Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Böngészet az „Ev. egyh. és isk.” és „Prot. egyh. és isk.” lap-ból (Borsodi)

190 ményeire. Világos tanúsága ez annak, hogy a központon kívül is laknak geniusok. 0 mondja, liogv évek óta dolgozgat s igéri, hogy fog ez után is. Mint ismeretlen lép a közönség elé, stb. A felhívás concludaló csomója abban áll : Az előfizetés bőségétől teszi függővé azt, hogy ő valóban jó költŐ-e ? No erre csak azt lehet mondani, hogy ezer, vagy nem tudom mennyi, előfizetés még nem tesz senkit jó költővé. A költőnek lehetnek maga iránt is revellatiói a priori — de a közönség csak az előfizetés után a mű olvasásával mondhat Ítéletet — a posteriori. Bocsátana csak ki vagy ezer próba példányt, felkérve az előjegyzetteket (a lehetséges előfizetőket), hogy kedvezőtlen vélemény esetén küldenék vissza s ha azok vissza is küldenék, vagy megtartanák : ebből aztán megtudhatná az iró, hogy mit tart felőle a közönség — még ekkor is — a posteriori. Persze az ilyen itéletnyilvánítás egészen szokatlan s nem is azért mondottam ezt, hogy tán így volna helyes. Ugy vagyunk szegényesnek kikiálltott s valóban is nem gazdag protestáns egyházi irodalmunkkal, hogy ha egy egy kisebb nagyobb mfívecskéje hagyja el a sajtót, nem csak ablakot, de ajtót is kell nyitnunk számára, hogy bizonyára betaláljon hozzánk. A mi azonban az után történik, az már több mint különös, visszatetsző. A dr. Masznyik „Luther élete" cz. művének már eddigi „irodalma" is erről tanúskodik. Megindúlt a tollharcz pro és contra. Az igaz, hogy eddig a contrázók száma nagyobb, bár nem akarom, hogy az egy pro-hang magában álljon. Mert az nem is lenne méltányos. Legelőször Szeberén}~i L. Zs. mert mindjárt az előszó bírálatához fogni, a többitől azonban elállt, pedig még miket hozhatott volna ki, ha vissza nem riasztatik ? Kapott különben merészségeért olyan czímet, mellyel beérheti: gondolkozhatik a felett, hogyha valaki a középkor sötétjében egyes világító pontokat is ismer, valóban „kis pápa"-e? Többeknek nekünk úgy tűnt fel, hogy dr. Masznyiknak Szeberényivel szemben csak egy vita tárgyát nem képezhető igazsága volt, s ez az : hogy elő nem fizetett. Ezen vád ellen nem védte magát i Szeberényi, pedig ki vághatta volna magát. Minek avatkozunk mások házi dolgaiba? Különös az irodalmi viszonyaink között, hogy ha egy bíráló, vagyis — akarom mondani — biráiat nap világot lát, nem várja be a szerző a többit vagy azt, hogy a válaszolást helyette más is meg cselekedné s szerző lehetőleg a nyájas szóval élne, ha nem a helyett neki gyürközik rögtön s befelel a maga módja szerint. Ez a mi irodalmi iparlamentarismusunk. Kényes helyzet az iróra nézve s igénybe véve is csak — cum grano salis — jó, ha használtatik. A második biráló (hogy visszatérjek böngészgetésemhez) Kenessey volt. Vele szemben dr. Masznyik válaszolati jogát még nem gyakorolta. Qui tacet. . ? ! A harmadikat (kinek birálata, illetőleg ismertetése a műnek fény és árny oldalait helyesen bemutatta) most elkerülve, sietett a negyedik bírálóhoz : Hutter Zsigmondhoz. Néhány czikkben foglalkozott „Luther életéről", komolyan, higgadtan, hivatkozva kútfőkre s nem mondom, hogy nem meggyőzőleg. Hiszen Hutter se akarta Luthert teljes fénynyé varázsolni, mert hiszen emberi feltevés szerint is a fény mellett szokott mindig árny lenni, a fénylő napon is vannak foltok, csak hogy az árnyat, a foltokat ott kell keresni, a hol azok vannak. Koránt sem akarnék biró lenni ezen itt fennforgó első kérdésekben, ezzel csak azt akarom megengedni, hogy ezen kérdések felett igenis lehet még vitatkozni, de oly módon a mint azt dr. Masznyik Endre az első czikkel Hutterrel szemben teszi, igazán bevágodik az ajtaja minden komoly tudományos vitának. Amott „kis pápa," itt már Ko 111ár és hóhér — a megtisztelő titulus. Hová megy ez gradatim? Dr. Masznyik is majdnem abba a hibába esik (vagy tán bele is esik) melybe a fentebb hivatkozott református testvér. Hivatkozik az 1500 előfizető hallgatag tanúskodására, sőt kezébe veszi a védelmet ezek helyett s ezek érdekében, no meg „Luther" érdekében is. Nem tudom a jó öreg, ha tudna róla, köszönettel venné-e? Én úgy gondolom (persze szertelen nagyot gondolok), hogy még 1495 előfizetőnek, véleménye hiányzik ; irásba öntésének munkája talán már folyamatban is van. Csak egy nagy nehézség fogna beállani becses lapunk szerkesztőségében, hogy álló öt esztendeig a lapnak melléklettel kellene megjelenni. Az 1495-dik előfizető azonban én lévén magamért egy pár megjegyzést megkoczkáztatok magam. S ezen megjegyzés is vonatkozzék csak dr. Masznyik és Hutter vitázó írmodorára, e becses lapnak 168-dik oldalán is idézett „styl egyöntetűsége s jellemzetességé"-re. Az Ur azon tanácsot adja nékünk (Máté ev. 10 r. 16 v.) legyetek okosok, mint a kigyók és szelídek, mint a galambok. Hát azt megengedjük készséggel, hogy dr. Masznyik az okos emberek közzé tartozik, de e mellett azt is tapasztaljuk, hogy ha művét kell védelmeznie bírálókkal szemben, csip is, harap is akár csak a mérges kigyó, holott azt a munkát a bírálókkal szemben az igazság ügyében el lehetne galamb szelídséggel is az irodalmi „lovagiasság" szabályai szerint intézni. Kellő mérséklet, higgadtság, a személyeskedés tüneteivel biró argumentatió mellőzése jobban emelné portékájának s védelmezőjének valódi becsét. Mert így „styl

"-je nagyon hasonlít az ókoriak iró eszközéhez, a melylyel szántották és szurkálták a viaszos táblát. Ha nagyon magas a hang, ha a hangulat (lelkesültség ?) által mintegy sodortatunk, könyebben vétünk a tartalom, az összefűzés, a logika ellen. Nem bizonyos, hogy annak van igaza, a ki túlkiabálja s elhallgattatja a másikat.