Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A dunáninneni ág. h. ev. egyházkerület

288 A gyűlésnek általános jelleme, hogy nagyon gyéren volt látogatva, mit sajnálattal kell kiemelnünk; de másrészt a gyűlés tagjai között jelentkező békés, egymás megértésére s ez alapon egyetértésre törekvő irányzat kedvesen hatott mindazokra, kiknek az egyház építésében nagyobb kedvük telik, mint az építést lehetetlenné tevő harczban. A közgyűlést megelőző értekezleten, örömmel volt észlelhető, hogy az eltérő nézetek és felfogások nem álltak egymással oly mereven szemben s nem is nyilatkoztak oly modorban, mint azt eddig gyakran tapasztaltuk. Azonban lássuk magát a gyűlés legfolyását. 21-én 8 órakor gyámintézeti istentiszteletre gyülekeztünk össze, hol Endreffy János, felső-szelii lelkész vir Luk. XVII. 5. alapján könyörgött hitünknek neveléseért s azon hitnek, mely oltárokat emel, mely az oltáron égő lángot magasra lobogtatja, mely az ellenzőket legyőzi, és üdvöt hoz, jellemzését hitnevelőleg, kenetteljesen s építőleg nyújtotta. Az istentisztelet végeztével megalakúlt gyűlésben elnökünk, püspök úr buzgó imája s a felügyelő úrnak megnyitó beszéde bevezeté a gyűlést, főtiszt, püspök úr felolvasta mint mindég, úgy most is nagy szabású s minden apró részletekre kiterjedő évi jelentését. Szívünk húrjait fájdalmas rezgésbe hozá az egész jelentésen elömlő, de különösen végszavaiban kifejezést nyert hangulat, mely nagyon, nagyon hasonlított a búcsúzó vezér áldásához. Meg vagyunk győződve, hogy a gyülekezetnek minden tagja lelke mélyéből fakadó e fohászszal fordúlt ég felé : Uram ! tartsd meg nekünk soká szolgádat! ne vedd el bölcs vezérünket ! Különben a püspöki jelentésből azon örvendetes, Isten iránt hálára kötelező meggyőződést merítettük, hogy gyülekezeteinkben az áldozatkészségben nyilatkozó egyházszeretet a panaszolt mostoha idők daczára sem apadt, hanem hogy most a szegény fillérével, a gazdag forintjával örömest hozzájárúl Isten anyaszentegyháza és iskolája ügyeinek, érdekeinek ápolásához. Az egyházkerületi s az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvei nyomán folyó tanácskozás határozatai közül legfontosabbak : Községi, állami és idegen felekezetbeíi tanintézeteken járó evang. gyermekeink vallásos nevelése, melyet az állam nem ismer feladatának, az egyházegyetem ellátni nem bír, a kerületet arra kényszeritette, hogy a mennyire tőle telik, gondoskodjék e kiváló érdekről. S e czélból egy bizottságot küldött ki, mely szerves és concret javaslattételre utasíttatott. A r. kath. papság túlkapásai, melyek már nem csak jogtalan elkeresztelésekben s illetéktelen párbér igényekben, hanem törvénytelen áttérítésekben is nyilvánulnak, mint mindég, úgy ez évben is napirendre kerültek. Már odajutottunk, hogy a róm. kath. lelkészektől a törvény megtartását nem is várjuk, nem is reméljük; de újólag sajnáiattal kellett hallanunk azon, egy idő óta következetesen ismétlődő jelentést, hogy a törvény őréhez, az államkormányhoz felterjesztett ily sérelmes esetek, annyira semmiseknek tartatnak, hogy a feljelentők még válaszra, sem méltattatnak, pedig az államkormánynak követelései kivált lelkészeink irányában napról napra növekesznek. így például nagyon dicséretesnek tartjuk a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a gyermekek és köznépünk egészségére vonatkozó gondoskodását. S eltekintve attól, hogy evang. lelkészeink s tanítóink eddig is oktatással, intéssel, a nép ez érdekeinek megfelelő intézkedések ajánlásával, minden tőlök kitelhető módon megfelelni igyekeztek ; mégis nagyon sajátságosnak tűnik fel, hogy az államkormány a püspöktől kezdve az iskola-tanítókig egészségügyi tekintetben oly felelősséget hárít az egyház képviselőire, melynek megfelelni nem áll hatalmukban. S azért a közgyűlés is, midőn egyrészről az idevágó kormányrendeletek kívánalmainak teljesítését ajánlja a lelkészeknek, másrészt a felelőséget elhárítja magától. — A liturgiái renddel kapcsolatos temetési szertartásban pedig a gyermekek részvételének meghatározását a legilletékesebb tényezőre, az esperességi iskolai bizottságokra s folytatólag a lelkészek és tanítók bölcsességére bízza. Az iskolaügy tárgyalásánál nagy feltűnést okozott a miavai iskolák ügye. Az itt felmerült s úgy a nyitrai tanfelügyelőség, mint a nyitrai közigazgatási bizottság autonomikus jogainkba ütköző, a népéletet s az egyház és iskola ügyének fejlődését zavaró intézkedései, már-már egy tekintetben sem czélra vezető bosszantásokúi tűnnek fel. A miavai egyház rövid idő alatt 12 iskolát épített, ebből 3 a mezővároskára, 9 az írtványokra esik. A gyülekezet különösen a városi iskolákra nézve kimondta az önmegadóztatást, melynek az írtványosok, állítólag felbújtatva, ellenszegültek ; a gyülekezet végrehajtásért folyamodott, mit a szolgabírói hivatal el is rendelt. A felfolyamodásra a közigazgatási bizottság a végrehajtást felfüggesztette, és vizsgálatot indított az irányban, hogy váljon az egyházi gyűlés határozatai jogosak voltak-e, megfelelt-e a gyülekezet az egyházi rendtartás követeléseinek : ez eljárásával mellőzve az egyházi hatóságokat. A gyülekezet hívei, kik félben álló építkezésüket megakasztva látták s folytatására módot nem találtak, mert még kölcsönt sem vehettek fel, már azon a ponton állottak, hogy félig kész iskolaépületöket eladják, mit csak az esperesi hivatal erélyes közbelépése bírt megakasztani. — A gyülekezetnek ily zavarában a tanfelügyelő még azzal a követeléssel lépett fel, hogy az írtványi iskolák tanítói a törvény által meghatározott fizetésű hiványokkal láttassanak el s csak képesített tanítók alkalmaztassanak. Bizonj^ nem volna csoda, ha az ily zaklatások ellenében elkedvetlenedés, sőt ellenszegülés mutatkoznék. S hogy kerületi gyűlésünk ennek elejét vegye a vall. és közoktatásügyi ministeriumhoz akar folyamodni egy pártatlan kormánybiztos kiküldetése czéljából, ki a fennálló zavarból kiszabadítsa a gyülekezetet s a kerület legnagyobb egyházának iskolaügyét. Különben az iskolaügy állása kerületünkben is kedvező alakúlást és fejlődést mutat. A Baldácsy-alapítványból járó illeték kiosztásának kulcsa állandósíttatott. A theol. tanári vizsgálatnak az egyet, gyűlési jkv. 16. pontjában javasolt szervezetére nézve következő változtatásokat ajánl : kettős elnökséget s a bizottsági tagok közé a lelkészi karból két s a felügyelői karból is két tagot kiván ; óhajtja, hogy a tanárjelölt legalább 2 évet töltsön a külföldön ; a szóbeli vizsgához való bocsáttatást az illető tanári kar javaslatára a bizottság Ítéletétől teszi