Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gymnasium-e vagy szakiskola? (Farkas Gejza)
206 Nem szándékunk ez úttal ez okok részletes tárgyalásába bocsátkozni — bár nem lenne teljesen háládatlan a feladat, de ehhez több helyre lenne szükségünk, mint a melyet egy hirlapi czikk terjedelmére igényelhetünk. Aztán meg nem kerülhetnők el azt, hogy ne mondjunk ollyat, a mit mások más alkalommal már elmondtak. Mégis a legszokottabbak mellett nem akarunk némelyeket elhallgatni, a melyekkel a közvélemény — mint látszólag kevésbbé fontosakkal — kevésbbé foglalkozik, de a melyekkel, mint tényezőkkel számolnunk kell. S ezek egyike az emberek akaratát s elhatározását oly sokszor szabályozó megszokás. A gyermek elvégezte elemi iskoláit, tovább kell képezni, itt az ideje, hogy valahová adjuk. Tán az atyja maga is gymnasiumot végzett, ha nem, annál inkább óhajtja hogy azt végzett legyen, mi lehetne most belőle ? Tehát adjuk a gymnasiumba. Talán épen helyben is van, vagy igen közelben. S lesz a fiúból litteratus ember akár van alapja — s mi több, tehetsége hozzá, akár nincs. A gymnasiumok túlságos száma csaknem csábitólag hat a szülőre, hogy gyermekét oda adja. És még mindig csaknem lázas a tevékenység a gymnasiumok szaporítása körül, kerüljön az bármi véres verejtéken szerzett áldozatba. De igen nagy csábeszköz szerintünk a gymnasiális oktatás aránylag való olcsósága. Valóban azon kecsegtető kilátásokhoz képest, melyeket a gymnasium növendékeinek nyújt, a tanulmányba fektetett összeg igen csekélynek mondható. Hogy ez olcsosság menynyire mérvadó szempont sok szülénél, bizonyítja azon körülmény, hogy hazai népességünk azon osztálya, a mely legjobban tudja a nyeresség és vesztesség mérlegét figyelemre méltatni — a zsidók, leginkább igénybe veszik gymnasiumainkat. A vallás- és közoktatásügyi minister 1885 6-ról szóló évi jelentése szerint járt a gymnasiumokba 35,525 tanuló s ezek közül 5481 zsidó. E szám ugyan az egész összegnek csak 16 ,6°/ 0-ka, holott a r. kath. tanulók a főösszeg 46'8°/ 0-kát adják — az á. h. evangélikusok 11*1 °/ 0-kát ; ámde mig 100,000 r. kath. közfíl csak 239 járt gymnasiumba, a zsidóknál 100,000-re 877 jutott, tehát amazokénál 3.6-szer több ! . . . Hogy mennyire minden meggondolás és józan cél "nélkül jár el a szülőknek nagyobb része fiaik iskoláztatása körül, semmi sem bizonyítja jobban más, mint ismét a számok. Valaki kiszámította, hogy a gymnasiumba lépett ifjaknak csak 24°/ 0-a tesz érettségi vizsgát. Ezeknek csak 59 százaléka lép theologiai, jogi, orvosi, bölcsészeti — tehát olyan pályára, a mely a gymnasiumi képzést feltételezi, és ismét ezeknek legfeljebb fele végzi el a követelt vizsgálatokkal e tanulmányok valamelyikét. így aztán az a kezdetben ijesztőleg magas szám (35,525) egy szánalmas csekélységre zsugorodik össze. Mert, ha valaki rászánja magát, hogy a fenti szá! mokkái a míveletet megtegye — ennek végeredményeként, 2415 jönne ki, mint a latin képzettséget feltételező tudományos pályát végzett ifjak főösszege. Azonban mi máskép alakulnak a számok, ha I számitásunk alapjául a leghitelesebb forrást — a minister fentebb említett jelentését ugyancsak abból az évből vesszük. Abban ma is az áll, hogy az érettségi vizsgára a gymnasiumokban nem jelentkezett csak 1370. Ez tehát a 35,525-nek csak 8-8 százaléka (°/ 0). Elfogadva most már azt a fentebbi kedvezőbb feltevést, hogy az érettségi vizsgát végzett tanulók 50°/ 0-a lép egyetemre, ezeknek ismét csak 39 ü ( 1-a kap egyetemi elbocsátó oklevelet : t. i. 319, — a mely szám, hozzá számítva még a vidéki akadémiák a felekezeti papnevelő intézetek által kiállított elbocsátó okleveleket is, a 400-at nem igen fogja meghaladni. Bocsánatot kell kérnem e száraz statisztikai adatok rakásra halmozásáért, de úgy hiszem, hogy ezzel legtisztább képét tüntettem elé az állapotnak, másrészt ezekre kívántam alapítani alább következő néhány megjegyzésemet. Ha, a mint a fentiekből világosan láttuk, a gymnasiumba lépett ifjak oly csekély száma éri el i ez úton célját, váljon minden kecsegtetése mellett is a gymnasiális oktatásnak, érdemes-e a gyermeket a pályára adni akkor is, ha már idején felismerhető nála a tehetség hiánya? Váljon az ilyen oktatás — minden olcsósága mellett is — nem lesz-e mégis igen drágán megfizetve, a szülők részéről egy keserű csalódásban, a gyermek részéről tán egy örökre célt tévesztett élet által?! Igaz, hogy a fiú néhány évi gymnasiumot tanulva is átléphet más pályára, s ember lehet belőle. De ma, mikor minden tudomány vagy ipari ág anynyira ki van fejlődve, s oly túlcsigázott igényekkel lép fel képviselőivel szemben : nem kár-e minden óráért, melyet a hivatásra nézve terméketlen foglalkozással eltöltöttünk, nem vétek-e a gyermeket jövő pályájától nem egy-két évig, de csak 1—2 hónapig is elvonni?! S bármi csábító legyen a tudományos pálya távolról, a tulajdonképeni elméleti tudományok — hazánkban többnyire mostohán bánnak képviselőikkel, s a tudományra fordított fáradság és tanulmány nem áll arányban az általa nyújtott kedvezményekkel. Eitka esetekben felkapja egy-egy kegyeltjét a szerencse, de ez esetek száma oly csekély, s oly véletlenek, mint a lutri játékos szerencséje. Nagy hiba egyes esetekből az általánosra következtetni. Mig ellenben a gyakorlati pályák emberei, sokkal kevesebb előképzettség mellett is sokkal jobban boldogulhatnak . . . Nem volt szándékunk a tárgyat kimeríteni, folytatnunk a nélkül, hogy a szokott térnél többet igénybe ne vennénk — nem lehet De azt hisszük, hogy az elmondottakból is kiértették — a kiket illet, — azon jószándékú tanácsunkat, hogy a jövő tanév kezdetén kétszer is megfontolják a dolgot, váljon a kellő
