Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Templomi-jubileum Német-Gurabon (Egy jelen volt)

289 függővé ; felekezeti szempontból megnyugtató eljárást igényel s óhajtja, hogy minden theol. tanár ordinálva legyen. Letárgyaltattak még az egyes indítványok, mint: hogy az evang. gyülekezet ott, hol a politikai községben róm. kath. gyülekezet a község pénztárából valamely javadalomban részesül, a törvény értelmében aránylag ily javadalomban részeltessék. Egy concret eset alkalmából indítvány tétetett az iránt, hogy a közrendőri törvények és szabályok fenntartása mellett a politikai hatóság a sírhelyek ásatásába ne avatkozzék. Miután még a Luther-társaság, a pozsonyi theol. akad. tanárok könyvkiadó vállalata s más közhasznú intézmények az esperességek, gyülekezetek és egyesek buzgó pártfogásába ajánltattak, főtisztelendő püspökünknek buzgó imájával s az összegyülekezett tagoknak az elnökség iránt lerótt hálájával a gyűlés augusztus 22-én véget ért. Egy kis kibővítés. Nem jutván annak idejében kezeimhez a budapesti Prot. Egyh. és Isk. Lap illető száma, nem tehettem meg azonnal, saját iniciativámból is azt, a mit most figyelmeztetés folytán teszek, midőn nevezett lap augusztus 12-ki számában, Szláv i k Mátyás által ., Az evang. tiszakerület közgyűlése" czímű tudósításában ismertetett közgyűlési tárgyalás egyik megcsonkított mozzanatát, a tárgyilagos igazságnak megfelelően, kibővíteni szándékozom. Ezt írja Szlávik Mátyás : „Justh, Terray és Szalagyi esperesek az eperjesi képezdei orgonálást felette gyengének találván, annak megjavítását sürgették a kerületnél, agymn. orgonálási díjnak az eperjesi orgonatanár részére való megszavazása á 1

1 a 1." — A kik a tárgyalás tanúi valának s egyrészt észrevették Szláviknak egy más tárgynál történt felszólalásában az eperjesi orgonatanárral szemben leplezetlenül nyilvánított ellenszenvét, melyet Zelenka Pál főesperes érdem szerint igen tanulságosan apostrofált, másrészt pedig hallották a megnevezett három esperes felszólalását, melylyel nem megrovást, hanem inkább óhajt fejeztek ki, mert hiszen a tudósító szerint is: „A gymn. orgonálási díjnak az eperjesi orgonatanár részére való megszavazását" ajánlották, — azok bizonyára tudni fogják Szlávik közleményét valódi értékére szállítani alá. De miután a közlemény, adott alakjában arra alkalmas, hogy az egyházkerület egyik intézetbeli munkását a nyilvánosság előtt méltatlanul pellengérre állítsa, vele együtt egy nagy költséggel fentartott kerületi közintézetnek kívánatos jóhirnevét megrontsa s mindezt a közgyűlési tárgyalás historicumával ellenkezve : — ennélfogva a közvélemény helyes tájékoztatása szempontjából. Szlávik feljegyzését azon döntő momentum jelzésével szükséges kibővíteni, melyet ő czélszerűnek látott elhallgatni, hogy t. i. Czékus István püspök úr a három esperes felszólalása következtében azon elnöki enuntiatiót tette, hogy mint rendesen, úgy a lefolyt tanév végén is, a kerületi tanítóképző-intézet évzáró vizsgálatát személyesen vezetvén, ott az orgonatanításban tapasztalt évi eredmény, a bírálóul meghívott Gáspáry János szaktekintély ítélete alapján is, teljes megelégedését érdemelte ki. Ezt a három felszólaló s a közgyűlés is megnyugtató tudomásul vette. Bizony nem jó a tanárnak tanártársával szemben oly könnyedén dobálózni azon kővel, mely a saját fejére szállhat vissza, mert neki is lehet egy-két gyengébb készültségi! tanítványa. Ámbár ezzel feladatom végéhez értem, még sem állhatom meg, hogy röviden meg ne érintsem Szlávik tudósításának még azon pontját, melyben oly kárhoztató méltatlankodással felpanaszolja, hogy „Fabriczy és Gamauf t. képezdei tanároknak fizetésök emelését czélzó kérvénye egyszerűen elejtetett míg másrészt némely tiszteletbeli hivataloknak díjazásában meglehetős bőkezűséget tanúsít a kerület." — Hogy azon tiszteletbeli hivatalok bizony nem olyan bőkezűséggel díjazottak és nem oly sine curák, mint a hogy azt Szlávik a ritkított betűkkel feltüntetni igyekszik, ez mindenki előtt világos, a ki evang. egyházi közviszonyainkkal ismerős. Hogy pedig másrészt a tiszai egyházkerület ez esetben, nevezett két tanárral szemben, a méltánytalanság vádját a legkevésbé sem érdemelte meg .Szláviktól, ezt az ő tudósításának azon passusa is bizonyítja, mely szerint Gamauf és Fabriczy ellen „kérelmük daczára, hivatalból" fegyelmi vizsgálat rendeltetett el. — Fizetésemelés tehát és fegyelmi vizsgálat egyszerre s ugyanazon egyének irányában, köztudomás szerint, nem szokásos. Ne vegye dr. Szlávik Mátyás, — a mic nem annyira az én saját, mint inkább igen illetékes mások véleménye alapján mondandó vagyok, — hívatlan s rosszakaratú leczkézésnek, hanem csak erőinek s tehetségeinek a közügy szolgálatára alkalmasabbá s használhatóbbá tenni czélzó figyelmeztetésnek, hogy t. i. a doctori czímmel is igen szépen megfér — a szerénység. —I. Templom-jubileüm Német-Gurabon. — A német-gurabcsataji evang. egyház templomépítésének 100 éves jubileumát ünnepelte folyó évi augusztushó 20-án. Az egyház régen nézett örömmel e napnak eléje, s az egyszerű hajlékot a 100 év óta fennálló istenházát tornyával együtt í csinosan s ízléssel kijavította s felékesítette. Két nyelven (m. és t.) külön kellvén egy-egy istenitiszteletet végezni, már korán megszólaltak a harangok a híveket s a vidék1 ről összesereglett vendégeket az Isten tiszteletére hivandók. Mindkettőnél zstifolásig megtelt a szent egyház. 9 órakor I tartatott tót nyelven az istenitisztelet, metynél Kovács Pál. pusztafödémesi lelkész intonált s végezte az oltári szolgálatot, Csermák Gusztáv grinádi lelkész tartotta az ünnepi beszédet; a magyar isteni-tiszteletnél Rásó Mihály felső szeli lelkész és alesperes végezte az oltári funktiót, az ünnepi beszédet Ritter Károly somorjai lelkész és főesperes tartotta, jelen voltak a fentieken kivül még Farkas Gejza nagyszombati és Javos József modor-királyfai ev. — és Gyenge K. rétéi ref. lelkész, Burján J. járási főszolgabíró, Mayer J. modori német egyház felügyelője, Baltazár modori elemi iskola igazgatója s számos világi tag és nagyszámú közönség. — Az ünnepi beszédek meghallgatása után felolvastatott egész sora az egyház jóltevőinek, kiknek élén méltó említést érdemel Kosatzky Rudolf az egyház felügyelője, kinek áldozatkészsége és tevékenysége a renoválást nagyban előmozdította, leánya Mariska egy saját kézzel készített teritővel díszítette az oltárt, ugyancsak közadakozásból igen szép piros bársony oltárterítővel gazdagodott az egyh. ruhatára, Özv. Steinhübel Zsuzsanna