Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ébresszük a szép iránti érzelmet növendékeinkben (Nitschinger Pál)

tehetséggel meg nem áldott gyermeküket mégis csak a gymnasiumba adják-e — vagy szakiskolába? Farkas Gejza. J ^ vendékemkben! (Felolvastatott a mosony-megyei ált. tanitó-egylet 1888. jun. 7-dikén, Mosonyban tartott közgyűlésén.) A népiskola feladata a gyermeket oly emberré nevelni, ki helyét a társadalomban minden körülmény közt képes betölteni. Ezen cél elérésére egy nevezetes eszköz az aesthetikai vagy a szép iránti érzelem felkeltése és ápolása, mert ez tökéletesbíti s nemesíti a gyermek lelkét. Kiemeli a mindennapiból gondolatokban, szavakban és tettekben és oltalmazza a rút, a bűn ellen, melylyel későbbi éltében oly sokszor találkozik. A szép iránti érzelem nemesíti az embert s megtartja az igaz, egyenes ösvényen. De hát mi szép? Szép az, a mi a maga nemében tökéletes. Tökéletes valami csak akkor, lia eszme és alak összhangzatban van. A tökéletesnek, a szépnek eszméjét Istenben találjuk. S miután Istenben az igazat s a jót is felleljük, következtetjük, hogy a szép iránti érzelem egyenlő az igazság és a jóság iránti érzelemmel A szép kétféle lehet : külső vagy belső ; a külső természeti, érzéki jelenségekben nyilatkozik, a belső a lelki, erkölcsi jelenségekben. A teremtő a szép iránti érzelmet minden újszülött gyermeknek már lelkébe önté. Hogy az ember czélját ez életben elérje, szükséges, hogy ezen érzelem lelkében mielőbb ébresztessék. Ez egyik főfeladata a népiskolának. Az aesthetikai érzelmet első sorban ébresztjük a vallásoktatás által. Hisz nem áll a vallás holt fogalmakból, hanem nyilvánúl élő, friss kedélyvilágban, nem szavakban, hanem erőben. Vezesd növendéked lelkét Isten szép, nagy természetébe s mutasd meg neki annak pompáját s mulékonyságát. Ismerje meg a gyermek, hogy „a természet nagy! jó kedvben, haragban, az egyik keze bont s alkot a másik, a villám dúl, emészt, a mennydörgés szava megtermékenyíti a földnek^ határit." Mondasd el vele Berzsenyi sóhajtását : .Óh a szárnyas idő hirtelen elrepül s minden míve tünő szárnya körül lebeg: minden csak jelenés minden az ég alatt, mint a kis nefelejts, enyész." S ha növendékünk látja a hervadó természetet, megtanulta, hogy az ember élete mily múlékony, tudja, hogy a ki ma egészséges, holnap beteg, ki ma gazdag, holnap szegény lehet, akkor képződnek fiatal lelkében hangulatok, érzelmek, s annak tudatában, hogy van egy felsőbb lény, fohászkodik a költővel: „Isten, kit a bölcs lángesze fel nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt, léted világít, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet." A tanítási időt kezdő ének és ima, ha szent csendességben és áhitattal végeztetik, hathatós eszköz arra, hogy a szép iránti érzelem ébresztessék. Ébresztjük a szép iránti érzelmet továbbá a szemléleti s a nyelvoktatás által is. Jó szemléleti képek és szakszerű, élőszóbeli előadás által bevezetjük a gyermekeket az élet sokféle szépségeibe. A megértés mellett különösen figyelemmel legyünk a kifejezésmód helyes alakjára és a megértettnek kellő reproduktiójára is. A gyermek érzelmeit irányíthatjuk a szépre, ha megragadjuk az alkalmakat, melyeket az olvasástanítás nyújt. Jó olvasmánynak a hang színezés tekintetében helyes felolvasása az olvasóban s a hallgatóban egyaránt ébreszti a szépnek, az aesthetikainak érzelmét. A szép költői müvek megkedvelése nemesebb életélI vezetre képesítvén a növendékeket, megóvja őket azon állatias egyoldalúságtól, hogy mindent csakis anyagi haszna szerint becsüljenek. A költők darabjainak olvastatása által a gyermekek új szavakkal, nemesebb szólás- és kifejezés ; módokkal ismerkednek meg, miáltal szivök s akaratjok I nemesbül, szókincsök gazdagodik s nyelvérzékök i finomodik. A természet mindenütt s mindenkor telve van szépségekkel. Ezen szépségekbe a természettudományok vezetik az embert. A tanitó gondoskodjék e mellett beható, szakszerű értelmezésről s élénk, élőszóbeli előadásról. A vallástanon kivül alig van tárgy, mely 1 képes volna anynyira emelni, nemesíteni az ember lelkét, mint a természettudomány. Azon csudaszerű, minden emberi számítást és belátást felülmúló összhangzóság és tervszerűség, mely az egyes termények szervezetében szembeötlőleg nyilvánul, önként ráutal végtelen bölcs, be- és előre látó teremtőre. A növények s állatok szervezeteiben észlelhető részarányosság, az alakok szépsége, a szín és fény pompájával párosulva, az aesthetikai érzelmek szítására fölötte alkalmas. Szóval és képben mutassuk növendékünknek a hattyú, a ló pompás, nemes alakját, figyelmeztessük a rózsa szépségére, a liliom tisztaságára. Megérti a gyermek, s a természetet alaki szépségek tárházának fogja tekinteni. A földrajzi oktatás első sorban gépies. De a külső ismeretek közlése mellett ezen tárgy is elegendő I anyagot nyújt a tanítónak, hogy a szép iránti érzelmet ébreszsze s élénkítse. A föld külső alakja, szárazföld és tenger, sík és hegység, mező és erdő, országutak és folyók, az országok politikai beosztása gyönyörű képet nyújtanak a gyermekeknek az összhangzó rendről és szépségről. Vagy tán nem szép az, a miről Petőfink oly gyermekdeden emlékezik meg a nagyvárosi élet örökös zajában is? A szép kis Kúnság, a róna, melyet átölel a Tisza-Duna karja, a szép alföldi vidékek, a lapályon végig nyúló ér, a vízpart, melyen töméntelen bíbicz jajgat keservesen, a délibáb, mely egy ütöttkopott vén csárdát tart a föld felett, a sárga homokdombok, miket a szélvész épit és dönt, tanya, boglyák és kazalok, fehér fellegek! Nem nyújt ekképen a földrajzi oktatás magasabb, nemesebb nézetet az életről s nem serkenti a gyermeket e drága hazájában a szebb és jobb élet előmozdítására? De oktatásunk közben ne feledkezzünk meg szép népregéinkről,