Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Apró pénz (Hutter Zsigmond)

198 jog nyomása alatt állott — sa protestánsok még egymás közti házasságaikban is a kánonjog szabályait tartoztak követni.

1) ... Ne szépítgessük a dolgot. Szerintünk megbocsáthatatlan mulasztást követtek el apáink akkor, mikor saját belügyeik rendezésénél királyi tekintély lyel ellátott zsinataikon a házasság ügyet akár kifeledték, akár bármi oknál fogva tanácskozásaik s határozataik keretén kivűl hagyták. Lehet, hogy mint sok egyébben, az üldözések beálltával házassági ügyeikben is kénytelenek lettek volna a r. k. kánonjog nyomása alatt meghajolni, de jogaik visszahelyeztével újra maguk intézhették volna legbelsőbb ügyüket a házasság ügyét is. — A mit azonban megtenni apáink elébb elmulasztottak, később meg nem tehettek, megtette a jezsuiták befolyása alul magát emanczipált II. József „házassági nyilt parancsával" felszabadítván a protestánsokat a r. k. kanonjog nyomása alól. Házassági ügyeinket köztudomás szerint azóta világi törvényszékek intézik. II. József ez intézkedése tagadhatatlanúl igen fontos lépés volt, de csak első lépés csak átmenet a jogtalan állapottól a jogos állapothoz. S mi ez átmeneti állapotban vagyunk már több mint 100 év óta ! Nagyon lassú járású óramű melynek kereke egész száz év alatt nem tud csak egy foggal is tovább mozdulni . . . De van, a mi ez állapot sajátosságát növeli. Az unitáriusok hozzánk képest elenyésző csekély számú felekezete, háborítlanul élvezi saját canonjoga gyakorlását a házasság ügyében is — széles ez országban, úgyszintén az erdélyi evangelikus egyháznak saját házasságügyi joghatósága vagyon, csak az anyaország protest. felekezetei e természetadta jogok gyakorlásában nem részesülnek. S mi több, az erdélyi evang. egyház egy csekély töredéke közigazgatásilag kiválik az erdélyi egyház kebeléből — s egy magyarországi kerületbe lép át, — ezt a kivált s a nagy haza közegyházához csatlakozott testületet a közoktatási miniszter úr bölcsességének tetszett ős jogától, a mely őt a házasság ügyében mint az erdélyi egyház kiegészítő részét megillette — megfosztani, s a tiszakerületi püspököt — a canonházassági joghatóság szervezését illetőleg minden czélzattól eltiltani. Mi egyéb ez, mint nyilt sértés, — megsértése egy felekezet, habár kis részét képező töredékének. Arczul csapása a jog tiszteletnek, és hiánya a legegyszerűbb logikai következtetésnek ! S ev. egyházunk egyeteme ez arculcsapást a legnagyobb lelki türelemmel — még csak egy „sajnálattal tudomásúl vétetik" nélkül — elviselte! . . . Az erdélyrészi unitárius egyházjog szabványai az unitárius egyház híveivel szemben széles magyarországon érvényesek az erdély részi prot. egyházjog szabványai elvesztették érvényüket az erdélyrészi prot. egyház híveivel szemben ! Kassay A. : „A protestánsok házasságát szabályozó Törvények" stb. Van ebben árnyéka is a logikának? Nincs! Ép azért ez állapot tovább nem tarthat ! ! Követelnünk kell — s követeljük is a házasság ügyében az önrendelkezés jogát. Saját hitelveink alapján — magunk legyünk házassági ügyeink intézői, — birói ha kell! . . . A ref. egyetemes convent lépéseket óhajt tenni e czél elérésére, s mint az a két felekezet közt dicséretes régi szokás — az evang. egyetemes gyűlést is felszólította egyetértő, közös actióra. Az egyetemes gyűlés — előttünk ismeretlen oknál fogva e tárgyban eddig nem nyilatkozott. Mi hisszük, hogy ev. egyházunk egyeteme meg fogja tenni a magáét ; s ép azért nem kívánunk a tárgyba ez úttal mélyebben bocsátkozni. Hogy e czélunk elérhetése nem tartozik a lehetetlenségek közé, fentiekből is világos, s ha valami elősegítheti e czélt, ez az, hogy a r. kath. clerus legkevésbbé sem lévén érdekelve, úgy hisszük a dologba avatkozni nem fog. Mégis nem tudjuk eléggé óvni a késlekedéstől s elég nyomatékosan figyelmeztetni az érdekelt köröket: „áron is megvegyétek az alkalmatosságot!" Farkas Gejza. „A csöngei h a d t u d ó s í t á s i alapból." Ajánlva Dr. Masznyik Endre úrnak. Volt szerencsém kijelenteni, hogy a mühőz irott bevezetés teljesen megfeledkezet amaz isteni gondviselés hangsúlyozásáról, mely egyedül emelte fel a szövétneket a setét éjszakában. Ennek hallatára Doktor úr rögtön, életnagyságban eleven kérdőjellé változik át, de mely mókázásra egész szárazon csak annyit jegyzek meg, hogy beszélni fekve is lehet. Mind igaz, hogy On kijelenti: „a kegyelem folyton istápolta az emberi gyarlóságot" (1. 1.) de azonnal felveti a kérdést: „Mit tettek a megváltott és felszabadított fiak?" (2. 1.) Mind igaz, hogy On megemlékszik „az isteni igazságról" „az evangeliom isteni fényéről" (3. 1.) — de nem fogom megsérteni, hogy e fogalmakat definiáljam Önnek, amennyiben ezek mindegyike oly távol esik az isteni gondviseléstől, mint Makó Jerusalemtől. Bizonyítson itt Önnek saját szövege: „Isten csodáját várták. S egyik prófétájuk, a máglyára lépő Huss János e csodát meg is jósolta. — Sa jóslat beteljesült." Bizony ezeket olvasva, minden ferdítés nélkül méltán Írhattam : „Luthert, mint deus ex machinât, mint csodát tüntet fel." Majd, miután megemlékezett „a gőzmasináról" s „a burgonya behozataláról" (4. 1.) miután „egészségének tartozott," hogy az esernyő feltalálásáig ne menjen, épen apropos-ra jött a palócz mondása : Lássuk a medvét ! Az az lássuk Luthert, aki még csak nem is Doktor s hogyan experimentál fölötte Masznyik, a ki Doktor, de csak philosophiae,