az országos törvényekbe nyilatkozási mintát, akkor aztán lesz némi értéke. Most legfelj

ebb enyhítő körülménynek fogná tekinteni a biróság, mert ugyanazon bűntényért sokkal nagyobb büntetést érdemel az a megrögzött pánszláv vagy schulvereinista, a ki hazafiságának soha legkisebb bizonyítékát nem adta, mint az a ki emberi gyarlóságból vagy másik csábítása folytán tántorodott el hazafiságában. Azt is állítottam továbbá, hogy lealázó, megbélyegző papokra csak úgy mint tanítókra, ha őket ilyen nyilatkozat-tételre szorítjuk. Erre nézve azt mondja Z. úr : „felemelt fővel és örömtelt kebellel mondhatom, hogy egyházi és politikai hitvallásomnak bármely alakban való manifestálása rám nézve mindig édes öröm volt s az is marad míg élek." E felett nem fogok Önnel vitázni, az ízlesek különfélék. Szavai után Ítélve Ön azt a legnagyobb megtiszteltetésnek venné, ha például beválasztanák megyei bizottsági tagnak s megválasztatása után így szólna Önhöz az alispán : Hallod-e ? megválasztottak, de te előttem gyanús vagy, én benned nem bizom, s ezért nem erősíthetem meg megválasztásodat, a míg a következő „hazafisági nyilatkozatot" nem irod alá. Önnek ez a legnagyobb kitüntetés, én arczűlcsapásnak venném : hiába „Gusto sind verschieden" — mondja a német. Még egy kérdésére tartozom felelettel. Azt kérdi, olvastam-e a P. N. 242. sz. a vezérczikket? Nem, ezt nem olvastam. De a helyett olvastam a következőket : Olvastam az „Egyetértés "-nek a békési esperesség papjait gyalázó czikkeit; olvastamKenesseynek Masznyikot és az akadémia összes tanárait gyanúsító czikkét. Olvastam ezenkívül egy pályázati hirdetést, Zvarinyi Emil aláírásával, a melyben feltételeztetik, hogy tanítóink között nincsen megbízható ember, e szerint „a megválasztott", bárki legyen az, „hazafisági nyilatkozatot" tartozik aláírni (tetszik az ! Önnek, nem szökik a vér az arczába?). Olvastam