Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egy kis dogmatika (Bancsó Antal)
Hatodik évfolyam. 38. szám. Pozsony, 1888. évi Augusztus 11-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár : Egész evre 6 írt — kr. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egy szam ára : 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. — Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza c. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : T s. s z t yé isr s z œs: y e e ir, e isr a z_ Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdii : külön 30 kr. Tartalom: Egy kis dogmatika. (Bancsó Antal.) — Tatay István emlékezete. II. (Zsilinszky Mihálytól.) — Belföld. — Vegyesek. Pályázatok. Miután czikkem folyamában ügy is világosan kitűnnék, kijelentem egyenesen mindjárt itt, hogy e rövid dogmatikai elmélkedés megirására azon czikkek indítottak, melyek a „Prot, egyházi és iskolai lap" 29 — 31. számaiban „Az eke mellől" czím alatt, Agricola aláirással megjelentek. Kijelentem azt is, hogy nem szándékom Agricola czikkjei ellen polémiát írni, avagy azokkal részletesebben foglalkozni. Nem azért, mintha nem tartanám érdemesnek e czikkekkel részletesebben foglalkozni. Avagy melyik theologus nem tartaná érdemesnek szólni, — hogy csak néhány kérdést említsek — p. o. a theologiának, mint tudománynak jogosultságáról, megmutatván, hogy a theologia, mint a vallási élet megértésére törekvő s a vallási igazságokat rendszerező tudomány, jogosult ; — jogosult, daczára annak, hogy az embernek vallásra és nem theologiára van szüksége; jogosult, daczára tévedéseinek s a theologusok gyakran szőrszálhasogató heves vitatkozásainak. Mert hiszen, hol van az a tudomány, mely nem tévedett volna s nem tévedne s melyikben hiányoznak a sokszor nagyon is subtilis meghatározások ! — Az igazság keresésében — emberi munka levén az — elkerülhetetlen a tévedés s talán annyival inkább, minél komolyabb az igazság megismerésére irányult törekvés. Az oly tudomány, mely tévedés nélkül hirdetné az igazságot, nem volna többé tudomány. Kijelentésnek nevezhetnők azt legjobban. S a kijelentés nem emberi, hanem isteni munka ! Avagy melyik theologust nem érdekelné a vallás és erkölcsiség viszonya, az u. n. autonom erkölcsiség kérdése; vagy továbbá az a kérdés, váljon a szellemi műveltség bármely magas foka pótolhatja-e a vallást, — a mivel azután összefügg az a másik kérdés, hogy — épen a gyakorlati életben — szólhatunk-e vallásról általában, a nélkül, hogy bizonyos vallásról szólanánk? Ha pedig bizonyos vallásról, p. o. a ker. vallásról szólunk, tehetjük-e ezt a nélkül , hogy a vallási eszméket határozottan formulázott alakban, a dogmák alakjában fejeznők ki s ezek rendszerében adnók elő ! Hiszen ha a theologusok — kik azért talán még nem „a dogmák kovácsai" —jnem igyekeznek a vallási eszméket a tudomány segítségével, tudományos alakban kifejezni, elvégzi e munkát a maga módja szerint a nép geniusa, megteremtvén a dogmatika helyett a — mythologiát. íme csak nagyjában soroltam elő néhány főbb kérdést," melyeket Agricola czikkjei érintenek. E kérdések részletesebb s polemikus kifejtésének joga azonban —- legalább első sorban a „Prot. egyh. és isk. lap" theologus munkatársait illeti meg. Én e helyütt és ezúttal csak azon jogommal akarok élni, hogy — nem polémiában, hanem apologiában — megfeleljek Agricola czikkjének azon pár tételére, mely félreismerhetleníil az én nem régiben megjelent szerény hit- és erkölcstani munkámra vonatkozik. Agricola ugyanis a 2-ik czikkben („Prot. egvh. és isk. lap" 30-ik sz.) összefoglalván az igazi vallást ily módon, hogy — » eg) r Isten van s ez az Isten csupa szeretet, nem egy haragos boszuálló Jehova, hanem minden ember szerető atyja s nekünk is, mint embereknek szeretnünk kell egymást, mint önnönmagunkat" — ezután a theologusokhoz fordulva kijelenti, hogy — „ezen vallásnak nincs semmi köze az önök (t. i. a theologusok) dogmatikájához, mely azt tanítja, hogy Jézus a 2-ik Adám, az emberiség eszményi fogalmának megvalósulása ; sem az nincs vele összefüggésben, hogy sajátítható el az üdvösség a szent lélek működése folytán; sem arra nem vállalkozik, hogy Jézusnak Isten-emberséget az ember eszményének és az Isten hasonmásának megtestesülésében, ez értelmetlen szózagyvalékban lássa." Ezen utóbbi idéző jel közé foglalt három tétel az, melyre nézve fentebb mondám, hogy azokban Agricola félreismerhetleniil az én szerény munkámra czéloz. Távol van tőlem szerény munkám kitüntetéseként tekinteni azt, hogy Agricola épen abból idézett
